Egy új élet!

29

18 +-OS RÉSZEKET TARTALMAZ

Aznap este mind a ketten nagyon jól aludtunk. Evan húgának másnap reggelre semmi jele nem volt annak, hogy lázas lenne, vagy beteg. Azért nyomtam belé gyógyszert és a héten itthon maradunk vele, mi úgyis csak hébe-hóba járunk be iskolába.

- Felváltva leszünk itthon és megyünk be a kötelező órákra – tettem le a telefont az igazgatóval való beszélgetés után.

- Szuper – biccentett felém a barátom, miközben a picit próbálta megetetni. Felnevettem mikor kiütötte bátyja kezéből a kiskanalat. Evan mérgesen nézett rá és vágott egy fintort, mire a tetőtől-talpig bébipépes gyerkőc vidáman felkacagott. Kuncogva léptem melléjük és egy puszit nyomva a pici homlokára elvettem a bátyjától a kanalat.

- Itt repül a repülőő – indítottam el az első adag ételt a pici felé, mire hatalmasra tátva a száját engedte, hogy a szájába rakjam a kanalat. Vidáman rágcsálta és nyelte le a falatot.

- Ezt azt hiszem átadom neked – sóhajtott Evan – Illetve elmegyek átöltözni – nézett magára. Kuncogva bólogattam és etetni kezdtem Ivit.  10 perc alatt bepuszilta  a bébi ételt, betettem a mosogatógépbe a kanalat és a tányért, majd a picit kivéve a székből felfektettem a konyhapultra. Gyors levettem róla a pizsamáját, felvittem a szobájába és felöltöztettem. Ráadtam egy kényelmes kis ruhácskát és átvittem Evan szobájába.

- Megreggelizett a hercegnő? - vette át rögtön bátyja már futó ruhában, hogy én is át tudjak öltözni gyorsan. Magamra kaptam a kedvenc futótuhám, egy tapadós hosszú nadrág és egy top, majd leugráltam a lépcsőn. 

- Megcsináltad? - léptem be a konyhába, majd meg is torpantam. Ivi a konyhapulton ült, kezében az ezdős shakemmel, amit vidáman rázogatott, ahogy a bátyja is csinálta. Felnevettem és előkaptam a telefonom, hogy lőjjek egy képet. 

- Muta - vette ki a kicsi kezéből a műanyagot, felvette és felém lépett. 

- Tessék - nyomtam a kezébe a telefonom és az üdítőmhöz léptem - Uuu, vaníliás - csillant fel a szemem.

- Direkt csináltam a kedvenceddel - nyomott egy puszit a homlokomra, mire akaratlanul is becsuktam a szemem és elvigyorodtam - Ez lett életünk képe - mondta. Kinyitottam a szemem és a telefonom felé bámultam. Ivi vidáman vigyorog a kamerába, én Evan mellkasa felé fordulok míg ő puszit nyom a homlokomra.

- Ha vissza értünk megszerekesztem és mehet ki instára - vettem el tőle a telefonom és Ivit is. Beraktam a sportbabakocsiba és elindultunk a szokásos délelőtti alvós futásra. Mi sportolunk egyet, Ivi meg nyugodtan szunyókál a friss levegőn. 

Mikor mi vigyázunk a hercegnőre mindig elgondolkodom, hogy milyen lesz, ha már saját gyerekünk lesz és őt visszük sétálni. Ivi fél éves lesz jövőhéten, legalább megtapasztalom a gyereknevelést, mire nekem lesz gyerekem.

- Min agyalsz? - kérdezte mellém kocogva Evan, én lassabban futok Ivi és magam miatt is, így ő körözni szokott körülöttünk, kisebb,nagyobb körökkel. 

- Semmin - fordítottam felé az arcom egy pillanatra - Alszik? - kérdeztem, mire elénk futott és bekukkantott a babakocsi árnyékolója alatt.

- Igen, jöhetsz gyorsabban is - jött mellém és mind a ketten gyorsabban kezdtünk futni. Egy jó óra futkorászás után kezdett el Ivi ébredezni a babakocsiban, így kivettük a kocsi aljából a plédet és amíg mi nyújtottunk és erősítettünk addig ő ott játszadozott. Egymásnak mutogattunk feladatokat, általában még szivatjuk is egymást. Miután ezzel végeztünk kapcsoltunk zenét és táncolni kezdtünk. Ivi kiváncsian figyelt minket. Bő 2 órát szoktunk a levegőn tölteni ilyenkor.