Date or Hate (Befejezett)

❤Hatodik🖤

Igor pov.
Csak hátradőltem és élveztem, ahogy a kis hercegnőm ül mellettem és tartja a jeget az arcomon. Passzol hozzá a köntös, amit adtam neki.
– Szóval pincér vagy?
– Igen, egy kis orosz étteremben dolgozom. A "Masha"–ban. – nézett rám egy pillanatra.
- Masha? Miért ez lett a neve? — kérdeztem érdeklődve.
– Szergej a tulaj, a volt felesége tiszteletére nevezte el így, aki állítólag remek szakácsnő volt. – mosolyodott el.
– Romantikus. És te, hercegnő? Te romantikus vagy? – simogattam meg a combját a kezemmel, mire lefagyott az arcáról a mosoly és a kezemet nézte.
– Vedd el onnan a kezed vagy lerágom! – mondta mérgesen, mire meglepetten néztem rá, aztán elnevettem magam és levettem a kezemet onnan.
– Harcias vagy. – kuncogtam.
– Te pedig bosszantó. – mondta szemforgatva, majd letette oldalra a jeges zacskót, amiben már csak víz volt. Felállt és az ablakhoz sétált.
– Hol vagyunk? – kérdezte kíváncsian.
– A birtokomon. Steaten Island–en. – mondtam komolyan.
– Hol?! Az New York legtávolabbi pontja, én pedig Bronx–ban lakom! Az a másik végén van! – akadt ki, mire felálltam és megragadva a kezét az ágyra szorítottam a testét.
– Vigyázz kivel beszélsz, hercegnő! Tetszik, hogy ilyen kis tűzrőlpattant vagy, de úgy néz ki le kell fektetnem néhány szabályt. – néztem mélyen a szemébe.
– Miféle szabályt? Miért teljesíteném őket, nem is vagyunk együtt! – kiáltotta, mire egy kicsit jobban megszorítottam a kezét és a derekára simítottam a tenyeremet.
– Az újsagok nem ezt mondják. – vontam vállat.
– Tessék? – nézett rám megszeppenve, mire elengedtem és megmutattam neki a ma reggeli New York Times–t. Ő és én díszelegtünk a címlapon miközben átölelem őt. A cím pedig, "A maffiózó szeretője".
– Mi a jóságos isten? – nézegette a címlapot.
— Mondtam, hogy csinálnak rólam képeket.
– De azt nem, hogy ki is teszik az újságba! Jaj! – dőlt hátra az ágyon befogva a szemeit. Kihasználva, hogy fekszik fölé másztam. Amikor levette a kezeit csak bámult rám.
– Úgy fest itt ragadtál egy ideig mert a helikopter, amivel ide jöttünk tegnap elromlott. – feleltem félmosollyal az arcomon.
– Hát persze. – sóhajtott fel, s megforgatta szemét.
– Figyelj! Nem bántalak, nem tartalak fogva, de én irányítok. Ha azt akarom, hogy egész nap a szobában legyél, te ott maradsz, ha azt akarom, hogy rózsaszínt viselj, azt fogsz. Értve vagyok? — kérdeztem komolyan, mire nyelt egy nagyot, s félve bólintott egyet.