Date or Hate (Befejezett)

❤Harmincadik🖤

Vladimir pov.
— Mit mondott neked?! – hüledezett Frans, amikor meghallotta, hogy miket mondott nekem Greg.
– Jól hallottad. – motyogtam.
– Esküszöm kiherélem azt a barmot! Nem létezik normális ember ezen a földön? – fakadt ki dühösen Frans.
– Te vagy az élő példa rá, hogy nem. — mondtam őszintén mosolyogva, mire elmosolyodott.
– Jól van! Visszatért a régi Vladimir! Hogy megy a terápia? – kérdezte kíváncsian.
– Dr. Meredith hetente kétszer foglalkozik velem és egyik időpontot se mondtam le. Szerinte erős vagyok és jól haladok. Kedves nő. — meséltem őszintén. Helyeslően bólintott, de láttam rajta, hogy még kérdezni akar valamit.
– Baj van? – kérdeztem kíváncsian.
– És...és vele felvetted azóta a kapcsolatot valahogy? – kérdezte félve mire megdermedtem.
– Nem és ha az a rohadék egyszer is a szemem elé mer kerülni én agyonverem.
— Bassza meg... – motyogta.
– Igen, egyet értek. – bólintottam egyet.
– Nem! Bassza meg! — ragadta meg az arcomat és az ajtó felé fordította. Ott állt mind a két lábán, teljes életnagyságban Igor Alekszej Gregorovics. Körbenézett majd, amikor a tekintete találkozott az enyémmel, csak színtiszta félelem áradt a szemeiből.
— Kizavarjam? – ajánlotta Frans, de megráztam a fejemet. Most rövidre zárom ezt, bármi legyen is a vége. Inettem a fejemmel, hogy jöjjön ki hátra. Az épület melletti sikátorban várt rám.
– Sz... Szia! — motyogta és próbált rám mosolyogni, de olyan mérgesen néztem rá, hogy inkább nem próbálkozott tovább.
– Neked aztán van bőr a képeden. Mit akarsz? – kérdeztem sziszegve.
– Ez...ezt nálam hagytad. — mondta és átnyújtott egy szatyrot. Kikaptam a kezéből és kinyitottam. A kék pólóm volt az, szóval ezért nem találtam sehol sem.
– Oké. Kösz. Viszlát és meg ne próbálj még egyszer keresni mert...– morogtam.
– Üss meg! — kiáltotta el magát, mire döbbenten meredtem rá.
— Mit akarsz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Üss meg! Húzz be nekem! Akár kapard ki a szememet! Csinálj velem amit akarsz, de kérlek! Fájjon! – rogyott térdre és várt a sorsára.
– Ugye most csak szórakozol velem?! Azért varod, hogy megüsselek, hogy tiszta legyen a lelkiismereted?! Hogy kvittek legyünk! Hát kibaszottul felejtsd el, Igor! Húzz vissza Steaten Island—re és többé ne keress engem! – üvöltöttem rá és visszamentem az épületbe.