Egy új élet!

Karácsonyi különkiadás/3 és Szilveszter

Másnap reggel nagy nyüzsgésre keltem. Be volt csukva az ajtóm, de tisztán hallottam, hogy a család már díszít. Felültem az ágyban, nyújtózkodtam egyet és sóhajtva kikeltem az ágyból. Bebattyogtam a fürdőbe, megmostam az arcom és elkezdtem készülni a mai napra. Felvettem az egyik közös pizsink és kiléptem a szobámból.

- Jó reggelt Grier család – üvöltöttem el magam, mire mindenki elcsöndesedett – Nagyi! – örültem meg.

- Drágám, gyere ide – totyogott felém öregesen.

- Sziaaaa – öleltem szorosan magamhoz.

- Hogy vagy drágám? – kérdezte megfogva az arcomat.

- Te, hogy vagy mama – adtam egy puszit a homlokára.

- Ahogyan egy öregember lehet – tette csípőre a kezét – Itt leszek a nagy ebédig – avatott be.

- De jó – virultam – Papa? – nézegettem el a mama feje fölött.

- A nappaliban a fiúkkal – tolt az említett helység felé.

- Papa – rohantam be a nappaliba.

- Drágaságom – tápászkodott fel a kanapéról.

A nap további része azzal telt, hogy sütöttünk, főztünk és díszítettünk. Nagyon szép lett a hát, bekell vallanom. Este fáradtan dőltem az ágyamba elég korán, hisz reggel kezdődik csak a nagy káosz.

Másnap gyakorlatilag kidobott magából az ágy. Ma van a nagy családi ebéd. Gyors elkészültem és lementem a földszintre.

- Jó reggelt – léptem be a konyhába, ahol anya és a nagyi már sürögtek-forogtak.

- Jó reggelt, drágám – állt meg anya egy pillanatra, hogy puszit nyomjon a fejemre – A kaját megoldjuk a nagyival, megtennéd, hogy intézed a fiúkkal a nappalit? – intett a tévéző apáék felé a fejével.

- Persze – nyomtam egy puszit az arcára. Apa rám sandított, mikor beléptem, de visszanézett a tévére, ezzel mutatva, hogy nem szeretne dolgozni.

- Jó reggelt szépségem – pattant fel Nash a kanapéról.

- Jó reggelt – öleltem meg szorosan – Segítsetek átrendezni a nappalit, légyszi – néztem apára.

- Ehh – nyögött fel apa.

- Utána még tévézhetsz – forgattam meg a szemem. Kitoltuk a kanapét és a foteleket a fal mellé és megvártam míg összeszerelik a két asztalt. Szigorúan figyelve, hogy apa is segítsen és Nash ne egyedül dolgozzon. Hayes kiment a reptérre a keresztszüleiért. Egy jó fél óra múlva egymás mellett állt a két asztal és arra vártak, hogy megterítsem.

- Kész – ült le apa a kanapéra sóhajtva.

- Miután levettétek a szekrények tetejéről a dobozokat, amikben az étkészlet van, tényleg békén hagylak – vigyorogtam rá angyalian.

- Ne már – kezdett el hisztizni.

- Ennyit igazán megtehetnél – néztem rá mérgesen – Tegnap is egész nap dolgoztunk, míg te a tv előtt ültél és néztél valami szart és szerintem nem olyan nehéz levenni azokat a dobozokat a szekrény tetejéről – kiabáltam vele – De ülj csak a fenekeden, megoldom én – fújtattam.

- Hogy beszélsz velem kislányom? – állt fel a kanapéról.

- Igaza van, Jacob – jelent meg anya a nappali és a konyha közötti boltívben.

- Akkor se beszéljen így velem, miközben nem az én dolgom lenne eltartani, hanem a szüleié – lett egyre idegesebb.

- Jacob – jelent meg a nagyi az ajtóban.