Date or Hate (Befejezett)

❤Hetedik🖤

Vladimir pov.
Miután végre visszakaptam a ruháimat, körbenéztem a hatalmas házban. Minden szoba akkora volt, mint az én lakásom. Hihetetlen.
— Szervusz, kedves! Kérsz egy kávét? – jelent meg Mathilda mellettem. Kicsit megijedtem, mert belemerültem a nézelődésbe.
– Nem köszönöm, nem kávézom. – mosolyodtam el.
– Leszoktathatnád azt a tökkelütöttet a sok kávéról. Egyik nap semmit sem evett vagy ivott, csak kávét és mellé még dohányzott is. – forgatta meg tekintetét.
– Nem volt bagó szaga. – mondtam, mire a nő elnevette magát.
– Mert ügyel rá, hogy ne legyen. Régen az apja megverte, ha dohányzáson kapta, annak ellenére, hogy ő meg szivarozott. Igor mindig fogatmos és letusol, ha elszívott pár szálat. Emellett pedig sportol is, ezért nem tűnik fel, hogy dohányzik. – magyarázta, és így értettem már, hogy miért nem éreztem akkor.
– Óh. – mondtam és ismét kinéztem az ablakon. Jó messze lehettünk a várostól, mert csak sziklákat és egy hatalmas kertet láttam a ház körül. Sehol egy szál virág vagy bármilyen kerti növény. Csak sziklák, fák, bokrok, össze–vissza.
– Ijesztő? – jelent meg mögöttem hirtelen Igor. Annyira megijedtem, hogy ha nem kap el hátra esek. Az előbb még Mathilda állt itt, most meg ő...
– Nem annyira, mint te! – szabadultam ki karja közül és odébb léptem kicsit, majd tovább néztem ki az ablakon. Azonban a két kezét a derekam köré fonta és magához préselt. Nyeltem egyet.
– Ezt bóknak veszem, hercegnőm. Holnapra megjavítják a gépet és akkor haza mehetsz, addig is a vendégem vagy. – simogatta meg a derekamat, amitől libabőrős lettem.
– Melyik fajta vendég? – kérdeztem kicsit félve a válaszától.
– Az a fajta, akivel a szobámat is megosztom, akivel együtt étkezek és akit itt mindenkinek tisztelni kell. – felelte komoly hangon.
– Úgy beszélsz, mintha a feleséged lennék vagy mi! – nevettem kínosan.
– Nem is lenne rossz. – mondta, mire hátra húztam a fejét és kimásztam a kezéből.
– Ha akarsz lőj le ezért, de nekem is van büszkeségem! Senkinek sem vagyok a babája vagy állatkája, amit kedve szerint öltöztethet, mozgathat vagy fogdoshat! – kiáltottam mérgesen, mire az arca elsötétült. Annyira, hogy a hideg futkosott tőle a hátamon. Megragadta a nyakamat és a falhoz nyomott, így alig kaptam levegőt. Ijedten néztem rá.
— Figyelj! Megmondtam, hogy nem bántalak, de ha továbbra is ilyen ellenséges vagy velem, ne számíts semmi jóra! Megértetted? – kérdezte nagyot fújva.
– M... Meg... – nyöszörögtem fuldokolva.
– Akkor jó. – mondta és elengedett, így térdre esve kaptam kezemet a  nyakamhoz és zihálva vettem a levegőt. Könnyes szemmel néztem ahogy  elmegy.