𝕃𝕚𝕘𝕙𝕥𝕤, ℂ𝕒𝕞𝕖𝕣𝕒... 𝕃𝕠𝕧𝕖 (18+) •//Befejezett\\•

🎬👬32. fejezet-John🎬👬

Sokkoló erős rázásától kiejtettem a karomból azt az undorító alakot és a földre rogytam, de Adam elkezdett feljebb emelni.
-Maga normális?-kérdezte a rendőrtől.
-Igen, az vagyok, de maga fékezze a férjét.
-Igazán? Maga meg inkább tegye azt, amihez ért.
-Mármint?
-Feljelentést teszek ez a Kendall kicsoda ellen-honnan tudja a nevét?
-Rendben van, de ahhoz kell a teljes vallomása.
-A lépcsőnél a számba nyomta a faszát-ordította-Kiszabadultam, de újra megpróbálkozott és amikor ezt megtette, olyan erősen ellöktem magamtól, hogy hátra estem. Így estem le a lépcsőn. Most pedig tegye azt amit mondtam.
-Akkor az utolsó kérdésre már van is válasz. Feljelentést kíván tenni. Köszönjük az együttműködését!-felvették Kendallt a földről és már el is mentek.
-John, jól vagy?
-Igen-válaszoltam-De most elmegyünk innen.
Összeszedtem magam és a vállamra kaptam Adamt. Mivel a ruhájában volt ezért nem kellett visszavinnem és megkérni, hogy öltözzen át.
-Nem hinném, hogy hazaengednek, John.
-Nem érdekel. Akkor is haza jössz velem.
-John, mire készülsz?-nem válaszoltam-John, most úgy viselkedsz, mint az apám. Tegyél le!
-Nem.
-Tegyél le!
-Nem-már kint is voltunk. A kocsihoz vittem, kinyitottam és leraktam Adamt, de ekkor el akart futni. Megragadtam a karját-Nem mész...
-Hagyj békén! Tudom, hogy bántani fogsz, mint az apám-sírni kezdett-Hagyj!
Kirántotta a kezét és elszaladt. Utána futottam, de nem láttam sehol. Tovább mentem és megláttam, ahogy egy padon zokog. Leültem mellé, de ő arrébb csúszott. Közelebb csúsztam és most lefogtam, hogy ne tudjon elmenni.
-Kérlek, ne bánts!-a hangjában félelem volt-Nem tehetek róla. Sajnálom.
-Nem akarlak bántani. Egy ujjal sem érnék hozzád, csak elviszlek haza. Magam mellé, hogy tudjam, hogy biztonságban vagy-felálltam és a kezemet nyújtottam-Gyere velem, kérlek!
Megfogta a kezem és kézen fogva elindultunk a kocsihoz.

Egész úton kifelé bámult az ablakon. Nem szólt egy szót sem, de én sem tudtam.
A garázs előtt megálltam. Nem mozdultunk meg. Csak ültünk és csendben voltunk. Adam kinyitotta az ajtót és kiszállt. Utána mentem és becsuktam mögötte a bejárati ajtót.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdeztem, de nem válaszolt. Felindult a lépcsőn. Gondolom a szobába ment. Követtem és nem tévedtem. Ott állt az ágy előtt és csak előre nézett. Az ágy szét volt túrva. Egy könnycsepp jelent meg az arcán. Elindult a kanapé felé és leült. Mögé mentem és meg akartam masszírozni, de elhúzódott.
-Sajnálom-mondta sírva.
-Ne sajnáld! Nem a te hibád. Mindenről az a mocsok tehet. Jut eszembe! Honnan ismered?
-Tessék?
-Honnan ismered? Honnan tudod a nevét?
-Amikor az ágyon lefogott, bemutatkozott. Azt mondta, hogy Kendall a neve és, hogy ő az új szeretőm. És folyamatosan azt mondogatta, hogy már te nem szeretsz, elhagytál.
-Erről akartam beszélni veled, amikor hazaértem, de helyzet mindent megváltoztatott.
-Nem akarsz velem lenni. Értem. Nem is kell mondanod.
-Nem, Adam-leültem mellé és két kezembe vettem az arcát-Szeretlek és a világ végéig veled akarok lenni. Soha nem foglak elhagyni. Amit ma reggel mondtam, felejtsük el. Nem is akarom, hogy felhozzuk. Én csak téged akarlak, és csak téged tudlak szeretni.
-Én is viszont ezt érzem-közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de az ajka elkezdett remegni. Nem tudta megtenni pedig nagyon szerette volna.