22

39 3 1
                                    

- Akit szeretsz, az mindig feldob – mosolyogtam rá. Felcsillant a szeme. Először mondtam így ki ezt.

- Én is szeretlek, kicsim – suttogta és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba.

- Jól van, gerlepár – jelent meg Liv mögöttünk. Evan nevetve ölelte magához barátnőmet.

- Mizu? – öleltem meg én is.

- Minden okés – mondta hatalmas vigyorral az arcán.

- Mi az oka ennek a nagy boldogságnak? – kérdeztem a szemöldökömet húzogatva.

- Naaaaaa – pirult el egy pillanat alatt.

- Sziasztok – lépett mellénk Aiden nagy mosollyal az arcán.

- Szia – köszönt vissza neki Liv, a haját csavargatva.

- Liiiiiiv – húztam el a nevét.

- Ne már – nevetett Aiden – Ne haragudj, Liv, nem bírom ki – húzta el a száját és magához rántotta a barátnőmet.

- Srácok – karolta át a vállam Evan. Nagy vigyorral az arcomon néztem az ifjú párt.

- Aiden – lépett el tőle Liv vörös arccal.

- De jóóóóó – ugrottam Liv nyakába azonnal – Vigyázz rá – néztem Aiden szemébe szigorúan – De örülök nektek nagyon – öleltem át őt is.

- Köszi – ölelte át barátnőm vállát Aiden.

- Mióta? – álltam vissza Evan mellé.

- 2 hónapja hívtam először randira – kezdte mesélni Aiden – A legutóbbi randink tegnap délután volt és elvetemedtem arra, hogy feltegyem a nagy kérdést – puszilta meg Liv homlokát mosolyogva – És szerencsére igent mondott – csókolta meg.

- Nagyon örülünk nektek – mondta Evan.

- De ha bántani mered – váltottam fenyítősbe.

- Hülye lennék bántani – húzta még jobban magához a barátnőjét.

- Én is így gondoltam – bólogattam nevetve.

- Menjünk be – biccentett Evan a suli felé. Nevetve léptünk be az ajtón, felmutattuk a belépőnket és beszélgetve indultunk el az osztályterem felé.

A hét további része nyugisan telt. 1 versenyt kivéve mindenben elsők lettünk. Nagy esélyünk van a nyerésre. Most szombat van, éppen az összevágott zenéket hallgatom és a többieket várom. Ritmusra jár a lábam, a fejemben összeáll egy koreográfia. A csengőre sem figyeltem. Csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a kezem és magához rántva táncolni kezd. Kinyitottam a szemem és hagytam, hogy Evan vezessen. A szám végén magához húzott, megcsókolt és elengedett.

- Jók leszünk együtt – ölelt meg Liv.

- Összerakunk egy fasza kis koreót és letarolunk mindenkit – bólogattak a srácok is.

- Mármint összerakunk Livvel – szúrtam közbe.

- Mutasd a zenét – rántotta magához Ben Livet. Újra raktam a mixet és Evanhoz léptem. A srácok gondolkodtak egy kicsit az elején és ismét egyszerre kezdtek el mozogni. Imádom, hogy ennyire egy rugóra jár az agyuk.

- Nem sokat kell próbálnunk, ahogy látom – ölelt megEvan a végén és egy kicsit felemelt. 

- Akkor csak együtt lógunk – rántottam meg a vállam – Menjünk le a táncterembe – fogtam meg a telefonomat és elindultam le a lépcsőn.

Egy új élet!Where stories live. Discover now