Egy új élet!

20

- Ezt megteszed, hogy leírod majd? – nézett rám nagy szemekkel Liam.

- Persze – feleltem nevetve. 

- Sister Sister – mondtam egyszerre Evannel.

- Te ismered őket? – döbbentem le.

- Van egy húgom – billentette oldalra a fejét.

- Őket hallgatja? Lol – nevettem.

- Szereti őket – rántotta meg a vállát.

- Jól teszi – biccentettem.

- Jelentem, kész a lista – írta be az utolsó számot.

- Elviszem – szólalt meg ma először Aiden. Rákaptam a fejem.

- Az jó lesz – mosolyogtam rá. Aiden elment a listával, mi pedig tovább beszélgettünk. Én közben a telefonomat néztem, Scott kérdésekkel bombázott. Csempét kellett választanom, mosdókagylót(?), ajtószínt, tükröt és még egy csomó mást. Konkrétan én rendezem be az egészet. Sóhajtva válaszoltam az állítólagos utolsó kérdésre.

- Mi a baj? – fordult felém azonnal Evan.

- Csak sok a kérdés – mosolyogtam rá. Rám mosolygott és magához húzott.

- Minden szuper lesz – nyomott egy puszit a homlokomra.

- Persze – bújtam a mellkasába.

- Srácok – lépett be Aiden, mire mindenki rá kapta a fejét.

- Na? – kérdeztem.

- Elsők lettünk – vágta le magát a babzsák kupacra.

- Szuperek vagyunk – pacsiztunk össze.

A nap további része nyugisan telt. 2 órakor kézen fogva léptem ki Evannel az iskolából. Nevetve indultunk haza, ma gyalogolunk.

- Lucy – hallottam a nevem oldalról. Lefagytam és jobban megszorítottam Evan kezét.

- Igen? – terült el hatalmas vigyor az arcomon. Evan felé fordultam. Komolyan nézett rám és felhúzta a fél szemöldökét – Mosolyogj – suttogtam alig hallhatóan, bólintott és elnézett a vállam felett.

- Beszélhetnénk? – most már felé fordultam, hatalmas vigyorral a számon.

- Mondjad – kicsit flegmán szóltam vissza, de ez engem nem igazán izgatott.

- Négyszemközt – utalt itt Evanre. Barátom mellém állt és átkarolta a vállam mutatva, hogy nem hagy magamra.

- Mondhatod előtte is – fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.

- Sőt – lépett mellém Ben, aki Livet karolta át.

- A húgommal szeretnék beszélni négyszemközt – lett ideges Adam hangja.

- Na állj – léptem előre egy kicsit – Ne merészelj a húgodnak nevezni – sziszegtem – 12 év telt el és egyszer sem kerestél, előtte is, ha láttalak kétszer a 4 év alatt, ne most akarj jó bátyus lenni, főleg azután amit tettél – nagyon ideges lettem. Van lépe idejönni ennyi idő után és azt gondolja, hogy minden olyan lesz, mint régen? Ugyan már.

- Szeretnék veled és Mattel beszélni – próbálkozott újra.

- Matt halott – üvöltöttem rá. David lefagyott és üveges lett a tekintete. A környéken mindenki minket figyelt.

-Tessék? – kérdezte halkan.

- Csak én vagyok – tártam szét a karom és keményen a szemébe néztem – Megölted őket – vágtam hozzá a kemény igazságot.

- Lucy – gördült le egy könnycsepp az arcán.

- David, ne – ráztam a fejem és visszaléptem Evan mellé. Egyszerre karoltak át Bennel, védelmezően.

- Húgi – nézett rám.

- Nem vagyok a húgod – keményen fogalmaztam – Új életet kezdtem akkor és nem bánom annyira, hogy te nem avatkoztál bele ebbe – néztem a szemébe.

- Sssz – szisszent fel Ben.

- Maradj csöndben – dörrent rá David.

- Na jó – villant meg a szemem – Az nem érdekel, ha engem szidsz, de a barátaimról egy szót se akarok hallani – kiabáltam. David kikerekedett szemekkel nézett rám.

Nem fogok szépíteni az igazságon azért, mert ő hirtelen szeretne jó testvér lenni. Nem fog tudni sosem megváltozni és az én szememben mindig ugyanaz az ember marad. Mérgesen néztem a bátyám szemébe, majd megfordultam és Evan kezét megragadva, elindultam az utcán, haza. Ben és Liv is jött velünk, négyen sétáltunk a házunk felé. Alapból úgy volt, hogy nálunk töltik a délutánt, így végképp nem volt kérdés, hogy jönnek át hozzánk. Sietve kapkodtam a lábaimat, a többiek némán jöttek mögöttem. Ahogy befordultam a sarkon, megláttam Scott kocsiját a ház előtt, azonnal rohanni kezdtem, hogy szerető keresztapám karjaiba katapultáljam magam. Már folytak a könnyeim, nem értettem miért kellett ennyi év után így felbukkanni. Szuper életem volt eddig és nem akarok rajta változtatni. Lefékeztem a kapu előtt, izomból belöktem és neki estem a bejárati ajtónak.

- Scohott – törtem be zokogva a házba.

- Lucy? – lépett ki a fal takarásából – Mi a baj csillagom? – lépett azonnal felém és szorosan magához húzott.

- Dhavidh meghjehelent aha shulihnál – szerintem csak a nevet értette, de neki ennyi éppen elég is volt. Tudta mi a baj.

Aznap délután nem sok mindent sikerült csinálni. A srácok végig nálunk volták és várták, hogy mi lesz velem. Scottnak jól kisírtam magam, utána kevésbé éreztem rosszul magam. Kicsit bűntudatom volt, hogy olyanokat vágtam David fejéhez de Scott szerint teljesen jól csináltam.

Hogy elterelje a figyelmem, egy kicsit elvitt az új házukhoz is, miután a többiek elmentek. 2 utcával van feljebb, egy kisebb kertesház, fehér, magas kerítéssel. Ahogy belépsz a kapun egy kis járda féleség vezet az ajtó felé, körülötte gyönyörű fű van és kisebb kertecskék. Keresztanyu mindig is szeretett kertészkedni, bár még nem kárt itt, biztosra merem mondani, hogy tetszeni fog neki. A házba belépve egy nagyobb előszoba fogad minket, cipőtartóval és ruhaakasztóval. Van pár növény is, a sarokban egy nagyobb, a kisasztalon egy kisebb, mellette egy mini tálkával a kulcsoknak gondolom. A folyosó végén jobbra a konyha, balra a nappali található. A konyha gyönyörű, feketés stílusban, sok pult résszel. Ahogy kicsit beljebb mentem észrevettem az étkezőt egy kicsit beljebb, a fal mellett. 6 személyes kis asztal, a konyhához passzoló terítővel. Elismerően biccentettem Scottnak. Balra fordultam, beljebb léptem a nappaliba. Hatalmas tévé egy sorszekrény közepén, nagy kanapé, dohányzóasztal és 2 kisebb fotel. A sarokban észrevettem egy ketrecet, mire furcsán fordultam Scott felé.

- Menj közelebb – nevetett fel az arckifejezésemen. Halkan léptem kettőt, mire felbukkant egy kiskutya fej. Amint észrevett őrült ugatásba kezdett és csóválni kezdte a farkát. Scott odament, kinyitotta a ketrec ajtaját és megsimogatta az állat fejét.

A kutyus nem sokkal később a kezembe került, így folytattam a körutamat. Kicsit hátrébb volt a hátsó terasz ajtaja. Kiléptem az üvegajtón és körbe néztem. Egy félig kész medence és kisebb kertecskék voltak a kerítés mentén.

Sziasztok!

Itt is lennék a következő résszel. Tudom megcsúsztam, nem is kicsit de az elmúlt hetek nem úgy alakultak, ahogy én azt elterveztem.

Igyekszem a következővel.

XoxoTündosz