Egy új élet!

28

18+

Előre leszögezném, hogy sosem írtam még ilyet, barátom kedvéért tettem ki, magamtól kétlem h publikussá tenném és most is húzom a számat mert félek a reakcióktól.

:(

Azért remélem tetszeni fog, jó olvavást. :)

Magamhoz képest gyorsan átértem barátomék házához, ami tényleg a város másik felén van és szó szerint berontottam az ajtón.

- Evan! – üvöltöttem, amint beléptem a lakásba és becsaptam magam mögött az ajtót.

- Fürdő! – laptam a választ szintén üvöltve, mire mosolyogtam egy kicsit. Gyorsan szedtem a lábaim az említett helység felé. Az ajtó nyitva volt, így bekukkantottam. Evan a kád mellett ült, húga a kádban, drága barátom egy műanyag pohárral öntögette a vizet a kicsi hátára.

- Helyzet? – telepedtem le mellé és átvettem a poharat, ezzel neki könnyebb volt tartani kistestvérét.

- Alig tudtam levinni a lázát – sóhajtott fáradtan – A gyógyszert kihányta, felhívtam anyukád, ne haragudj, hogy mit tegyek, ő ajánlotta a langyos majd hideg fürdőt – helyezkedett kényelmesen és kiemelte az aprócska testet a kádból. Azonnal felpattantam és egy törölközőt vettem ki a szekrényből, hogy betudjuk bugyolálni.

- Szerintem lement neki teljesen – nyomtam a homlokom a piciéhez.

- Jó is – Evan felállt, kezében húgával és a szobája felé indult – Bocsi, hogy felhívtam anyud – nézett rám bűnbánóan, ahogy a pelenkázóra tette Emyt.

- Semmi baj nincs – nyomtam egy puszit az arcára, majd helyet cseréltünk – Gyors felöltöztetjük és lefektetjük. Hátha kialussza magából és jobban lesz holnapra – nagyon gyorsan adtam rá a pelenkát a fél éves gyerkőcre és egy meleg ruhát adtam rá, hogy izzadjon az éjjel.

- Miért adsz rá ilyen meleg ruhát? – kérdezte bizonytalanul Evan.

- Ha éjjel felmenne a láza izzadni fog és ez segít a vírus lefolyásában – bújtattam bele a kis kezeit a rugdalózóba és felhúztam rajta a cipzárt. Óvatosan felvettem és ringatni kezdtem.

- Lefektetjük? – tette fel az újabb kérdést a húgát nézve.

- Aha – suttogtam és elindultam a szoba másik felébe. Az altatás most gyorsan ment, a betegség miatt nem kellett 10 perc, hogy mélyen aludjon. Beállítottam a babafigyelőt érzékenyre, hogy mindenre jelezzen, minden apró hangra és rezgésre, nehogy baj legyen.

- Köszi – túrt a hajába Evan, mikor becsuktam magunk mögött az ajtót.

- Héj – öleltem át a nyakát és közelebb húztam magamhoz. Átkarolta a derekam – Mindig segíteni fogok, amiben csak tudok – mondtam mélyen a szemébe nézve, mire megcsókolt. Szorosan húzott magához, keze lejjebb csúszott a fenekemre és úgy vont közelebb magához. Belenyögtem a csókba.