Egy új élet!

21

- Lesz majd a lurkónak játék? – kérdeztem, mikor mellém lépett.

- Persze – vágta rá azonnal – Már kiválasztottam őket, de feleslegesnek tartottam most elhozni őket, amíg tartanak a munkálatok – mondta.

Igaza van. A kutyust megsimítva léptem be a házba és a lépcső felé indultam. Lassan lépdeltem fel a lépcsőn, a mai nap után bármit kinézek magamból. Lépes lennék felesni. Felérve észrevettem, hogy minden szobaajtó nyitva van. Az elsőhöz léptem, egy franciaágy volt benne és a fal mellett egy kisebb kiságy. Azt hiszem ez lesz a szülők szobája.

- Van bent gardrób és egy fürdő is – mondta még Scott, mikor tovább léptem. A következő szoba teljesen üres volt, csak pár doboz volt benne a falnak támasztva.

- Ez lesz a gyerekszoba ugye? – fordítottam felé a fejem.

- Igen – bólintott – Ebben kéne majd segítened – nézett rám nagy szemekkel.

- Segítek, a festést is megcsinálom a falra majd –léptem beljebb. Azonnal megjelent a szemem előtt egy kép.

- Fogadjunk már megvan a terv – lépett mögém nevetve.

- Aha – nevettem vele – Lehet paszteles? – néztem fel rá.

- Persze, te csinálod, rád bízom – mosolygott rám – De mindent én veszek meg hozzá. Írd össze, hogy mi kell – simította meg a vállam.

- Okés – rántottam meg a vállam.

A maradék 4 helyiségbe csak bekukkantottam. Volt egy dolgozó szoba, 2 másik szoba és egy fürdő.

- Lent van a vendégszoba és még egy fürdő – tette még hozza keresztapám.

- Szuper kis házikó – biccentettem elismerően – Ki választotta ki a színeket és a bútorokat? – kérdeztem gyanakodva. 

- Nem én – röhögött fel.

- Valahogy sejtettem, hogy ebben keresztanya keze van – nevettem fel én is. Mérgesen összeráncolta a homlokát.

- Most azt akarod mondani, hogy nincs ízlésem? – vágta be a kamu durcát.

- Nem – sóhajtottam – Szimplán ehhez ő jobban ért – rántottam meg a vállam. Scott elgondolkodott, majd bólintott.

- Ebben igazad van – bólogatott nagyokat.

- Tudom – mosolyogtam rá bájosan.

- Na, gyerünk – lökött ki a szobából - Késő van, hazaviszlek - mondta és alindult le a lépcsőn.

- Ne lökdöss – forgattam meg a szemem, a lépcsőn lefelé.

- Ne forgasd a szemed – korholt meg úgy, hogy nem is látta mit csinálok.

- Túl jól ismersz – sóhajtottam.

- Én ennek örülök – nyomott egy puszit a fejemre – Mármint, hogy jóban vagyunk és nem szakítottad meg velünk a kapcsolatot – vette kézbe a kocsikulcsot.

- Én is örülök – mosolyogtam fel rá. 

Így értem haza este 11 óra után egy kicsivel. Nem bántam, hogy Scottal töltöttem egy kis időt. Hiányzott már ez. Egy kicsit a régi családommal éreztem magam, mintha csak nyaralni lettem volna náluk, mint régen. Tudom, hogy nem lesz semmi sem olyan, mint régen, hiszen a családom nem fog életre kelni. Sajnos. Majd egyszer találkozom velük. Azért remélem jó soká.

Adamet nem értem. Normális életem volt eddig, hogy nem volt közöm hozzá. Sosem akartam vele találkozni. Lehet, hogy testvérek vagyunk, de én nem tartom a testvéremnek. Miatta halt meg a családunk. Nem fogom neki megbocsátani, hogy aznap ittasan akart minket elvinni az étterembe. Anyáék nem vették észre, hogy ivott, teljesen normálisan beszélt és a szeme sem állt ketté. Később a kórházban derült ki, hogy nem kevés alkohol volt a szervezetében. Akkoriban még nem fogtam fel, hogy mekkora ennek a súlya. Kicsi voltam nagyon hozzá.

Most már viszont tudom. Az, amit akkor a bátyám tett, már felnőttfejjel nem bocsátható meg. Meghalt a családom. Az édesanyám, az édesapám és a bátyám is. Igaz, hogy vannak még rokonaim a világ különböző pontjain, de nem is bánom, hogy nem rokonhoz kerültem anno. Túl sok emlékem úgy anyáékkal abból a pár évből. 10 éve vagyok itt és jól érzem magam.Nem akarok és nem is fogok változtatni semmin. Úgy szeretem az életem ahogy van.

Az estém ezek után egész nyugisan telt. Elköszöntem Scottól, megígérte, hogy eljön elénk a sulihoz. Lefürödtem, bedőltem az ágyba és kábé már aludtam is.

Másnap reggel:

Nehéz reggel. Ma Nash keltett, nem igazán örült annak, hogy egy ütéssel köszöntem meg ezt.

- Lucy – korkant fel az arcát simogatva.

- Bocs – ásítottam az arcába.

- Csinálok neked kávét – csapott egyet a combomra. Tenyere hatalmasat csattant a meztelen combomon, mire felszisszentem.

- Nash – simogattam a fájó területet könnyes szemmel.

- Ne haragudj, nem akartam ekkorát csapni – hajolt le és megpuszilta a fájó területet. Rácsaptam a fejére.

- Kérem a kávém – keltem fel morcosan az ágyból.

- Oké – sétált ki a szobából. Mérgesen fújtattam egyet és a kezembe vettem a telefonom. Egy értesítésem volt, Eva írt.

Szivem<3: Jóreggelt, baba. Eléd megyek ma, oké? <3

Én: Nem kell...a suliban találkozunk <3

Szivem<3: Baj van? :(<3

Én: Nem, mindjárt indulok a suliba, ott találkozunk <3

Szivem<3: Hát jó...

- Ó, hogy meglátszódik a keze nyoma – motyogtam magamnak. Már csak azért is rövid nadrágot veszek fel, hogy lássa. Egy haspólót és egy fekete rövidnadrágot aggattam magamra, a fekete Converse cipőmmel. Gyorsan behajigáltam mindent a táskámba és a deszkám felkapva elindultam a konyhába.

- Csináltam neked kaját – fordult meg Nash, mikor beléptem. Kidülledt a szeme, ahogy megpillantotta a combom.

- Kösz – motyogtam. Bevágtam a táskámba a szatyrot és egy üdítőt.

- Lucy – sóhajtott Nash.

- Csak, hagyj most, oké? – fordultam meg – Elmentem– szóltam vissza a vállam felett. Minél hamarabb az ajtón kívül akartam tudni magam. Nem értem, hogy mi van velem. Levágtam a deszkát a ház előtt és elrugaszkodtam. A sulihoz érve leszálltam a deszkáról, a kezembe vettem és úgy mentem át az úton, gondosan körülnézve.

- Szia – jött elém Evan.

- Ne mondj semmit, csak ölelj meg – bújtam bele a vállába.

- Jól van – puszilt a fülem mögé. Mélyen beszívtam az illatát. Máris jobb kedvem volt.

- Mizu? – engedtem el már mosolyogva.

- Ennyi kellett a mosolyhoz? – simított el egy hajtincset a szemem elől.

- Igen – bólintottam határozottan.

- Ennyire feldobom a kedved? – karolta át szorosan a derekamat és közelebb húzott magához. Átfontam a kezeimet a nyaka körül és mélyen a szemébe néztem.

Sziasztok!

Tudom, eltűntem egy kicsit, de annyira sok minden történt egyszerre, hogy össze kellett szednem magam.

Igyekszem rendszeresen hozni a részeket, de a nyaram is eléggé tele van.

Remélem jól vagytok!

XoxoTündosz