Egy új élet!

5

- Oké – mosolyogtam rá szerényen. Ekkor pedig kezdetét vette az unalmas matek óra, belépett a tanár.

- Grier – csapta le a naplót az asztalra.

- Jól kezdődik – motyogtam, felállva a helyemről – Igen, tanárnő? – néztem a tanár félelmetes szemeibe.

- Kérem a házid – nyújtotta a kezét. Megfogtam a füzetem, felcsaptam a házinál és kisétáltam a tanári asztalhoz.

- Tessék – nyújtottam felé. Direkt megnézettem a fiúkkal a házim, így reménykedtem, hogy jó.

- Rendben, köszönöm – tette le maga elé az asztalra – Nem szeretném, hogy olyan legyen többször, hogy nincs házid – firkantott rá egy hatalmas ötöst és vissza adta.

- Nem lesz több, ígérem – bólintottam és vissza sétáltam a helyemre.

- Rendben, akkor a mai órán összefoglalunk, következő órán gyakorolunk és jövő héten hétfőn dolgozat. – mondta. Gyorsan beírtam a naptáramba, hogy mikor lesz a doga és szorgosan jegyzetelni kezdtem.

- Pszt – hallottam jobról.

- Hagyjál, figyelek – szóltam rá erősen, de mégse bántóan.

- Csak hibajavító kéne – nézett rám.

- Vedd ki a tolltartómból – írtam le az egyenletet, amit felírt a tanár, majd elkezdtem megoldani.

- Mai napig nem értem, hogy vagy ennyire jó matekból – ingatta a fejét engem nézve.

- Matekból mindig is jó voltam – pipáltam ki egy újabb hibátlan feladatot.

- Azt látom – húzta át sóhajtva a megoldást és kijavította a helyesre.

- Mit nem értesz? – néztem át a füzetéhez.

- Valahogy egyik se akar kijönni – ingatta a fejét a következőn gondolkodva.

- Gyere át ma – szóltam oda – Segítek – mondtam mikor elég érdekes fejet vágott.

- Oké – bólintott és felírta a füzetébe a következő egyenletet. Matek után jött a biosz, ahol kikaptuk a dogákat.

- 5-ös – néztem döbbenten a lapot, mire Evan felnevetett mellettem.

- Nekem 4-es – büszkélkedett – Nulla tanulással nem is rossz – tette hozzá suttogva, mire felnevettem. Biosz után tesi és egy dupla angol következett. Angol után ének óra van, arra viszont nekünk nem muszáj bejárni.

- Jó ez az ebéd – mondta Evan teli szájjal. Ének helyett kint ültünk a suli udvarán és szépen fogyasztottuk az ,,ebédünk". Már 1 óra elmúlt. 2-kor lesz még egy irodalom és mehetünk is haza.

- Igen, nekem is bejön – nyeltem le a falatot. Csend volt az udvaron, kimondottan fura volt kettesben kint ülni.

- Fura – szólalt meg a drágám, egy sültkrumplit bedobva a szájába.

- Az – sóhajtottam – Anya azt mondta, hogy szívesen főz nekünk – újságoltam.

- Imádom anyud főztjét – csillant fel a szeme – Benne vagyok – vágta rá azonnal.

- Azt mindjárt gondoltam – nevettem fel bele harapva a hambimba – Hmmm, de szeretem – ízlelgettem.

- Én anyud kajáját jobban szeretem – tömte magába a következő hamburgert.

- Nekem a mekis kaja a best – nyúltam most a salátáért.

- Az milyen? – hajolt bele a kajámba Evan.

- Saláta, grillezett hús és van hozzá szósz – téptem fel a csomagolást és ráöntöttem a salira.

- Megkóstolhatom? – kérdezte.

- Van még egy – mutattam a zacskóra, mire keresni kezdte. Boldogan kivette a zacskóból, felbontotta és enni kezdte. Nevetve megráztam a fejem és ettem tovább. Néha bekaptam egy krumplit is mellé, így elég gyorsan megtelt a pocakom. Elégedetten dobtuk ki a zacskót, miután jól laktunk. Irodalmon nem sok minden történt. Verset elemeztünk. Gyorsan vége lett az órának szerencsére. Evannel a nyomomban sétáltam ki az iskolából. Az épület előtt már várt az ismerős matt fekete autó. Cam lehúzta az ablakot, ránk vigyorgott és intett egyet.

- Na gyere – ragadtam meg Evan kezét és magam után húztam.

- Féljek? – kérdezte.

- Ismered anyáékat, nem lesz baj – álltam meg az autó előtt.

- De az más – kezdett el nyafogni.

- Dehogy más – nyitottam ki a hátsó ajtót és belöktem az ülésre.

- Ne máááár – hisztizett mögöttem.

- Haza érünk, felmegyünk a szobámba és elmagyarázom a matekot – kötöttem be magam.

- Oké – sóhajtott és ő is becsatolta az övet. Cam nevetve indította be az autót. 10 perc alatt haza is értünk.

- Megjöttünk – kiáltottam el magam mikor beértem.

- Kértek enni, drágáim? – jelent meg anya a konyhából.

- Mit főztél? – csillant fel azonnal Evan szeme.- Éhenkórász – csóváltam a fejem.

- Rakott krumplit sütöttem, most vettem ki a sütőből. -vette le a kesztyűt a kezéről, mire Evan kilőtte magát a konyha felé.

- Nem is azért van velem mert szeret, hanem mert szereti a kajád – sóhajtottam.

- Nem igaz! – kiabálta tele szájjal.

- Aha, persze – vettem fel a táskám és elindultam fel az emeletre.

- Te nem kérsz? – kérdezte anya.

- Nem vagyok éhes – szóltam vissza.

- Most megbántottam? – kérdezte Evan anyát.

- Nem tudom – sóhajtott anya – Sose tudom – nevetett fel.

- Ezaz – hallottam, hogy egy újabb falatot nyel le.

- Tudod, hogy ő máshogy éli meg a dolgokat.

- Persze, tudom – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Na edd meg gyorsan és sipirc felfelé – nevetett anya.

- Okés – mondta Evan. Bementem a szobámba, leültem az asztalomhoz. Felvettem a táskámat az ölembe és kipakoltam a benne lévő könyveket és füzeteket. A ceruzatartómból kivettem egy vékonyan fogó tollat és neki kezdtem a háziknak. Anélkül, hogy észre vettem volna kezdtem el dúdolgatni, majd szépen lassan, halkan énekelni. Már a harmadik feladatot kezdtem el, mikor már hangosan énekeltem. A kedvenc számom oda-vissza fújom kívülről. A ritmus és a hangok is a helyén vannak. Totálisan áttudtam most érezni a dalnak a szövegét. Fiatal, szerelmes csaj, friss kapcsolattal. Kis idő után felálltam, a tükör elé álltam és a hajkefémet a kezembe fogva kezdtem teljes beleéléssel énekelni magamnak. Legalábbis én így tudtam. Mikor befejeztem a dalt, megfordultam és le is fagytam. Evan ott állt mögöttem, teljesen lesokkolva, az álla a földet súrolta és engem nézett.

- Csukd be a szád, berepül egy légy – simítottam egy kósza hajtincset a fülem mögé.

- Ez...WOW – kereste a megfelelő szavakat. Szégyenlősen lehajtottam a fejem, mire elém lépett. Állam alá tette az ujját és felemelte a fejem.

- Mi az? – néztem a szemébe.

- Gyönyörűen énekelsz – dicsért meg.

- Köszi – mondtam szégyenlősen.

Sziasztok! 

Itt is lenne a következő rész! Remélem tetszik!

XoxoTündosz