Egy új élet!

10

Meglepetéééés!

Gondoltam kárpótollak titeket a múltkori elmaradásomért.

Jó olvasást!

<3

Evan anyuját pár nap múlva kiengedték a kórházból, így minden visszakerült a régi kerékvágásba. Már amennyire a mi életünk normális. Evan éppen nálunk van és a régi dobozaim kutatjuk át.

- Hát ez? – vett ki egy ,,hobbi" feliratú dobozból egy nadrágot.

- Jajj, a régi táncos cuccaim – ültem mellé és beletúrtam a legaljába.

- Táncoltál? – lepődött meg Evan.

- Ha te azt tudnád – vettem ki a DVD-ket a doboz legaljából.

- Hadd nézzem meg – csillant fel a szeme azonnal.

- Inkább megmutatom – keltem fel. Összeráncolt szemöldökkel jött utánam a pincébe. Kicsit feszengve éreztem magam, régen táncoltam már.

- Nem is jártam még itt – nézett szét Evan, majd eltátotta a száját, mikor beléptünk a hatalmas táncterembe.

- Mert nem mutattam – nevettem – Add a telefonod – nyúltam érte. A kezembe adta, feloldottam és rácsatlakoztattam a titkos wifire és Hifire. Youtubeon rákerestem arra a táncra, amire 100%, hogy emlékszem és visszaadtam neki a telefont. A zene azonnal átjárta a testem és rögtön átjárt a ritmus. Gondolkodás nélkül, csukott szemmel kezdtem el táncolni. Ismerem a terem minden zegét-zugát, hogy tudjam mi merre van. Megszűnt körülöttem a világ. csak én, a zene és a tánc. Sokat menekültem ide, még régebben, mikor nem voltak barátaim. A zene lelassult, én is megálltam. Nagy mosollyal az arcomon sóhajtottam fel.

- Azta – hallottam Evan hangját.

- Köszi – néztem rá nevetve.

- Még csak meg se izzadtál – nézett rám csodálkozva – Én is tudok ám valamit – húzta ki magát és betett egy ütősebb számot. Csodálkozva néztem az egyik kedvenc klipem koreográfiáját, majd egyszer csak mellé pattantam. Rám nézett, elmosolyodott és táncolt tovább. Nevetve ültünk le utána a földre.

- Erről eddig miért nem tudtam? – kérdezte lihegve. Megvontam a vállam.

- Mióta járni tudok táncolok – piszkáltam a cipőfűzőm – Apa koreográfus volt, sokat néztem az óráit, így egy csomó minden ragadt rám. Apa nagyon büszke volt rám – néztem magam elé – Mindig azt mondogatta, hogy reméli egyszer majd átveszem a cégét – mosolyogtam az emlékre – Miután meghalt a céget a keresztapám vette át, több dologgal is foglalkozik és annak a bevételnek egy része is a számlámra megy – gondolkodtam el – Mielőtt megkérdezed, keresztapámmal szoktam beszélni, nem haragszom rá, hogy nem hozzá kerültem, anyáék nem jelöltek ki gyámot, ha lesz velük valami – néztem rá, mire bólintott – Ha minden összejön, akkor tánciskolába megyek és átveszem keresztapától a mára már hatalmasra nőtt céget – dőltem hátra – De persze megtartom titkárnak – nevettem fel – Csak ő már lassan kiöregszik ebből – ugrottam fel. Evan furcsán nézett rám.

- Még csak nem is lihegsz – nézett rám hunyorogva – Biztos, hogy ember vagy? – kérdezte nevetve.

- 15 éve táncolok, édesem – nevettem fel – Megnézzük mennyit bírok? – húztam fel a földről.

- 100 dolcsiban, hogy 5 dalnál nem bírod tovább – nyújtotta a kezét.

- 50 dolcsi, hogy 10 is lesz az az 5 – ráztam vele kezet – De csak ezért, mert 50 dolcsim van összvissz – engedtem el a kezét nevetve. Evan leült a fal mellé és elindított egy lejátszási listát. Ördögien elvigyorodtam. Rossz emberrel fogadott. 20 számot is kibírnék. Mikor már a negyedik szám ért véget, úgy tettem, mint aki fáradt. Evan elvigyorodott, tudva, hogy győz. Felnevettem és belekezdtem az ötödik zenébe is, mire lehervadt az arcáról a vigyor. Győztem! A tizenkettedik szám után álltam meg.

- Azta – nézett rám – Alig vagy megizzadva és éppen csak lihegsz – bólintott elismerően – Szerintem neked tényleg tánciskolába kéne menni – jegyezte meg.

- Úgy gondolod? – kérdeztem zavartan.

- Amit itt lenyomtál – füttyentett elismerően – Ösztöndíjad is lehetne – húzott magához a derekamnál fogva.

- Azt mondod? – karoltam át a nyakát.

- Simán – nyomott egy puszit az arcomra – Táncolunk még? – kérdezte csillogó szemmel.

- Persze – nevettem fel, majd ellöktem magam tőle. A telefonhoz lépett, elindított egy random lejátszási listát és mellém állt. Egész délelőtt táncoltunk és nevettünk. Délben mentünk fel először az emeletre.

- Ez nagyon király volt – jött utánam a konyhába. A hűtőhöz sétáltam és kiakartam nyitni de megakadt a szemem egy cetlin.

,,Apáddal vásárolni vagyunk, a fiúk a haverokkal vannak valamerre, a közös pénztárcában van pénz, rendelj ebédre pizzát.

Puszi: anya" 

- Úgy néz ki ketten vagyunk – vettem elő a telefonom – Milyen pizzát kérsz? – vettem elő a város legjobb pizzázójának az étlapját.

- Valami csípőset – ment a csaphoz, hogy igyon.

- Oké – nyomtam a hívás gombra – Jó napot, pizzát szeretnék rendelni, egy Hawaii és valami csípős – kértem segítséget. A srác kedvesen ajánlott egyet, így azt kértem neki. Elmondtam gyors a címet is.

- Egy jó fél óra – mondta – Szia – köszönt el.

- Szia – köszöntem én is.

- Fél óra és itt a kaja – ittam én is egy pohár vizet.

- Addig mit csinálunk? – kérdezte perverz mosollyal.

- Semmi olyat – csaptam a kezére nevetve.

- Mire gondoltam? – húzta fel a szemöldökét – Arra gondoltam, hogy elvinnélek egy randira – húzott magához nagy mosollyal.

- Hova mennénk? – kérdeztem csillogó szemmel.

- Meglepi – nyomott egy puszit a homlokomra.

- Nem szeretem a meglepiket – fontam össze a karom durcásan.

- Ezt szeretni fogd – szorított magához nevetve.

- Már ha elmegyek veled – feleltem pimaszul.

- Igen, kisasszony? – kérdezte csábosan, majd egyszer csak felkapott a vállára.

- Evan, ne már – csaptam a fenekére nevetve.

- Én is tudok ám ilyet – csapott a fenekemre.

- Tegyél leeeeee – húztam el a szó végét.

- Neeeeem – húzta el ő is. Nevetve megráztam a fejem. Imádom ezt a srácot. A szobámban az ágyra ,,dobott", majd mellém vetette magát.

- Mit csináljunk? – néztem rá nagy szemekkel.

- Nézzünk filmet – keltem fel, hogy az ölembe vegyem a laptopom.

- És mit nézzünk? – fordult felém, mikor vissza dőltem mellé.

- Valami romantikus filmet – léptem be a Netflixbe.

- Ne legyen nagyon nyálas – kérte bociszemekkel.

- Nem lesz – pusziltam meg az arcát.

- Bízok benned – puszilta meg a karom.

- Még szép, hogy bízol – kacsintottam rá. 

Elindítottam egy random filmet, hisz tudtam, hogy hamarosan itt a pizza. Igazam lett, a film huszadik percében csengettek. Megállítottam a filmet, lecsuktam a laptopot és mentem ajtót nyitni.

Na itt is van a következő rész! Szombaton persze jön a heti rész is, ezt csak ilyen meglepinek szántam. 

Néha lesznek ilyenek is.

Remélem tetszik, hamarosan hozom a következőt!

XoxoTündosz