Egy új élet!

23

- Mit nézünk? – vágódtam le a kanapéra.

- Mit szeretnél? – karolta át a vállam azonnal, mire hozzá bújtam.

- Valami romantikus? Utána meg egy olyan, amit te választasz – néztem fel rá nagy szemekkel.

- Legyen – puszilta meg a homlokomat. Felkeltem mellőle és a tévéhez léptem. A hozzákötött laptopon nyitottam meg a netflixet és betettem az egyik kedvenc film sorozatom első részét.

- Nem lesz nagyon nyálas, ígérem – ültem vissza mellé.

- Remélem is – motyogta, mire nevetve megpusziltam az arcát.

- Szeretlek – néztem mélyen a szemébe, mire az arcomra simította a kezét és megcsókolt.

- Én is szeretlek – suttogta a számra és újra megcsókolt.

Megnéztük a sorozat első részét, majd egy akció film után álmosan pislogtam fel a barátomra.

- Álmos vagy, baba? – kérdezte egy hajtincset kisöpörve a szememből. Kómásan bólintottam.

- Egy kicsit – suttogtam és pislogtam egy hosszat.

- Tarts ki egy kicsit – suttogta és felkelt mellőlem – Elpakolok és mehetünk aludni – nyomott egy puszit a homlokomra.

- Nekem kéne elpakolnom, te vagy a vendég – akartam felkelni, de a vállamnál fogva visszanyomott.

- Majd én – döntött a kanapé támlájának, mire csak hümmögtem. Nevetve kezdett el összepakolni utánunk. Lehunytam a szemem és hátra döntöttem a fejem. Már nem sok választott el az alvástól, mikor éreztem, hogy valaki felemel mennyasszony pózban.

- Tudok járni – motyogtam.

- Hogyne – nevetett Evan.

- Hümm – bújtam bele a nyakába. Evan lerakott az ágyra, betakart és szorosan mellém bújt.

- Szeretlek – suttogta és belepuszilt a nyakamba.

- Én is – motyogtam erőtlenül, mire halkan felnevetett.

- Aludj jól, kicsim – tompán hallottam már csak, de mosolyogva aludtam el.

Oldalra fordulva kezdtem el tapogatni a mellettem lévő helyet. Üres volt. Kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem. Álmosan pislogtam az üres helyre.

- Evan – nyöszörögtem forgolódás közben.

- Itt vagyok – lépett be nevetve egy hatalmas tálcával a kezében.

- Azt nekem hoztad? – ültem fel azonnal, mire nagyot röhögött.

- Jó reggelt, kicsim – ült le mellém letéve a tálcát és hozzám hajolva egy hosszú csókot nyomott a számra.

- Jó reggelt – hajoltam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.

- Hoztam reggelit – tette elém a tálcát – Elindítottam a mosogató gépet is – nyomott egy puszit a homlokomra.

- Szeretlek – csillant fel a szemem, mire nevetve ült fel mellém.

- Én is téged – simította a kezét a combomra.

- Egyél te is – nyomtam az arcába egy palacsintát, mire nevetve harapott le belőle egy darabot.

- Nagyon szerencsés vagyok – suttogta mélyen a szemembe nézve, miután lenyelte a falatot.

- Hát még én – bújtam még közelebb hozzá, mire ő szorosan körém fonta a karjait.

A délelőtt nyugisan telt. Megreggeliztünk, felöltöztünk egy itthoni kényelmes ruhába és sorozatot néztünk. Mivel későn keltünk, így csak 2 óra felé lettünk éhesek, gondoltuk eszünk valamit, mikor csengettek. Gyanútlanul mentem ajtót nyitni, éppen nevettem valamin, Evannal viccelődtünk. A vigyor viszont azonnal az arcomra fagyott, mikor kinyitottam az ajtót.

- Lucy Espona? – kérdezte az egyik rendőr.

- Igen – nyeltem egy nagyot.

- Sajnálatos hírt kell közölnöm – vette elő a jegyzetfüzetét – David Espona a tegnapi nap folyamán öngyilkos lett, egy doboznyi dolgot hagyott rád – megkellett kapaszkodnom az ajtófélfában.

- Minden oké, baba? – jelent meg mögöttem Evan, mire belekapaszkodtam a karjába – Jó napot, biztosurak – biccentett – Mi történt? – intézte feléjük a kérdést, mikor rájött, hogy nem fogok válaszolni.

- A hölgy báttya tegnap öngyilkos lett – Evan felsisszent a mondat után és magához ölelt.

- Mi a teendő? Bocsánat, a barátja vagyok, lesokkolódott, ilyenkor nem lehet vele kommunikálni – kért elnézést a helyemben – Jöjjenek be – nyitotta nagyobbra az ajtót – Lucy, kicsim, ülj le a kanapéra, hozok neked vizet – tolt a nappali felé, miután beljebb mentünk. Úgy éreztem, ha nem ülök le, összeesek. A kanapéra zuttyanva felhúztam a térdeim és átkaroltam őket.

- Itt a doboz – tette le a rendőr az asztalra. Ránéztem, majd a dobozra. Előre nyúltam és az ölembe vettem, kinyitottam és nagy szemekkel néztem a doboz tartalmát.

- Ez? – vettem ki egy bankkártyát, rajta a nevemmel.

- Tiszta pénz, leellenőriztük, a bátyád előre megfontolt döntésként vetett véget az életének – nézett rám szomorúan.

- Bocsánat – ráztam meg a fejem – Mennyi van rajta? – kérdeztem a kártyára utalva.

- Azt hiszem ezt jobb, ha te nézed meg – biccentett a rendőr. Bólintottam.

- Mit csinált magával? – kérdeztem letéve a dobozt.

- Leugrott a fő hídról – az volt a kedvenc helyünk régen.

- Köszönöm – biccentettem – Gondolom mivel én vagyok az egyetlen közeli hozzátartozó, így nekem kell mindent intézni – sóhajtottam.

- Igen, mivel kiskorú, kérhet segítséget – bólintott a rendőr – A többit majd elmondják, ha kiadták a testet – kelt fel azzal a szándékkal, hogy indulnak.

- Rendben, köszönöm – keltem fel én is. Kikísértem őket, becsuktam az ajtót és itt tört el a mécses.

- Ssssh, semmi baj – termett mellettem azonnal Evan, amint meghallotta, hogy felzokogok.

- Schoth – ennyit tudtam kinyögni. Evan vette az adást, azonnal a telefonomért nyúlt és tárcsázta a keresztapámat.

- Szia, ide tudnál jönni Lucyékhoz úgy kábé – az óráját nézte – Most? – Evan hümmögött egy sort, majd rám nézett – Lucynak szüksége van rád – ez volt a kulcs mondat.

- Mi a baj? – kérdezte azonnal aggódva, itt már kivolt hangosítva. Ismét hangosan felzokogtam.

- Davhhidh – ennyit tudtam hajtogatni, szerintem nem is értette, hogy mit akarok mondani.

- 15 perc múlva ott vagyok – tette le. Evanmellém ülve szorosan átkarolt. A 15 perc csigalassúsággal telt el. Én folyamatosansírtam, Evan ölelt és próbált nyugtatni, de nem sok sikerrel járt. Már letelt a15 perc, mikor hatalmas fékcsikorgással megállt egy autó. Evan felkelt mellőlemés Scott elé ment, gondolom vázolni a helyzetet. Scottberontott az ajtón és azonnal mellém guggolt. Szorosan belefúrtam a vállába afejem és zokogtam tovább.

Az este kábé ezzel telt. Én sírtam, a fiúk pedig vigasztalni próbáltak, több kevesebb sikerrel. Evan rendelt Scottnak is kaját, megkajáltak. Scott segített lefürödni, utána befektetett az ágyba, betakart és egy puszit nyomott a homlokomra. 

Sziasztok!

Itt is lenne a következő fejezet, remélem tetszik!

Sietek a kövivel!

<3

XoxoTündosz