Date or Hate (Befejezett)

❤Tizennegyedik🖤

Vladimir pov.
Frans már az étteremben nézelődött, amikor mutattam neki, hogy a hármas asztalt nézze.
– Hú! Jó bőr! – mondta elismerően.
– Hé! Ki magyarázott nekem két napja arról, hogy vigyázzak mert ez a férfi egy tömeggyilkos maffiózó? – néztem rá felvont szemöldökkel.
– Jó, jó, de nem mondtad, hogy ilyen szexi! Szerinted mit kondizik? – kérdezte kíváncsian.
– Frans! – már tényleg kezdett bennem felmenni a pumpa.
– Jól van, na! Durcika! — mondta és visszament dolgozni.

***

A nap végén aztán szembesülhettem vele, hogy tényleg megvárt engem. Balszerencsémre ma én voltam a zárós ezért kettesben maradtam vele.
– Nem rossz kis hely. — jött oda hozzám és nézte, ahogy felteszem a székeket az asztalokra.
– Ki volt az a szőke srác, akivel dumáltál ma? – dőlt neki a pultnak, s úgy nézett rám.
– Ő? A legjobb barátom, Frans Ross. – mosolyodtam el.
– Ez a Frans ez...becenév vagy csak francia?
– Becenév, a teljes neve az Fransis. – kuncogtam. Sosem tudtam a legjobb barátom teljes nevet röhögés nélkül kimondani.
– Nem olyan vészes. Az egyik kuzinomat úgy hívjak, hogy Vladiszlav Osztokivicski. – mondta mire muszáj volt felnevetnem.
– Ez név vagy nyelvtörő? – kérdeztem kacagva.
– Ne akard hallani, hogy egy hat éves hogy mondja ki! – már ő is nevetett. Ez most valahogy annyira természetesnek tűnt. Itt vagyunk, nevekről beszélgetünk és nevetünk. Mintha csak egy normális pár lennénk.
– Hol vannak a testőreid? – fordultam felé.
– Staten Island–en.
– Akkor te most egyedül jöttél Bronx–ba? – kérdeztem döbbenten.
– Már el is felejtettem, hogy milyen taxival járni. Popcorn szaga volt. – nevetett fel.
– A metró rosszabb, én azzal járok. – vontam vállát mosolyogva.
– Nem tudsz vezetni? – kíváncsian nézett rám.
– És te? – és ezzel nyertem. Végre bezárhattam az épületet és el akartam indulni haza, de...
– Te...nem mész haza? – pillantottam rá.
– Itt szálltam meg a közelben. Megnézed? Gondolom magadhoz még nem akarsz hívni. – mondta. Hát ezzel sajnos igaza volt. Inkább hagytam, hogy megfogja a kezemet és elsétáljunk egy öt csillagos szállodáig. Nem hittem, hogy Bronx–ban van ilyen. Felmentünk a luxus lakosztályba ahol azt hittem megvakulok mert minden hofehér volt.
– Tetszik?
– Szinte elvakít a pompa. – mondtam szarkasztikusan, mire a kezembe adott valamit. Olyan volt, mint egy mini mikrofon és távirányító egyben.
– Ezt figyeld! Lámpa le! – mondta mire az egész szobában sötét lett és csak a város fényei világítottak be az ablakon.
– Húha. Ez nagyon szép. – mondtam ámulva.
– Az. Csodaszép. – mondta miközben a tarkómat birizgálta az ujjaival, és egy puszit nyomott a fülem mögé. A testem automatikusan reagált, csak azt nem értem, hogy miért esik ennyire jól az érintése és puszija?