Egy új élet!

8

- Jó reggelt baba – éreztem egy puszit a nyakamon.

- Hmm – kapta az értelmes választ mire felnevetett.

- Babaaaa – suttogta a fülembe.

- Fent vagyok – motyogtam.

- Akkor ülj fel – puszilta meg a fülem mögötti pontot.

- Mindjárt – sóhajtottam fel.

- Tudod jól, hogy csak annyit csinálok, ami nem lépi át a határodat – nézett mélyen a szemembe.

- Ez még oké – mosolyogtam rá, majd a tarkójánál megfogva magamhoz húztam egy csókra.

- Jól aludtál szerelmem? – búgta a fülembe.

- Ühüm – bólogattam.

- Akkor jó – nyomott egy puszit az arcomra.

- Manó – néztem rá.

- Mondjad – mosolygott.

- Éhes vagyok – mondtam angyalian.

- Akkor menjünk enni – nyomott nevetve puszit az arcomra.

- Oké – ültem fel és elindultam kifelé.

- Khm – állított meg Evan.

- Hm? – fordultam vissza.

- Szerintem öltözz fel – mutatott végig rajtam nevetve.

- Jogos – csettintettem a nyelvemmel és bementem a fürdőbe. Gyors magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy trikót, ami haspóló.

- Na nem – állt fel Evan, mikor kiléptem a fürdőből – Melegítőt vegyél fel – fonta össze a mellkasa előtt a kezeit.

- Édesem, itt lakom – mentem oda hozzá és a nyaka köré fontam a karom – A fiúk láttak már meztelenül is – pusziltam meg nevetve.

- De csak az enyém vagy – görbült lefelé a szája.

- Ők meg a családom – nevettem.

- De akkor is – vágott kisfiús arcot.

- Nyugi, meztelenül is láttak már ez nekik nem újdonság – nyomtam egy puszit az arcára.

- De nekem igen – biggyesztette le a szája sarkát.

- Nyugalom – nevettem és kiszambáztam a szobából.

- Hé – kiáltott utánam, de én leszambáztam az emeletről.

- Jóreggelt, család – pattantam be a nappaliba.

- De jó kedved van – jegyezte meg anya, ellépve mellettem – Evant hol hagytad? – fordult vissza.

- Itt vagyok – lépett mellém az említett.

- Kértek reggelit? – ment be a konyhába édesanyám.

- Hülye kérdés – ment utána azonnal Evan. Felnevettem.

- Tényleg csak anya főztje miatt van veled – ölelte át a vállam Nash és egy puszit nyomott a fejemre.

- Nem igaz – jött vissza Evan, majd megfogta a kezem – Számomra ő a legfontosabb – nézett mélyen a szemembe. Elmosolyodtam, majd megcsókoltam.

- Jól van, gerlepár elég – rántott el Nash a barátomtól.

- Hé! – kiáltottuk egyszerre.

- Gyerekek, megvan terítve – tette csípőre anya a kezét.

- Megyünk már – nevettem. Megfogtam Evan kezét és magam után húztam az étkezőbe.