Egy új élet!

prológus (Javított/bővített)

Sziasztok, Lucy vagyok és ma van a 4. szülinapom. Árvaházban élek, mert a szüleim fél éve autó-balesetben elvesztették életüket. Van egy bátyám, aki sajnos kómában van azóta. A dadussal, aki vigyázni szokott rám, minden héten meglátogatjuk. Az orvosok azt mondták, van arra esély, hogy felébred. Ő is még csak 10 éves. Nagyon hiányzik a bátyám, aki olyantól is megvéd, amitől nem kéne. Ma, mikor visszaértünk a bátyámtól, egy idegen család állt a kapuban és az árvaház igazgatójával, Lena nénivel beszélgettek. Lena néni engem úgy szeret, mint a saját kislányát.

- Lena néni! - kiáltottam, és mint akit puskából lőttek ki, rohantam felé.

- Szia, kicsim! - mondta és felkapott a kezébe. - Lucy, drágám, ez a család egy kislányért jött. Én arra gondoltam, hogy lehetnél te a szerencsés! Mit gondolsz??? - nézett rám csillogó szemekkel.

- Nem tudom - szóltam félénken.

- Kössünk egyességet. - tett le Lena néni.

- Egyességet? - ízlelgettem a számomra új szót mire mind felnevettek.

- Igen - guggolt elém - Elmész velük - mutatott a háta mögé - És ha nem érzed jól magad vissza jöhetsz, oké? - kérdezte.

- Hmm - gondolkodtam - Oké - rántottam meg a vállam.

- Olyan cuki a hangja - suttogta az egyik fiú a másiknak.

- Igen, ez igaz - helyeselt a másik is.

- Gyere, segítek bepakolni - fogta meg a kezem Lena néni és elindultunk be, az árvaházba.

- Én közelebb állok az autóval - mondta a nő, majd elsétált.

- Ti nem jöttök? - kérdeztem a fiúktól, akik egy helyben álltak.

- Szabad? - kérdezték mire felnéztem Lena nénire.

- Gyertek - intett nekik mire utánunk szaladtak.

- Itt a bőröndöd, drágám - jelent meg a dadus, mikor már a szekrényből kezdtünk el kipakolni.

- Hiányozni fogsz - szaladtam oda hozzá és megöleltem a lábát.

- Te is nekem - simogatta meg a fejem, majd leguggolt hozzám és megsimogatta a vállam - Ígérd meg nekem, hogy jó kislány leszel - simított ki egy hajtincset a szememből.

- Ígérem - pusziltam meg az arcát majd vissza mentem pakolni.

- Biztos, hogy minden megvan? - kérdezte Lena néni, mikor a fiúk betették a bőröndöm a kocsiba.

- Igen, biztos - bólintottam majd utoljára oda mentem megölelni.

- Ügyes legyél - puszilta meg a homlokom, majd eleresztette a kezem.

Beültem az autóba, az egyik srác mellé és egy kicsit csüggedten néztem vissza, a kocsi ablakán.

- Hé - szólított a srác - Ígérem, mindened meglesz amit csak szeretnél - mosolygott rám.

Na, igen. Hogy is mondjam. Ráfér a javítás. Mikor elkezdtem, nem törődtem annyira a részletekkel és elsiettem az eseményeket. Igyekszek mindent kijavítani, hátha olvashatóbb lesz a könyv. Emiatt nem hiszem, hogy fogom tudni folytatni is, de igyekszem megfelelni nektek. Ahogy olvastam itt az elején, nagyon sok mindent kell javítani/bővíteni. Ezekkel fogom kezdeni, hogy értékelhetőbb legyen. Minden részt lefogok szedni, és (ha nem is teljesen) de tiszta lappal kezdek.

XoxoTündosz