Egy új élet!

17

Mentem utána a konyhába, felültem a pultra és úgy kezdtem el mesélni.

- Ma elsők lettünk a dalos versenyben, holnap lesz az irodalom része, feliratkoztam arra is, táncra, sportra és honfoglalóra lettem még felírva – lóbáltam a lábaim.

- Akkor izgalmas 2 heted lesz – tett be valamit a sütőbe.

- Igen, de legalább addig se gondolkodom – hajtottam le a fejem. Anya sóhajtva lépett elém.

- Minden rendben lesz – simította meg a karom.

- Elváltok, ugye? – néztem fel rá.

- Igen, el – sóhajtott – De attól még az apukád és szeret téged – pöccintett az orromra.

- Ha szeretne minket, nem csinálta volna azt, amit – ugrottam le a pultról és a szobám felé indultam – Valamikor jön majd Scott, engedd fel majd a szobámba, kérlek – szóltam még vissza a vállam felett.

- Kicsim – kezdte, de nem figyeltem rá. Felszaladtam a lépcsőn és bevágtam magam után a szobám ajtaját.

- Minden oké? – kopogott be Hayes a közös ajtónkon.

- Ja – motyogtam, mire sóhajtva belépett a szobába.

- Mi a baj, húgi? – ült le mellém az ágyra.

- Mindjárt itt van Scott – motyogtam.

- És az a baj, hogy itt van a keresztapád? – ráncolta össze a szemöldökét.

- Nem ő – ráztam a fejem.

- Akkor ki? – billentette kíváncsian oldalra a fejét.

- Ahogy Roy haza hozott, beleütköztem valakibe a kapuba – temettem arcom a tenyerembe.

- Ez a baj? – karolta át a vállamat kedvesen.

- David volt, a bátyám – néztem rá könnyes szemmel.

- A mid? – képedt el.

- A bátyám – suttogtam.

- Miért nem mondta, hogy van még 1 bátyád? – csúszott arrébb egy kicsit.

- Mert én nem tekintem annak – borultam ki teljesen – 4 évem alatt háromszor, ha láttam, ő már elmúlt 18, mire én megszülettem, le se szart Hayes – kezdtem el sírni – A temetés óta nem láttam és ezt nem is bántam – görnyedtem össze a sírástól.

- Ahj, húgi – húzott magához és a hajam kezdte simogatni.

- Miért kell mindennek borulnia? – rázkódtam karjai között.

- Ne sírj – csitítgatott – Nézz rám – tolt elmagától és mélyen a szemembe nézett – Te Lucy Grier vagy, nem lesz semmi baj,ne is foglalkozz vele, csináld azt, amit ő veled - simította meg az arcom.

- Az nekem jó lesz? – töröltem meg a szemeim.

- Ne mutasd ki, hogy megtörtél – puszilta meg a homlokom – Mutasd meg neki, hogy eddig is jól megvoltál nélküle és ez így lesz továbbra is – kacsintott rám.

- Igazad van – húztam ki magam – De akkor is elegem an a mai napból – nevettem el magam félig sírva.

- Jajj, te – húzott magához ismét, immáron nevetve. Szorosan bújtam a mellkasába.

- Szeretlek – motyogtam a pólójába.

- Én is téged – nyomott egy puszit a hajamba. Kopogásra kaptam fel a fejem.

- Gyere – töröltem meg a szemeim.

- Zavarok? – dugta be a fejét keresztapám, mire megint elsírtam magam – Rosszat mondtam? – lépett be azonnal, becsukta maga mögött az ajtót és szorosan karjaiba zárt.

- Nem – rázta a fejét Hayes – Szimplán rossz napja van – nevetett fel és eldőlt az ágyamon – Hayes vagyok, egyébként – nézett fel.

- Scott – emelte el a kezét egy pillanatra tőlem gondolom, hogy intsen, majd ismét a hátam kezdte el simogatni – Princess – hívott a régen használt becenevemen, mire még jobban felzokogtam – Jézusom, ne haragudj – nevetett fel – Ugrás – nyúlt a combom alá, mire engedelmesen elugrottam kicsit a talajtól – Semmi baj, sssh – ült le velem az ágyra – Add ki magadból, jobb lesz – puszilta meg a halántékom.

- Hiányoztál - sírtam nyakába.

- Te is nekem, Princess - suttogta - Ígérem jövök gyakrabban - ringatott. 

- Annak örülnék - szipogtam - De maradok a Grier családnál - engedtem el és a szemébe néztem.

- Persze - fogta hatalmas kezeibe az arcom és letörölte a könnyeim - Ne sírj, Princess - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Elegem van a mai napból – motyogtam – Dávid is megjelent – dörzsöltem meg a szemem.

- Mit akar? – ráncolta össze a szemöldökét.

- Kérdezd meg tőle, én leráztam, nem kérdeztem tőle – nevettem fel.

- Okos vagy – nevetett Scott is.

- Soha nem foglalkozott velem, ne 16 év után kezdje el – rántottam meg a vállam, majd vissza bújtam Scott nyakába.

- Beszélnünk kell – sóhajtott.

- Kimenjek? – kérdezte felülve Hayes.

- Maradhatsz – szólt neki Scott.

- Baj van? – engedtem el és a szemébe néztem.

- Igazából nem baj – rántotta meg a vállát.

- Akkor? – billentettem oldalra a fejem. Scott elmosolyodott. A telefonját elővette, bekapcsolta és felém fordította a hátterét. Ultrahang fotó volt.

- Na? – kérdezte.

- ÚRISTEN! – pattantam fel az öléből – APA LESZEL! – kiabáltam boldogan és körbe ugráltam a szobában.

- Már nyoma sincs a sírásnak – ült Scott mellé Hayes nevetve.

- El se hiszem – pattogtam előttük, mint egy gumilabda.

- Istenem – nevetett Hayes.

- A keresztapám apa lesz, a keresztapám apa lesz, a keresztapám apa lesz – énekelgettem folyamatosan és táncikáltam mellé.

- Princess, nyugi – nevetett fel Scott is – Én nem voltam ennyire boldog, mikor megtudtam – támaszkodott meg a kezein.

- De ez olyan nagyon jóóóóó – húztam el a szóvégét.

- Húgi, nyugi már – röhögött ki Hayes.

- Van még hírem – szólalt meg Scott. Kíváncsian nézte rá.

- Jó? – ültem le vele szemben a földre, törökülésben.

- Szerintem az – mosolygott – Úgy döntöttem, hogy bővítem a céget, építünk még tánciskolákat több fővárosban is – nézett le rám – Megakartam előtte veled beszélni, mégiscsak te leszel az igazgatója később, van beleszólásod – támaszkodott meg a térdein.

- Benne vagyok – bólintottam határozottan.

- Reméltem – biccentett – A jó hír viszont, hogy itt lesz a főépület – lett hatalmas a vigyora – Ezért vagyok itt, papírokat intézni és megnéztem a házunkat, hogy mit kell vele majd csinálni – mosolygott rám.

Sziasztok!

Megjöttem a következő fejezettel, remélem tetszik!

Kellemes húsvétot mindenkinek és vigyázzatok magatokra!

<3

XoxoTündosz