Vladimir baratja unszolására feliratkozik egy vadonatúj randialkalmazásra, mivel az app meleg parokat is összehoz ezért bő a választék, de csak akkor kezdhetnek beszelgetni ha rányomnak a "Date" gombra. Vladimir megteszi és ez álltal egy olyan világ...
Vladimir pov. Reggel úgy ébredtem mintha végigment volna rajtam egy úthenger. Minden izmom sajogott a fenekem pedig iszonyatosan fájt. Amikor azonban oldalra fordultam hátha meglátom Igort, az ágy üres volt mellettem. Mérgesen verni kezdtem a párnát. – Hogy én mekkora hülye vagyok! Hogy én mekkora barom vagyok! Hogy én... – Visszajöjjek később? – hallatszott az ajtóból. Igor állt ott felöltözve és felvont szemöldökkel. – Óh! Én...bocsanat, én... Azt hittem elmentél. – motyogtam elpirulva. – Elmentem. Reggelit rendelni a portáról. — mondta miközben ledobta a cipőjét és leülve mellém a vállamra puszilt. — Nem akartalak megijeszteni. Legközelebb hagyok cetlit, oké? – kérdezte az arcomat simogatva. – Oké. — úgy elpirultam, mint egy tinilány. Nem hiszem el, hogy tényleg megtörtént. Ahogy a szemem előtt lebegnek a tengapi képek csak még jobban elvörösödtem és a párnába fútram a fejemet. – Miért vagy zavarban, hercegnőm? – kérdezte miközben végigcsókolta a vállamat a kulcscsontomig, majd az ajka már a lapockámnál járt, amikor le akarta húzni a takarót a hátamról. Azonnal felpattantam és a vállaimra húzva a takatót felálltam. – Mi a baj? — kérdezte aggódva. Legalábbis a hangjából aggódást véltem felfedezni. – Hát...a hegem...annyira ronda. — motyogtam zavartan. — Sosem szerettem ha az emberek látják a hegemet. Mindenkiben folyamatosan szánalmat ébresztett. – magyaráztam. Ekkor Igor finoman lehúzta a fél vállamról a takarót és az ujjait végigsimította a sebem vonalán. — Én szeretem ezt a heget és egyáltalán nem érzek szánalmat irántad. Mindössze csak azt érzem, hogy vigyázni akarok rád. – mosolyodott el. — Tényleg? – kérdeztem döbbenten, s hevesen dobogó szívvel. – Igen. Óvni téged a kapzsi szemek elől és a rossz emberek elől. Viszont... – Viszont mi? – néztem rá kitágult szemmel. – Vladimir Mirikov, akarsz az én párom lenni? – kérdezte a kezeimet fogva, s az arcomat fürkészte. – Igen! – mondtam elmosolyodva és megkönnyebbülve. Azt hittem valami rosszat fog mondani. – Ha az én párom leszel célponttá válhatsz az ellenségeimnek. – hüvelykujjaival a kezemet cirógatta. – Igen! – mondtam komolyan szemébe nézve. – Tisztelni és gyűlölni is fognak. Lesznek akik majd félnek tőled, és lesznek akik bántani akarnak. – motyogta. – Igen, igen, igen! – mondtam és mielőtt újabb dolgokat sorolhatott volna fel, megcsókoltam őt. Átkarolta a derekamat s magához húzva szenvedélyesen visszacsókolt. Szinte éreztem a boldogságát a csók közben. Hirtelen azonban az ujjam beakadt valamibe, ahogyan nyakát simogattam a kezemmel. Igor egy ezüstláncot viselt. Mindig láttam rajta, de csak a tarkóján. Kicsit elváltam az ajkától, bevallom igen nehezen, de a kíváncsiságom most erősebb volt, mint én. Ahogyan azonban kihúztam egy ezüstgyűrű volt a láncon. Nem tudtam mindet elolvasni, de bele volt gravírozva, hogy "Szeretlek".
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
