Egy új élet!

15

- Imádok a menőbb oldalra tartozni - vágtam le magam a helyemre, a babzsákomba és felraktam a lábam az egyik ott maradt székre.

- Hát azt látom - ült le nevetve a székre, miután lelökte a lábam onnan.

- De nem vagyok elszállva magamtól – ültem feljebb, hogy kényelmesebb legyen.

- Tudooom – húzta el a szót. Nevetve rúgtam bele a szék lábába.

- Jó reggelt – lépett be az osztályfőnök az ajtón, majd le is fagyott – Jól látom, hogy még nincs fél 8 és mindenki itt van? – lepődött meg.

- Igen – nevettünk fel.

- Mindenki foglaljon helyet – tapsolt kettőt és beleült a fotelbe, amit magának hozott be – Megkaptam a papírt, hogy mire hányan jelentkezhetnek – kezdett bele azonnal – 10 ,,kategória" van – tette idézőjelbe – Vannak osztályos feladatok is, azok egyértelműen csapatmunkák – vette kezébe a tollat – Tánc? – tette fel az első kérdést, mire 4-en azonnal feltettük a kezünket. Evan, Liv és Ben keze csapódott még a levegőbe.

- A 2 szokásos páros – pacsiztak össze a fiúk.

- Ti eddig is táncoltatok együtt? – érdeklődött az osztályfőnök.

- Én 2 éves korom óta táncolok tanár úr, édesapám tánctanár volt, tőle tanultam – vallottam be.

- Mi 10 éve táncolunk, egyszerre kezdtük – nézett össze Evan és Ben.

- 4 évet táncoltam, utána abba kellet hagynom egy sérülés miatt, mióta ide járunk kezdtem újra – szólalt meg Liv is.

- Mióta ide járunk, mind a 4-en táncolunk tanár úr, mondjuk mi most fedeztük fel ezt egymásban pár napja – nevetett rám nézve Evan – De nagy köztünk az összhang – mosolygott rám.

- Mi pedig egy helyen táncolunk lassan 2 éve – karolta át Ben Liv vállát.

- Felírlak titeket, jövőhét péntekre kell összerakni egy koreográfiát – írta fel gyorsan a nevünket.

- Nekem nem megy a koreográfia összerakás – húzta el a száját egyszerre Ben és Evan. Livvel egymásra vigyorogtunk.

- Asszem ez meg is van oldva – nyomott egy puszit a halántékomra Evan. Még egy csomó kategória lett felsorolva, én táncra, irodalomra, zenére, sportra és Honfoglalóra lettem beírva. A tánc jövőhét pénteken lesz, az irodalom holnap, zene csütörtökön, sport most pénteken és a Honfoglaló jövőhéten szerdán. Az irodalomra nem sokat kell készülni, rejtvényt fogunk kapni, ami alapján egy könyvet kell megkeresni a könyvtárban, benne egy kóddal, amivel továbbjuthatunk.

Nekem nagyon tetszenek az ötletek. Amelyik osztály a legtöbb pontot szerzi, az mehet el valahova 2 hétre kirándulni. Minden nap lesz egy 50 dalból álló lista, ki kell találni a címüket és ahányat kitaláltatok, annyi pontot kaptok. Ma ég nem volt verseny, a diákok a folyosókon lézengtek, beszélgettek, haverkodtak. Mi se nagyon tettünk másképp. Livvel mi a koreográfián dolgoztunk, lépéseket gyakoroltunk és próbálgattunk. Néha Evan és Ben is beállt, ha páros lépést akartunk kipróbálni. Nagyon kellemes volt a mai nap, nyugis és rövid. 2 órakor nevetve léptünk ki az iskola kapuján. Ma egyébként én vittem le a listát a titkárságra, 50-ből 50-et találtunk ki. Velünk van egy kis szerencséje az osztálynak, mi mindig csak új számokra táncolunk.

- Imádtam a mai napot – karolt belém Liv.

- Én is – tettem a telefonom a zsebembe.

- Meghívhatunk titeket egy mekire? – karolták át a vállainkat a fiúk.

- Én benne vagyok – karoltam át Evan derekát.

- Nekem mennem kell sajnos – biggyesztette le a száját Liv – 2 óra múlva jönnek a rokonok és segítenem kell anyának – húzta el a száját – Majd máskor – mosolyogott, megölelt mindenkit és elindult a másik irányba. 

- Akkor viszont én hívom meg a gerlepárt – karolta át a vállam a másik oldalról Ben, mire nevetve beleböktem az oldalába. Jól nézhettünk ki. 2 fiú karol át és nagyokat nevetünk. A sarkon Ben elengedett, Evan megmarkolta a kezem, így haladtunk a meki felé. Nekem már összefolyt a nyál a számban, ahogy a kajára gondoltam.

- Lucykém, 2-vel egyszerre? – hallottunk egy mély hangot, mikor beakartunk lépni a meki ajtaján. Értetlenül fordultam hátra az ismerős hang felé.

- Scott – csillant fel a szemem, elengedtem Evan kezét és a karjaiba vetettem magam.

- Szia, csillagom – ölelt magához szorosan a keresztapám.

- Mit keresel itt? – néztem fel rá. Majdnem 2 fejjem magasabb nálam.

- Beszélnünk kell – komolyodott el. Elhúzódtam tőle.

- Baj van? – néztem mélyen a szemébe.

- Nem bajnak mondanám – nevetett fel – Figyelj, add meg a címetek, este felé átmegyek, menj a barátaiddal – biccentett a fiúk felé.

- Ohh – léptem hátra, megragadtam Evan karját és magam mellé húztam – Scott, ő Evan a barátom – kulcsoltam össze a kezünket – Evan, ő a keresztapám, Scott – néztem a barátomra, aki lesütötte a szemeit. Sejtettem. Féltékeny volt.

- Örülök – nyújtotta a kezét Scott, hatalmas vigyorral az arcán.

- Szintúgy – fogtak kezet.

- Na, menjetek – simította meg az arcom – Majd beszélünk – nyomott egy puszit a homlokomra, intett, majd eltűnt a sarkon.

- Te féltékeny lettél a keresztapámra? – fordultam Evan felé nevetve, miközben visszaléptünk Ben mellé.

- Szabad kérdeznem hány éves? – húzta fel aszemöldökét és előre engedett az ajtóban. 

- 30 – léptem el mellette.

- 14 éves volt, mikor a keresztapád lett? – csodálkozott.

- Aha – bólintottam – Ha anya testvéreinek lenne gyereke, már én is keresztanya lennék – rántottam meg a vállam.

- Érdekes – állt a pulthoz – A szokásosat? – nézett rám a válla felett.

- Lucy – örült meg nekem a kasszás srác. Roy mosolyogva nézett rám.

- Sziaaaa, a szokásosat kérem – léptem Evan mellé.

- Értettem, kisasszony – pötyögte be a gépbe – Neked mit adhatok? – nézett a barátomra. Evan gyors ledarálta mit szeretne, utána Ben is. Utóbbi már éppen vette volna elő a pénzt, mikor Roy megrázta a fejét.

- Én hívtam meg őket – értetlenkedett.

- Én viszont titeket - húzta le a saját kártyáját Roy.

- Köszönjük szépen – pacsiztam le vele.

- Ez pedig ajándék – nyújtott felém 3 fagyit – A KitKat a tied – kacsintott rám.

- Hogy emlékszel – nevettem el magam.

- Jó étvágyat – mosolygott.

- Na, és ez ki volt? – ültünk le egy asztalhoz. Ben érdeklődve figyelt .

- Nash egyik haverja, mindig ide járunk a bátyámékkal is – haraptam bele az egyik hamburgerembe.

- Aha – motyogta Evan.

- Mi a bajod már megint? – néztem rá – Ne legyél féltékeny, nincs mire annak lenned – forgattam a szemem.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt! 

Hogy vagytok? Remélem mindenki egészséges! <3

XoxoTündosz