Date or Hate (Befejezett)

❤Harmincharmadik🖤

Vladimir pov.
Hihetetlen, hogy megfogtam a kezét, mégsem undorodok tőle. Egy ötlettől vezérelve megsimogattam a csontos arcát is. Nem tudom mi ütött belém.
– Kérlek szépen...ébredj fel... – motyogtam könnyes szemmel, majd elengedtem és kirohantam a kórteremből. Éppen felkaptam volna a táskámat, és elfutottam volna onnan, amikor hirtelen valaki hatulról megragadta a nyakamat. Reflexből át akartam dobni, de erősebb volt, mint én. Befogta a számat és tovább tartott fogva. Ekkor még két gorilla lépett be és köztük ott volt...
– Greg? – nyöszörögtem a fogva tartóm keze alatt. Legalább azt vegye el a szám elől!
– Szia, hópihe! – mosolygott önelégülten, majd intett a mögöttem állónak, hogy engedjen el. Amikor elengedett  megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
– Greg! – néztem rá. – Mi folyik itt? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Feltűnt neked valaha is, hogy nem tudod a teljes nevemet, kicsi hópihém? — kérdezte Greg továbbra is vigyorogva, majd végig simított az arcomon, de ellölktem a kezét. Csak ne nyúlkáljon hozzám.
– Greg! Mi a franc folyik itt?! — üvöltöttem rá dühösen , de erre úgy pofoncsapott, hogy a földre estem az ütés erejétől. Kezemet a sajgó pontra simítottam, s úgy néztem fel rá.
– Hogy pontosítsak, a teljes nevem Gregorij Szolovjov. — mondta komolyan, mire lefagytam. Szolovjov? De hát Igor férjét Lewis Szolovjov—nak hívták! Úristen....
– Te...– hebegtem.
– Igor volt sógora vagyok, Lewis az öcsém volt, amíg amiatt a rohadék Igor miatt meg nem halt. Azt a barmot, aki nem végezte rendesen a feladatát szerencsére kinyírta. – mondta szem forgatva.
– Feladatát? — kérdeztem kíváncsian miközben felálltam a földről.
– Hogy megölje Igort. Aznap... annak a nyomorultnak kellett volna meghalnia és nem Lewis–nek! — már hisztérikusan üvöltött, amitől ijedten összerezzentem.
– Egy baleset miatt nem okolhatod őt! Miért akartad Igort megölni? – kérdeztem dühösen rá nézve.
– Mert Lewis jobbat érdemelt volna, mint ő! Egy angyal volt, mind testben, mind lélekben! Én...szerettem őt! — mondta könnyes arccal, mire bennem minden összeállt és rémülten meredtem rá.
– Te... – suttogtam döbbenten.
– Nem testvérként  szerettem őt! Úgy szerettem, mint a szerelmemet! Hozzám rendelte őt a sors! Erre azt a nyavalyás Gregorovics—ot választotta helyettem! A párbajon is ki akartam nyírni, de az emberei közbeléptek. De legalább a lelkét sikerült kinyírnom. – mondta hisztérikusan nevetve, ami nagyon ijesztő volt. Nem volt kérdes számomra, hogy Gregnek elment az esze. Kicsit hátráltam tőle.
— Hogy érted? – kérdeztem félve.
– Harc közben emlékeztettem, hogy halt meg az anyja, hogy miért veszítette el Lewist és, hogy megerőszakolt és kihasznált téged, akit elvileg szeretett. – lépkedett felém gonosz vigyorral az arcán, és megragadta a nyakamat, amitől fulldokolni kezdtem. Elővett egy bicskát, majd az arcomhoz simította a pengét.
– Lássuk mi lesz vele, ha te... — egy ütés, majd Greg a földön terült el, előttem pedig egy ziháló, görnyedt testalkatú Igor állt.
— Hagyd... Őt... BÉKÉN!! – kiáltotta. A kórházban lévő biztonságiak is ideértek végre.