Date or Hate (Befejezett)

❤Huszonkilencedik🖤

Vladimir pov.
Furcsa, már majdnem egy hete, hogy újrakezdtem Greg–gel, mégsem érzek semmit sem. Nincs változás, leszámítva, hogy végre mosolygok, csak ez a mosoly nem tart sokáig. Ugyanúgy végzem a dolgomat és igyekszem közelebb kerülni az emberekhez. Heti kétszer, online beszélgetek egy pszichológussal, kedves ember és kicsit jobban is érzem magam tőle. Viszont a fizikai kapcsolat még csak Frans–al sikerül és nagy nehezen, de olykor engedem, hogy Greg megfogja a kezemet. Most egy kis nyugalom kellett. Otthon voltam és olvastam, amikor egy kopogást hallottam. Félve nyitottam ki, épphogy csak egy kis résnyire, de sehol sem volt senki. Csak az ajtóm előtt egy szál rózsa, de még milyen szép rózsa. Gyönyörű mély tengerkék színben pompázott, biztos valami ritka fajta. Szalaggal volt rákötve egy papírdarab. Név nem volt rajta csak egy kis szöveg:
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez, mint a valóság csak kár hogy álmodom.

Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol sem, s ettől szenvedek,
mert szeretném, ha velem lennél mindig csak velem!
Ez egy szerelmes vers volt. Fogalmam sincs ki küldhette, de eltettem a virágot és egy kis dobozba tettem a papírdarabot.
Ez a virág valamint a  vers részlet aztán naponta ismétlődött. Mindig egy másik fajta rózsa, mindig másfajta verssel, de egy közös volt bennük. A szerelem. Egyszer rakérdeztem Greg–nél, de ő azt mondta, hogy ezek a mézes—mázas dolgok nem az ő stílusa.
– Szerinted ki küldözgeti neked, hópihe? – kérdezte kíváncsian.
– Nem tudom. De inkább ne is foglalkozzunk vele! Biztos neked is szoktak bókolgatni meg ajándékokat küldözgetni. – mosolyodtam el.
— Megfogtál édesem, de akkor is érdekel, hogy ki hajtott az ÉN páromra. — morogta rendesen kihangsúlyozva az "én" szót.
– Nem hajtott rám senki, ez plátói. – sóhajtottam fel.
– Az nem is igazi szerelem.
— Mert te aztán tudod, hogy mi az igazi szerelem. – forgattam meg a szememet.
– Te végképp nem! A szüzességedet is egy baromnak adtad, aki aztán megerőszakolt! — mondta Greg, majd letéve mellém a bögréjet, amiből eddig ivott, és elment.