Date or Hate (Befejezett)

❤Huszonnyolcadik🖤

Igor pov.
Vajon ő most mire gondol? Remélem nem rám, hisz én már nem vagyok szép gondolat. Már egy hónap telt el azóta, mégsem tudom túltenni magamat rajta. Kint ülök az ablakban és iszok. Jelenleg az alkohol az egyetlen barátom. Mathilda próbál etetni, olykor még fel is pofoz, hogy térjek már magamhoz, de nem segít az sem rajtam. Eddig a sors vette el tőlem a szeretetet, most pedig én vettem el magamtól, mert egy ostoba, rohadt, barom módjára viselkedtem vele. Lewis meghalt, nem jön vissza többé, Vladimir viszont...Ő itt volt, ő igazi volt és ő élt. Nem hiszem el, hogy nem becsültem meg semmit, amit kaptam tőle. Azok a mesés percek, amikor nevekről beszélgettünk az étteremben, a ragyogó mosolya és a nevetésének az édes hangja. Azt hiszem akkor már tudtam, hogy ő nem Lewis és beleszerettem Vladimirba. De, hogy mit tettem Lewis–sel is. Elfelejtettem őt. A halála utan mindent, amihez hozzáért, mindent, ami valahogy köthető volt hozzá eldugtam, mélyen. A fényképeit, a ruháit, mintha nem is létezett volna, csak, hogy a saját fájdalmamat enyhítsem. Minden erőmet összeszedve lementem a pincébe és az egyik dobozt felnyitva kivettem egy képet. Lewis egy hintából integetett vissza, egy őszi napon. Jól emlékszem erre a képre, hisz én csináltam róla. Annyira gyönyörű volt. A könnyeim folyni kezdtek az arcomon végig, és magamhoz ölelve a képet a földre rogytam.
– Bocsáss meg, Lewis! Istenem, bocsáss meg nekem! – zokogtam és addig abba se hagytam, amíg az utolsó könnycsepp ki nem folyt a könnycsatornámból. Felvettem a dobozt és felvittem a szobámba. Jól emlékeztem melyik hol volt és pontosan ugyanoda visszaraktam őket. Sokkal nyugodtabb voltam, mintha a lelkem egy nagy része megnyugodott volna. Azonban még nem volt vége, még mindig ott van Vladimir, a kis hercegnőm, akit bántottam és egy életre megsebeztem őt. Amíg ő nem jött fel se tűnt, hogy mennyire magányos vagyok. Visszaszerezni biztos nem fogom tudni, de rendesen le kell ezt zárnom vele. Azt se bánom ha elküld melegebb éghajlatra, de legalább ő tegye meg.