Date or Hate (Befejezett)

❤Tizenkilencedik🖤

Vladimir pov.
Megmostam az acromat egy kis hideg vízzel, majd megtöröltem és kimentem a mosdóból. Frans már kint volt.
– Öregem! Te a tegnapi ruhádban vagy? – kérdezte kíváncsian.
– Igen. Kimostam és reggelre megszáradt. — mondtam majd gyorsan visszatértem a székekhez, de hirtelen Frans megragadta az arcom és egyenesen a szemembe nézett.
– Mi van? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Hm! — gyanakvó teninettel próbált a lelkembe nézni, majd elengedett es felkurjantott.
– Ne már! Te szexeltél! – visitott fel.
– Tessék? Nem! Vagyis...majdnem...hát... Igen. Igen így volt! – dadogtam össze–vissza.
– Mesélj el mindent! De jóóóóó lassan! Eldobtad az agyad? — kérdezte kuncogva.
– Teljesen. – sóhajtottam fel.
– Fájt?
– Szó–szó. – motyogtam pirulva.
– Gyengéd volt? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Mintha üvegből lettem volna. – és így tovább még legalább ezer kérdéssel.

***

Amikor kinyitottunk végre, jöttek is a vendégek. Hétvégén nem dolgozom így alig vártam, hogy lemenjen a nap és elindulhassak haza. Frans nem akart békén hagyni. Folyton részleteket akart hallani.
– És játszott az ujjaival?
– Öregem! Itt kisgyerekek is vannak! – mordultam rá.
– Jól van, na! De az ember nem minden nap veszíti el a szüzességét, Vladi! – mosolygott.
– Majd később beszélhetünk, de most én kiviszem ezt a sültet! – mondtam szemforgatva és felkapva a tálcát kimentem.

***

Végre vége volt a napnak. Gyorsan fogtam egy taxit és haza vitettem magamat. Igaza volt Igornak a taxival kapcsolatban tényleg, popcorn szaga volt, mint a moziban. Beléptem a lakásba és ledobtam a cipőmet. Épp a táskámat is lerakartam, amikor hirtelen valaki megérintette a vállamat. Nem gondolkoztam, reflexből megragadtam a karját es átdobtam a vállam felett. Ekkor láthattam már az arcát.
– Greg!
–Jézusom! Bocsi! Nem akartalak megijeszteni! – motyogta.
– Feketeöves karatés vagyok, tudnod kéne! Mit keresel te itt? – kérdeztem kíváncsian.
– Még van kulcsom a lakásodhoz, és ezt vissza akartam hozni. – feltápaszkodott és egy zacskót adott a kezembe. Kinyitottam és az oroszkék pulcsim volt benne.
– Óh, köszi. Már mindenhol kerestem! Ja, és a kulcsot...visszaadnád? – nyújtottam a kezemet, hogy tegye bele a kulcsot.
– Pedig szívesen meglátogatnálak még. Hiányoztál Vladimir. – az arcomra simított és a hüvelyk ujjával birizgálta az arcomat. Gyorsan elhúzódtam az érintéséből.
– Ez...kedves, de ne is álmodj róla! – sziszegtem.
– Miért? Csak nem randizol már valakivel? — kérdezte mire vettem idegesen egy nagy levegőt.
— Igen, randizok. És eleg ragaszkodó tipus, szóval most menj innen! – mondtam, mire csak mosolygott és az orromra koppintott, majd visszaadta a kulcsot.
– Azért itt van a számom. Hívj fel ha találkozni akarnál. — adta még a kulcs mellé a kis kártyát majd elment.