Egy új élet!

24

Hosszú heteken vagyok túl, nem is szeretném őket jellemezni. Hiába haragudtam a bátyámra, sosem gondoltam volna, hogy megöli magát. Igaz, hogy alig láttam, mégis megviselt a tudat, hogy teljesen magamra maradtam. Magamba fordultam, alig beszéltem valakivel. Magántanuló lettem és fogytam 10 kilót. Alig eszek, nem csinálok semmit.

A bátyám öngyilkos lett. Miattam. Csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, amiket nem kellett volna, még ha haragudtam is rá anyáék miatt. Scott mindennap jön látogatni. Örülök, hogy legalább ők itt vannak nekem. Meg persze a családom, igaz, most egy kicsit elhanyagoltam őket.

Ma sem mosolyogva keltem. Elhatároztam, hogy elég volt a gyászból és az önsajnálatból, valamit kezdenem kell magammal. Felvettem egy farmer rövidnadrágot, egy fekete haspólót, kicsit rendbe szedtem magam és egy nagy sóhaj kíséretében kiléptem a szobámból. Lassan sétáltam le a lépcsőn, erőtlennek éreztem magam egy kicsit.

Belépve a konyhába nagy nyüzsgés fogadott. Nash éppen reggelit csinált, félmeztelen, nekem háttal, így nem látta, hogy ott vagyok. Könnyes szemmel, halkan lépkedtem közvetlen mögé és átöleltem a derekát. Nem lepődött meg a tettemen, régen is sokat csináltam ezt, csak sóhajtott egy nagyot.

- Húgi – szorította meg a karomat.

- Ne mondj semmit, csak ölelj meg – suttogtam, miután elengedtem, hogy megtudjon fordulni.

- Oké – mondta halkan és szorosan magához húzott. Hiányzott ez. Az elmúlt 2 hétben nem mozdultam ki a szobámból, aki látni akart, annak kellett bejönnie hozzám. Folyamatosan ment a szomorú zenelistám, a napjaim nagy részét átsírtam. A rokonságomból már senki nem maradt. Scott apám régi haverjának a fia, nem vagyunk rokonok. Magamra maradtam, noha tudtam, hogy a Grier családban bízhatok és mindig velem lesznek.

Szorosan bújtam bátyám karjaiba. Nagyon régen nem öleltem meg senkit, nagyon kellett már egy ölelés. Sóhajtottam és a mellkasának döntöttem a homlokom. A könnyeim maguktól indultak útnak, nem tudtam visszatartani a mélyről feltörő zokogásom. Nash a fejemre támasztotta az állát és a hátam kezdte el simogatni.

- Kicsim – szólalt meg mögöttem egy hang, azzal együtt pedig egy tenyér simult a hátamra.

- Jól vagyok – motyogtam elengedve a bátyámat – Jól leszek – helyesbítettem – Csak kell még idő – sóhajtottam – Van valami kaja? – fordultam a hűtő felé.

- Amit csak szeretnél – mondta Nash meglepetten – Anya rengeteg mindent főzött, hogy ne legyen rá gondunk, amíg nincs itthon – nyelt egy nagyot. Olyan lendülettel fordultam meg, hogy lefejeltem az általam kinyitott szekrényt.

- Hol van anya? – ráncoltam össze a szemöldököm. Nash nagyot sóhajtott.

- Apa rászállt a családi kasszára, többet akar – ült le az egyik székre gondterhelten.

- Ő? – ültem le elé egy üveg nutellával és egy kanállal – Azok után, hogy ő csalta meg anyát? – nevettem fel hitetlenkedve – Nem is kell még más, faszom az apákba – dünnyögtem egy hatalmas kanál nutellát bekapva. 

- Nem fogja megnyerni a pert úgysem – rántotta meg a vállát Nash. Evan mellém ülve vette ki a kanalat a kezemből és bekapta. Szúrósan néztem rá, majd felkelve elővettem egy másik kanalat és azzal kezdtem enni.

- Honnan tudjátok? – kérdeztem.

- Mióta anya kidobta, alkohol problémái vannak – vette ki most ő a kanalat a kezemből.

- Hé – kaptam utána felháborodva. Nash nevetve kapta be a kanalat, mire nevetve huppantam vissza a székemre.

- Végre nevetsz – jegyezte meg Evan, mikor egy újabb kanállal ültem le mellé. Halvány mosollyal az arcomon néztem rá.

- Bocsánat, hogy ellöktelek magamtól titeket – motyogtam fel sem nézve a nutellás üvegből, amiből egy újabb kanál finomságot emeltem ki.

- Semmi baj, nem azért mondtam – kezdett azonnal szabadkozni Evan és közelebb húzódott hozzám.

- Tudom, persze – sóhajtottam – Hiába nem láttam éveken keresztül és sosem foglalkozott velem, mégiscsak a bátyám volt – nevettem fel halkan – Konkrét vagyont hagyott rám – vettem ki a kezemben tartott telefontokból a bankkártyát – Nem tudom, hogy honnan szedte a pénzt, de nagyon sok – tettem le az asztalra sóhajtva a kártyát – Azt írta a levélben, hogy ebből és anyáék rám hagyott pénzéből építsek fel magamnak egy tökéletes életet – motyogtam – De ez nem az én pénzem, az istenit – dőltem hátra a székben. 

- Biztos szeretett volna valamit rád hagyni – rántotta meg a vállát a bátyám – Biztos, hogy bűntudata volt – tette még hozzá, mire hangosan felhorkantottam. Nash elnevette magát.

- Ha bűntudata lett volna, nem hagy magamra, hanem magához vesz és felnevel, mint egy rendes báty – ráztam a fejem. Evan felkuncogott mellettem.

- Van neked olyan bátyád, aki szívesen felnevel, ha kell – mondta, mire én is elmosolyodtam.

- Tudom, hogy ti nem hagynátok magamra – néztem fel, egyenesen Nash gyönyörű kék szemeibe.

- Szeretünk húgi – fogta meg a kezem az asztalon – Isten ments, hogy magadra hagyjalak, akármi legyen – emelte a szájához és egy csókot nyomott a kézfejemre.

- Én is szeretlek titeket – szorítottam meg a kezét.

- Valaki szeressen engem iiiiiis – nyújtotta el a szót Evan, mire nevetve elengedtem Nash kezét és a barátom felé fordultam.

- Szeretlek – néztem mélyen a szemébe, mire lágyan rám mosolygott.

- Én is téged, csillagom – húzott magához és egy hosszú csókot nyomott az arcomra.

- Annyira édesek vagytok – jegyezte meg Nash hátra dőlve a székében. Aminek nem volt támlája, így telibe neki esett a falnak, onnan meg a földre. Evan hatalmas röhögésbe kezdett és engem se választott el sok attól, hogy hangosan felnevessek.

- Engedd ki – dőlt neki a bátyám a falnak a tarkóját dörzsölve, mikor meglátta a vörös fejem.

- Tudod, hogy szeretlek – nyögtem ki nagy nehezen, miután kiszakadt belőlem a nevetés – Karma – dőltem hátra a székemben.

- Mindig elfelejtem, hogy csak a székek felének van támlája – tápászkodott fel a földről.

- Mutasd – keltem fel nevetve és felé indultam. Hátat fordított nekem és elvette a kezét a tarkójáról.

- Áú – szisszent fel, mikor megnyomtam egy pontot.

- Nem lesz bajod, max belilul – csaptam rá egyet a fájó területre, mire mérgesen, nagy lendülettel fordult felém.

- LUCY – kiabálta az arcomba, mire nevetve kezdtem el szaladni előle. Evan nevetve nézte a jelenetet addig, míg át nem estem a kanapén.

Sziasztok!

Itt is lenne a következő rész!

Remélem tetszik!

<3

Igyekszem a kövivel, de nyelvtanfolyamon kell részt vennem, ami 3 hetes és közben lesz egy táborom is.

XoxoTündosz