Egy új élet!

3

- Evan – motyogtam.

- Ki? – kérdezett vissza.

- Evan! – kiáltottam mire összerezzent.

- Mi van velem? – szólalt meg az említett mögöttünk mire lefagytam.

- Arról beszélgettünk, hogy ki a padtársa – fordult hátra Hayes mire felsóhajtottam – Vigyázz rá – suttogta Evannek mire elfehéredett az arcom.

- Vigyázni fogok – kapta a választ.

- Felmegyek – keltem fel a székről és lehajtott fejjel elindultam ki a konyhából. A tervem sajnos, hogy a szobámba bezárkózok nem sikerült, ugyanis Evan elkapta a karom mikor elakartam menni mellette.

- Beszélhetnénk? – kérdezte halkan.

- Aha – szólaltam meg alig hallhatóan.

- Menjünk el sétálni – engedett el, mire bólintottam. Írtam Hayesnek egy üzenetet, hogy tudja, hogy hol vagyok, majd elindultunk az utcán. Sokáig sétáltunk egymás mellett némán, míg el nem értünk egy közeli parkhoz. Evan nagy léptekkel beindult a parkba, mire összeráncolt szemöldökkel utána indultam. Nem tudtam hova megyünk és miért. De bíztam annyira Evanben, hogy vigyáz rám, akármi is lesz. Már majdnem rohantam, hogy utol érjem ezt a marhát, mikor hirtelen nyomott egy satuféket, így izomból neki mentem, aminek hatására a fenekemen találtam magam.

- Áú – dörzsöltem az orrom, mire Evan hátrafordult és leguggolt elém.

- Ne haragudj – mosolygott rám, mire elpirulva elfogattam a kezét és hagytam, hogy felhúzzon a földről – Aranyos vagy mikor elpirulsz – simított ki egy hajtincset az arcomból, mire még vörösebb lettem.

- Én nem szeretem – motyogtam zavartan.

- Látszik rajtad – nevetett fel mire durcásan néztem rá.

- Ne nevess – hajtottam le a fejem, mire az állam alá nyúlt és maga felé fordította az arcomat.

- Nem nevetek – nevetett és ekkor vettem észre, hogy nagyon közel van az arca az enyémhez.

- Mit csinálsz? – suttogtam, gyakorlatilag az ajkaira.

- Kimutatom a szeretetem – olyan halkan mondta, hogy az őszi szélben alig hallottam.

- Nem tudok csókolózni – estem kétségbe egy pillanat alatt.

- Megtanítalak – hajolt közelebb. Óvatosan az enyémekhez érintette az ajkait és csókolni kezdett. Reflexből behunytam a szemem és átkaroltam a nyakát, mire ő közelebb húzott magához a derekamnál fogva. Evan csókja valami varázslatos volt, nem tudom meddig álltunk így, de azt akartam, hogy sose érjen véget ez a pillanat. Óvatosan elhúzta a fejét és a homlokomnak döntötte a sajátját.

- Wow – szólaltam meg alig hallhatóan.

- Még, hogy nem tudsz csókolni – nézett mélyen a szemembe majd nyomott egy puszit a számra, majd elengedett és hátralépett. Elindult ki a parkból mire utána szóltam.

- Mi van köztünk? – kérdeztem. Hallottam, hogy megtorpan, de nem jött vissza – Nem vagyok hajlandó ezek után, minden szó nélkül elmenni. – fordultam meg.

- Kedvellek – lépett vissza elém.

- Én is kedvellek – mosolyogtam fel rá.

- Megpróbáljuk? – bökte meg az arcomat egy fél mosollyal.

- Szeretnéd? – kérdeztem vissza.

- Az nem kifejezés – rántott magához a karomnál fogva, majd ajkaimra tapadt.