Date or Hate (Befejezett)

❤Huszonnegyedik🖤

Igor pov.
Reggel amikor felkeltem Vladimir nem volt mellettem. Már sejtem mit érezhetett amikor felkelt a szállodában és én nem voltam ott mellette. Lementem a nappaliba és Vladimir valóban ott ült lent a kanapén.
– Szia, hercegnő! – huppantam le mellé mosolyogva és megpusziltam az arcát, de elhúzódott tőlem.
– Igor, nézd...beszelnünk kell. – mondta komolyan.
– Mi a baj? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Igor, tegnap ezeket találtam és rádöbbentem, hogy te még mindig szereted Lewis–t. Én pedig útban vagyok. Nagyon sajnalom, de...–motyogta, de félbe szakítottam őt mielőtt folytathatta volna.
– Tisztázzuk! Betörtél tegnap a pincébe és áttúrtad a férjem cuccait? – kérdeztem rettenetesen ijesztő hangon. Majd kiugrott tőle a szívem.
– Én...én nem úgy akartam...– hebegte.
– Na ide figyelj, nem azért mondtam el neked mindent, hogy azt hidd most már bármit megtehetsz! – mondtam komolyan.
– Akkor miért mondtad el? Azt hittem azért mondtad el mert megbízol bennem. – mondta könnyes szemmel.
– Sok mindent hittél ezek szerint. – túrtam a hajamba.
– Tehát igaz? Csak azért klikkeltél rám mert hasonlítok Lewis–re! Azt hittem jelentek neked valamit! — szipogta.
– Jelentesz? Azt hittem az eszed nem ment el, Lewis! – üvöltöttem, mire hirtelen megfagyott, majd összetörten bámult rám.
– Most mondtad ki az igazságot. Az ember dühében a legőszintébb. – suttogta könnyes arccal.
– Jézusom! Vladimir, annyira sajnálom, nem akartam...– mondtam érte nyúlva, de elcsapta a kezemet.
– Hagyj békén! — üvöltötte és felszaladt a szobába.

Vladimir
A kabátomat megragadtam  a szobában lévő székről és kimentem az udvarra. Lerogytam a fűbe és keservesen sírni kezdtem. Azt hittem szeret engem, de a jelek szerint a gengsztereknek igaza volt, csak egy helyettesítő bábu vagyok a számára.

***

Már este volt mire visszamentem a házba. Felsétáltam a lépcsőn a cuccaimért és ott találtam Igort. Az ablakban ült és egy konyakos üveget tartott a kezében.
– Hát itt vagy? – kérdezte bárgyú mosollyal az arcán.
– Visszajöttem a táskámért. Holnap reggel haza megyek. — mondtam mérgesen, de hirtelen egy hatalmas törés hallatszott mire láttam, hogy Igor földhöz vágta az üveget. Riadtan álltam előtte, ő pedig hirtelen fújtatva megindult felém. Reagálni sem volt időm mert Igor megragadta a kezemet és az ágyra hajított. Ezzel egy ijedt sikítást váltott kibelőlem.
- Ne! Igor! Ne csináld! Könyörgök! – sírtam és próbáltam lelökni magamról, amikor fölém mászott, de részeg volt és háromszor olyan erős, mint én. Elszakította a pólómat és szinte azonnal belém harapott. Sikítottam, nem bírtam megmozdulni sem, mert olyan erősen tartott fogva.