Egy új élet!

7

- Biztos, hogy sikerülni fog – nyomott egy puszit az arcomra.

- Bakancslistás pipa lenne – adtam neki én is egy puszit.

- Van bakancslistád? – lepődött meg.

- Van – nevettem fel az arcát látva – Csak nekem nem kisebb vágyak vannak, hanem inkább, hogy mit szeretnék elérni, hova szeretnék eljutni – mondtam neki.

- Megnézhetem? – kérdezte.

- Nem – vágtam rá azonnal.

- Miért? – vágott kérdő fejet.

- Csak – vágtam rá ismét azonnal.

- Ez nem válasz – húzta össze a szemét.

- De – mosolyogtam rá.

- Kicsim – húzta fel a szemöldökét.

- Jól van – sóhajtottam, elővettem a listát, majd felpattanva az ágyról gyorsan az asztalhoz rohantam.

- Mit csinálsz? – kérdezte Evan nevetve.

- Semmit – vettem a kezembe a hibajavítót és gyorsan lefestettem az elsőt a listán.

- Hé – kapta ki a kezemből – Ez így nem fer, mi volt oda írva? – kezdte el tanulmányozni, hátha látja.

- Az...már teljesült, de jobban belegondolva hülyeség – pirultam el egy pillanat alatt.

- Csak nem én voltam benne? – ejtett el egy félmosolyt. Lehajtottam a fejem, mire felnevetett.

- Az én listám elején te vagy – emelte fel a fejem az államnál.

- Tényleg? – pirultam el még jobban.

- Kicsim, benevezlek egy pirosodó versenyre – nevetett fel, mire elrántottam a fejem a kezétől és vissza ültem az ágyra.

- Kösz – motyogtam, majd ellépve mellette leültem az ágyra.

- Naaaa, nem bántásnak szántam – guggolt az ágy mellé, hátha a szemembe tud nézni – Imádom mikor elpirulsz – nyomott egy puszit a kézfejemre.

- Én viszont nem szeretem – rántottam el a kezem.

- Hát azt észrevettem – nevetett, majd közelebb húzott magához – Szeretlek – nézett mélyen a szemembe.

- Én is téged – nyomtam el egy mosolyt.

- Engedd ki a mosolyod – nevetett. Én is felnevettem, majd bele bújtam a vállába.

- Jajj, kis majmom – nyomott egy puszit a hajamba.

- Nem vagyok majom – vágtam be a kamu durcát.

- Dehogynem – szorított magához – Az én kis majmom – emelte fel az állam a kezével.

- Gyerekek, kész a vacsora! – nyitott be anya, mire szétrebbentünk.

- Megyünk – fordultam felé.

- Megzavartam valamit? - húzogatta a szemöldökét.

- Anya, nem – néztem rá nagy szemekkel.

- Jól van, megyek – nevetett fel – Gyertek enni – csukta be az ajtót.

- Istenem – temettem a kezembe az arcom – Ez nagyon ciki – mormoltam.

- Ugyan – nevetett Evan és mellém ült – Éhes vagyok – szólalt meg pár perc csend után. Hangosan felnevettem.

- Te mikor nem? – kérdeztem. Felálltam és az ajtóhoz sétáltam.