Date or Hate (Befejezett)

❤Huszonhetedik🖤

Vladimir pov.
Eltelt egy hét, aztán eltelt még egy és még egy. A fizikai fájdalmam elmúlt, de a lelkem teljesen kiégett. Olyan lettem, mint egy zombi. Robot módjára járok be dolgozni, megyek haza, csinálom, amit mindig szoktam. Semmi sem történik, egyszerűen csak...sodródom az árral.
– Haver! – jut el Frans hangja az agyamhoz. Éppen mosogattam a koszos poharakat.
– Tessék? – kérdeztem felé pillantva, aztán folytattam a munkámat.
– Nézd! Szerintem beszélned kéne egy pszichológussal. Nem egészséges, amit csinálsz. – sóhajtott fel.
– Mármint? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Nézz már magadra! Olyan vagy, mint egy vámpír és nem a szívdöglesztő tipus! Tudom, hogy fájt, de el kell felejtened azt a barmot és tovább kell lépned! – mondta komolyan a szemembe nézve.
– Felfogtad, hogy mit tett velem?  Hogy ő tette... – szipogtam, mire gyorsan magához ölelt. Kicsit hozzá bújtam. Az első két hétben alig engedtem, hogy bárki is hozzám érjen. Most sem szívesen érintkezem, csak jólesik hozzá bújni Frans–hoz. Meg benne bízom, hogy nem bántana.
– Haver, sajnálom. Muszáj lesz keresnünk egy dilidokit, jó? – kérdezte, mire beletörödően bólintottam egyet, és visszatértem a mosogatás folytatásához.

***

Este haza indultam és metróra szálltam. A megfelelő állomáson leszálltam, de ott valaki megfogta a vállamat, így ijedten húzódtam el, és hevesen kapkodtam a levegőt.
– Vladimir?
– Greg? Mit csinálsz te Bronx–ban? –kérdeztem amikor megfordultam. Kicsit megnyugodtam, hogy Greg az és nem Igor az.
– Csak egy megbeszélésen voltam, és te? Nagyon nyúzottnak látszol. Haza kísérhetlek? – kérdezte kedvesen, mire bólintottam egyet. Most jól esett volna egy kis társaság és őt régóta ismerem.

***

Otthon aztán bejött hozzám és leülve az asztalhoz elmondtam neki mindent, hogy mi történt velem.
– Jézusom. – motyogta döbbenten.
– Nem tudom mi lesz ez után. – suttogtam magam elé meredve.
– Vladimir! - fogta meg a kezemet, így rá néztem. Igyekeztem nem el húzni a kezemet az érintéséből. Nem akartam megbántani. – Én sosem tettem volna ezt veled. Kérlek! Ha bármi kell, pénz, szállás vagy csak társaság, azonnal szólj! Számíthatsz rám. – mondta miközben a kézfejemet simogatta. Kicsit elpirultam ettől a gesztustól. Felálltam és öntöttem még egy pohár teát, mire a két kar hátulról átölelt és Greg illata kúszott az orromba. Ijedten próbáltam elhúzodni, a szívem a torkomban dobogott.
– Vladimir... – pusszilta meg a nyakamat, amitől elfintorodtam.
– Greg, elég! – bújtam ki a karjaiból mérgesen. – Én...nem akarom most ezt csinálni! – sziszegtem és karba fontam kezeimet mellkasom előtt, ezzel kicsit védve magamat.
– Nem azt akarom, hogy most rögtön csináljuk, csak azt akarom, hogy adj nekem még egy esélyt. – nézett rám.
– Greg! Emlékezz miért mentünk szét! – forgattam meg a szememet.
– Azóta más lett! Fix állásom van és nem kell folyton dolgoznom! Nos, akkor adsz még egy esélyt? – kérdezte közelebb lépve hozzám.
– Greg... – motyogtam.
– Kérlek, édes hópihém! – simította el az egyik tincsemet, mire halványan  elmosolyodtam.
– Rendben, de! Van egy feltételem! Semmit se csinálsz velem, amíg én nem akarom! – mondtam komolyan, mire elmosolyodott és adott egy puszit az arcomra. Igyekeztem nem elhúzodni a puszi elől.
– Rendben, pici hópihém. – mondta és megölelt, amit hát lapogatással viszonoztam, majd elhúzodtam tőle. Nem tudom, hogy ez jó ötlet volt, hogy adtam egy esélyt, de talán ezzel elfelejtem Igort. Egy kis időre.