Date or Hate (Befejezett)

❤Negyedik🖤

Vladimir pov.
Miután rendeltünk vártunk, de szerintem feltűnt neki, hogy figyelem őt.
– Ideges vagy? – fogta meg a kezemet. Megurottam egy kicsit, ami elárult engem.
– Én... – motyogtam.
– Nincs mitől félned. Most csak ismerkedni szeretnék veled. – az ujjbegyével simogatta a kézfejemet.
– Sajnálom. Én csak, kicsit félek. – mondtam sóhajtva. Tovább mosolygott rám és halkan kuncogott egyet.
– Nagyon édes vagy. Ha megvacsoráztunk mutatok neked valamit. Vagy mutassam most? – kérdezte mire bólintottam egyet. Belenyúlt a kabátjába és kivett belőle valamit, majd az asztalra tette. Egy fekete pisztoly volt. Kíváncsian néztem, mintha nem lenne igazi, pedig tudom, hogy az. Ekkor rátette a kezemet a fegyverre.
– Valódi, bizony. – mondta komolyan.
– Azta! Ez nagyon menő! – mondtam őszintén.
– Tetszik? Ez az én kis szerencse talizmánom. Ez az egyetlen pisztoly, ami mindig nálam van. Erős, de nem üt vissza akkorát. Kissebb tűzharcra pont alkalmas. — magyarázta. Ez meglepett, de nagyon érdekesnek találtam, amit mond.
— És te? Lőttél már vele? – kérdeztem nyelve egyet.
– Hát még szép. – mondta nevetve.
A vacsora már kellemesen telt. Én joghurtos tintahalat ettem tésztával, ő pedig marha steaket. Utána kimentünk az étteremből és ragaszkodott hozzá, hogy haza kísérjen.
– A sofőröm majd értünk jön. Addig sétáljunk egy kicsit. — mondta kedvesen. Ahogy a kezét a derekam köré tekerte és ahogy az izmos testéhez szorított valahogy mindenemet elöntötte a meleg érzés és a szívem gyorsabban kezdett verni. Ekkor hirtelen a szemközti parkból egy fény villant. Így kicsit megijedtem.
– Mi volt ez? – kérdeztem kíváncsian.
– Csak egy újságíró. Néha figyel engem a sajtó. – mondta mire áthúzott a másik oldalra, hogy ne látszódjak. Ekkor egy fekete kocsi parkolt le mellettünk. Igor azonnal berántott és beültünk, majd elhajtottunk onnan.
– Ez furcsa volt. – motyogtam, és ekkor vettem észre, hogy még mindig Igor mellkasába bújtam.
– Ne haragudj, olykor a nyomomban van néhány lesi fotós és képeket csinálnak rólam.
– Pedig nem vagy filmsztár. – mosolyodtam el pimaszul, mire harsányan felnevetett.
– Hát az nem, de versenyzek egy celebbel. – nevette majd magához ölelt. Nem ellenkeztem, élveztem a szituációt, de annyira elfáradtam, hogy Igor mellkasán elaludtam. Olyan kényelmes és puha volt.