Date or Hate (Befejezett)

❤Huszadik🖤

Vladimir pov.
Péntek délután egy fekete kocsi jött értem, majd egy helikopterrel vittek vissza Staten Island—re, a birtokra. Matilda jött ki elém az udvarra és nagy öleléssel üdvözölt, amit mosolyogva viszonoztam.
– Szervusz, kedves! De jó, hogy végre itt vagy! Különleges recepteket készítettem ki a hetvégére.– mondta izgatottan. Bekísért a házba és Igor szobájában letettem a cuccaimat. Kimentem a folyosóra és kinéztem az ablakon. Az ég borus volt és esőcseppek koppantak a tiszta üvegre. Hirtelen két kar átölelt hátulról, azonnal felismertem, hogy ki az. Kicsit hűvös volt most a ház, így hozzádöntöttem a testemet az övéhez és a kezeire tettem az enyémet.
– Jól vagy, hercegnőm? – kérdezte kíváncsian miközben egy puszit nyomott a fejemre.
– Fáradt vagyok, hosszú napom volt. – mondtam a mellkasára feküdve, mire hirtelen felkapott az ölébe és bevitt a szobába. Kuncogva díjjaztam a tettét.
– Amúgy is késő van. — letett az ágyra és bebújt mellém.
– Átvehetem a pizsamám? – kérdeztem, mire bólintott egyet aztán felállva elfordult, amíg átöltöztem.
– Tudod, nagyon örülök, hogy itt vagy. Nem lett volna erőm még egy sakkmeccset jatszani Rogerrel. – húzott a mellkasára kuncogva. Hulla fáradt voltam és nagyon jó meleg volt a szobában. Igor ütemes szívverését hallgatva, azt hiszem elaludtam.

***

Hirtelen riadtam fel, valami nagy durranásra. Igor kiugrott az ágyból és kivett egy pisztolyt a fiókból.
– Mi történik? – kérdeztem ijedten rá nézve.
– Razzia. Bújj az ágy alá gyorsan! – utasított, mire tettem amit mond és félve bebújtam a nagy faágy alá.
– Igor... — suttogtam, míg a testemet elöntötte a pánik és ahogy ismét hallottam egy durranást, majd kiugrott' a szívem. Igor lefeküdt a padlóra és az ágy alá nézett.
– Figyelj, hercegnőm! Ezek biztos egy másik maffia emberei! Maradj az ágy alatt és ne adj ki hangot! Mindjárt visszajövök. — már éppen felállt volna mire megragadtam a kezét a és visszahúztam magamhoz.
— Ne hagyj egyedül! Kérlek... — suttogtam remegő a hangon, nagyon féltem. S féltettem őt is.
– Nem lesz baj, hercegnőm. Tessék, vigyázz nekem erre! – kinyitotta a tenyeremet, amivel eddig görcsösen markoltam a kezét, és az ezüstláncos gyűrűt rakta bele. Nyomott egy puszit a kezemre majd elment. Szipogva behuzódtam az ágy végébe és igyekeztem nagyon csendben maradni. Közben megnéztem a gyűrűt. Szép munka volt, gondosan megcsiszolt, kézimunka. A belsejébe bele volt gravírozva egy mondat: "Szeretlek, mindörökké Lewis"