Egy új élet!

12

Az estém eseménymentesen telt. Begubóztam az ágyamba, filmet néztem és nasit zabáltam, azon gondolkodva, hogy biztos jó-e ez így nekem. A telefonomat lefekvés előtt néztem meg először. Vagy 100(!!) üzenetem volt Evantól. Ilyenek, hogy: ,,Kicsim, megbántottalak?", ,,Kicsim, miért nem válaszolsz?", ,,Lucy, ez nagyon nem vicces, történt valami?" és még sok ilyen. Vissza írtam egy annyit, hogy ,,Nincsen baj, csak fáradt vagyok" és kikapcsoltam a telefonom. A villanyt le, a ledemet felkapcsoltam, ami körbe világította a szobát. Bebújtam az ágyba és pár perc múlva el is aludtam.

Másnap reggel:

Nehezen ébredtem. Nagyon sokat forgolódtam az éjjel, így nem teljesen sikerült kialudnom magam. 10x(!!) nyomtam ki az ébresztőm, tizenegyedjére sikerült felülnöm az ágyban és nyújtózkodni egy hatalmasat. 20 perc alatt sikerült kikelne az ágyból és utána kezdtem magammal valamit. Gyors felkaptam egy melegítő nadrágot, egy trikót és a telefonommal a kezemben indultam le a lépcsőn.

- Jó reggelt – adott puszit a fejemre Nash, amint beléptem a nappaliba.

- Jobbat – dünnyögtem.

- Reggeli az asztalon – mutatott anya a konyha felé – Evan is a konyhában – tette hozzá mellékesen. Megtorpantam.

- Fantasztikus – motyogtam, majd beléptem a konyhába – Szia – köszöntem a barátomnak, mire összerezzent.

- Szia, baba – csúszott le a bárszékről és felém lépett. Hosszan megöleltem és beszívtam az illatát.

- Mizu? – kérdeztem, ahogy elkezdtem enni.

- Megbékéltél? – kérdezte rám pillantva.

- Fogjuk rá – rántottam meg a vállam – Tényleg rosszul esett, hogy nélkülem etted meg – jegyeztem meg lehangoltan.

- Sajnálom – szorította meg a vállam – Vigyáznom kellett az unokahúgomra – bújt hozzám közelebb.

- De ezt mondhattad volna – haraptam bele szomorúan a szendvicsbe – Elrohantál és azt se tudtam, hogy mi van – rántottam meg a vállam.

- Legközelebb szólok – nyomott egy puszit a hajamba, majd lecsúszva a bárszékről a nappaliba sétált.

- Na, béke van? – kérdezte Nash.

- Nagyon is – avatta be Evan. A nap jól telt. Evannel néztem filmet, titokban nasiztunk és az iskoláról beszélgetünk. Lassan beköszönt a március, ami azt jelenti, hogy ténylegesen itt a tavasz. A kedvenc időszakom. Ilyenkor lehet a legjobbakat edzeni a szabadban és futni is imádok.

- Mennem kell – nézte meg a telefonját Evan – Anya írt, hogy toljam haza a seggem, alig vagyok otthon – röhögött fel a végén.

- Menjél – mosolyogtam rá.

- Szeretem, mikor mosolyogsz – állt elém – Nagyon szerencsés vagyok – mosolyodott el ő is és nyomott egy puszit a homlokomra – Később hívlak – köszönt el, majd elindult ki a házból. Hatalmas vigyorral az arcomon néztem utána.

- Valaki nagyon boldog – jegyezte meg Hayes mellém lépve, mire rákaptam a fejem. 

- Inkább depizzek? – léptem a nasis szekrényhez és kivettem egy hatalmas csomag csipszet.

- Örülök, hogy boldog vagy – nyomott egy puszit a homlokomra.

- Az vagyok – mosolyogtam rá, majd felvonultam a szobámba. Vasárnap lévén tanulós napot tartottam, így egész gyorsan elment a nap. Fél 9-kor csuktam le a laptopom, majd bepakoltam a táskámba. Rendet raktam az asztalon, felraktam töltőre a mobilom, majd fürdeni indultam. VOLNA.