Date or Hate (Befejezett)

❤Huszonhatodik🖤

Igor pov.
A fejem majd kettészakadt és a végtagjaimat is nagyon nehéznek éreztem. Ahogy kinyílt a szemem azt hittem megvakulok, vagyis megint felöntöttem a garatra. De várjunk csak! Hol van Vladimir? Körbenéztem és hirtelen a mellettem lévő részre pillantottam. Egy hatalmas vérfolt piszkította be a lepdőt.
— Nem! Nem, nem, nem, nem! Vladimir! — kiugrottam az ágyból és lerohantam a lépcsőn, nem foglalkozva a fejfájással. Mathilda és Roger vártak rám összefont kezekkel, és rettentően dühös arccal.
– Hol van Vladimir? Mi a franc történt? – kérdeztem aggódva, mire Mathilda elém sétált és egy akkora pofont levágott nekem, hogy azt hittem kiveri a fogaimat is. Mindig is tudtam, hogy erős nő, de hogy ennyire...
– Te...nincs szó, ami most jellemezne téged! Hogy voltál rá képes?! Egy olyan édes fiúval mint ő! – mondta dühtől forrva.
– Mi történt? – kérdeztem az arcomat dörzsölve, és felváltva néztem rájuk, hogy árulják már el mi van!
– Vladimir megtalálta Lewis cuccait. Szakítani akart veled mert látta, hogy még nem tetted túl magad Lewis—en és nem akart útban lenni. Aztán te a fejéhez vágtad, hogy csak azért jöttél össze vele mert hasonlít Lewis–re. Aztán este visszament a szobába mert el akart menni mire te elvesztetted a fejedet!  magyarázta Roger idegesen, mire az egész testemen átfutott a rémület.
– Mi...mit...ugye nem bántottam? – kérdeztem rémülten, de csak hallgattak és dühösen néztek tovább rám.
– Kérlek! Mondjátok, hogy semmi baja! – néztem rájuk ijedt tekintettel. A szívem a torkomban dobogott, így alig tudtam nyelni.
– Bár ezt mondhatnánk! De nézz szembe az igazsággal! Megerőszakoltad ŐT! Megaláztad és fájdalmat okoztál neki! Haza vittük, de szerintem a közelébe se menj most! – mondta Mathilda dühösen sziszegte, mire lerogytam a földre és a hajamat kezdtem tépni mérgemben. Magamra voltam mérges. Hogy tehettem ezt?! Hogy lehettem ilyen...igaza van Mathilda–nak. Nincs szó, ami most illene rám. Hogy nézhetnék ezek után a szemébe? Hogy foghatnám meg a kezét? Rá se nézhetnék.
– Igor, ismerlek téged! Tudom, hogy sosem kaptál igazi szeretetet. Először anyád, aztán Lewis, akik szerettek. Mindenki, aki szeretett téged olyan hamar elment, de most itt volt ő. Szeretett téged, minden mozdulata, minden szava csak ezt sugallta, de őt most te martad el! Ezúttal te vetted el magadtól a szeretetet. – mondta Mathilda sajnálkozó pillantással, majd elment.