Egy új élet!

13

Nagyon nehezen indultam el. Mikor megláttam magam a tükörben, azon gondolkodtam, hogy vissza fekszem és nem megyek ma sehova. A kisebb döbbenet után sikerült rávennem magam arra, hogy lezuhanyozzak és egy kiló smink felkenése után, felöltözzek. Nagyot ásítva léptem be a konyhába.

- Parancsolj – tett elém egy tányérba gofrit Hayes – A kávéd – tette le a hatalmas bögrém is.

- Köszi – mosolyogtam rá bágyadtan.

- Biztos menni fog a mai nap? – kérdezte rám nézve.

- Megoldom – haraptam bele a gofriba – Hozd már le a sminklemosóm, tuti sírni fogok, inkább lemosom az arcom – túrtam bele a hajamba.

- Hát jó – simította meg a vállam. 10 perc szenvedés után sikerült összeszednem magam annyira, hogy elinduljak az iskolába. Néma csendben utaztunk, mind a ketten a gondolatainkba voltunk mélyedve.

- Majd eljössz értem? – néztem bátyámra kutyaszemekkel.

- Alap – kacsintott rám. Halványan rámosolyogtam, majd kiszálltam a kocsiból. Tudtam, hogy hosszú nap vár rám, keveset is aludtam, meg úgy nézek ki, mint aki 3 hete nem aludt.

- Sziaaa - pattant mellém azonnal Liv, hatalmas vigyorral az arcán.

- Szió – öleltem meg, de nem néztem a szemébe.

- Nézz rám – suttogta. Sóhajtva emeltem fel a fejem. Szája elé emelte a kezét.

- Ne is mond – ráztam a fejem.

- Mi történt? Baj van? – kérdezte ijedten és olyan hangosan, hogy a fél udvar felénk fordult.

- Nem is kicsi – suttogtam – Menjünk be – kértem. Azonnal bólintott és megragadva a karom, behúzott a suliba. Egy pillanatra elkaptam Evan tekintetét, szemével kérdezte, hogy jól vagyok-e. Aprót ráztam a fejemen. Nem fogok hazudni. Nem vagyok jól. Mire beértünk a terembe, mindenki a helyén ült és érdeklődve figyelt. Mivel nem vagyunk sokan az osztályban, így nagyon jóban vagyunk. Szomorúan körbe mosolyogtam. Egy ember nem volt a helyén. Evan. Pedig rá lenne most a legnagyobb szükségem.

- Mesélj – ültetett fel Liv az asztalra. Rátettem a táskám a székre, levettem a cipőm és felhúztam a lábaim törökülésbe.

- Úgy látszik, hogy engem nem szeretnek az apák – mosolyogtam keserűen – Anya a héten válni akar – sóhajtottam. Mindenki ledöbbent.

- Mikor tudtad meg? – kérdezte Evan, felülve mellém a padra. Mikor jött be? Na mindegy. Ráhajtottam a fejem a vállára.

- Tegnap este veszekedtek – hunytam le a szemem – Apa egy majdnem velem egyidős csajjal csalta meg anyát – szorítottam össze a kezem – De jól vagyok – mosolyogtam erőltetetten.

- Nekünk ne hazudj – rázta a fejét Ben. Felnevettem.

- Egy próbát megért – rántottam meg a vállam. Mindenki felnevetett.

- Jó reggelt – lépett be nagy vigyorral az arcán az osztályfőnök – Lelkizés van? – ült fel a tanári asztalra.

- Mondhatjuk úgyis – rántotta meg a vállát Liv.

- Oké – mosolygott – Gyors elmondom, amit kell és tiétek az óra – tapsolt kettőt. Pillanatok alatt a helyünkre ültünk.

- Van híre tanárúrnak? – kérdezte kíváncsian Daniel.

- Van ám – vigyorgot sejtelmesen – A következő 2 hétben nem lesz tanítás – kezdte. Nagyon megörültünk.

- EZAZ – pattant fel Ben boldogan.