Date or Hate (Befejezett)

❤Tizedik🖤

Igor pov.
Az üvegház telitalálat volt, egész nap bent voltunk és végig néztük Dr. Jang összes új munkáját.
Este pedig visszamentünk a házba, kicsit végre felszabadultabbnak tűnt.
– Jól érezted magad? – kérdeztem kíváncsian.
– Nagyon tetszett, köszönöm, hogy megmutattad. – mondta mosolyogva. Ahogy az arcára rávetült a holdfény és ahogy a csillagok fénye megcsillant a szemében, olyan volt, mint egy tündér. Átkaroltam a derekát és szembe fordítottam magammal, hogy az éjszaka fényei csak még gyönyörűbbé tegyék őt.
– Mit....mit csinálsz? – kérdezte zavartan elpirulva.
– Azt hiszem meg akarlak csókolni! Szabad? – kérdeztem mind két kezemet a derekára téve. A szemei most nem mutattak félelmet, se dühöt. Inkább csak egy kis meglepettséget, majd az arca rózsás pírba borult újra, és elfordította az arcát.
– Nézz rám! Mutasd az arcodat! – próbaltam magam felé fordítani, hogy láthassam őt.
– Ez így...annyira furcsa... – motyogta szégyenlősen.
– Szerintem gyönyörű, van fogalmad mennyire örültem mikor visszajelöltél? El tudod mondani, hogy miért tetted? – kérdeztem kicsit közelebb hajolva.
– Én...nem tudom... – már tényleg nagyon zavarban volt. Inkább csak magam felé fordítottam még jobban és megcsókoltam. Először megpróbált eltolni, de aztán a kezei egyre gyengébben nyomtak, majd megadóan hullottak maga mellé. Most nem vittem vágyat ebbe csókba, csak szenvedélyt. Két percig tarthatott, amikor szétváltunk és pihegve vettük a levegőt.
– Nos, kicsi hercegnőm, nagyon rossz volt? –  kérdeztem kíváncsian, mire rózsapiros arccal megingatta a fejét, majd zavarában a mellkasomba nyomta.
– Ez annyira zavarba ejtő... – nyüszítette. Annyira aranyos volt így, hogy legszívesebben felfaltam volna. Bekísértem a szobába és megkértem Mathildát, hogy hozassa fel a vacsoránkat.
– Van valami, ami szeretsz? – simogattam meg az arcát.
– Hát... a tésztákat nagyon szeretem. – mondta, mire bólintottam és fent megvártuk amíg felhozzák a vacsorát. Letették és kimentek.
– Hűha, ez mi? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Mathilda egyik különlegessége. Sajtos, joghurtos tészta, szarvasgombával. Vannak saját receptjei is. Kostold meg! – tekertem egy kicsit a villára és mosolyogva felé nyújtottam. Vonakodva de elfogadta. Végül amint a szájába került mosolyogva rágta meg.
– Ez nagyon finom! – mondta sóhajtva.
– Egyél csak! - nyújtottam felé még egyet, ezt már kicsit bátrabban elfogadta, de ezzel ki is kapta a villát a kezemből.
— Ha úgy akarsz etetni mint egy kisbabát, akkor te is egyél úgy, mint egy kisbaba! – mondta nevetve és én következtem. Mosolyogva haraptam le amit a villára tett és ez így ment a vacsora végéig.