Egy új élet!

6

- Ezt eddig miért nem mutattad? – ült le az ágyra és maga mellé húzott engem.

- Mert emberek előtt nem szeretek énekelni – mondtam lehajtott fejjel.

- Nyissunk egy youtube csatornát – mondta ötletét, mire rákaptam a fejem és összeráncolt szemöldökkel néztem rá – A kamerának kell énekelned, felteszed és kiderül, hogy tetszik-e az embereknek – mondta – Segítek – tette hozzá.

- De ha nem jön össze, leszeded őket – egyeztem bele.

- Csak ha magamnak megtarthatom őket – nyújtotta a kezét.

- Megegyeztünk – ráztam meg hatalmas tenyerét.

- Milyen pici a kezed – csodálkozott el, mire elrántottam a kezem az övétől.

- Nem kell bántani – fontam össze magam előtt a kezem.

- De olyan cuki – húzott magához a derekamnál fogva.

- Nem is – kezdtem el duzzogni.

- Na, ne duzzogj – nyomott egy puszit az orromra.

- Na, menjünk és nézzük azt a matekot – bújtam ki az öleléséből, mire morgott egyet.

- Utálom a matekot – vetődött el az ágyon.

- Igen, az valahogy feltűnt – jegyeztem meg elő véve a matek cuccom – Mit nem értesz pontosan? – fordultam hátra a székemmel. Felemelte a fejét és némán pislogott rám. Sóhajtottam és az asztal felé fordultam.

- Van amit értek, de az a kevesebb – mondta.

- Bökd már ki, hogy mit nem értesz mert felfogszidegesíteni és nem fogok segíteni – fordultam hátra a székkel idegesen.

- A felét nem értem – lett ő is ideges – De ezt felfoghatnád már végre, egy párszor elmondtam már – nézett rám gúnyosan.

- Ha csak gúnyolódsz akkor menj haza – csaptam össze a füzetem, majd felkaptam az otthonos szettem és bezárkóztam a fürdőbe. Bezártam az ajtót, neki dőltem, majd lassan lecsúsztam a földig. ,,Csak tudnám miért kapom ezt..." Mondtam magamnak. A sminkemet mostam le, mikor hallottam, hogy valami koppan az ajtón.

- Baba... - szólalt meg. Mérgesen megtöröltem az arcom, majd beledobva a szennyestartóba a ruháim, kiléptem a fürdőből.

- Hajlandó vagy velem kommunikálni? – kérdeztem semlegesen.

- Eddig is hajlandó voltam – hajtotta le a fejét.

- Amíg nem mondod el, hogy mit nem értesz, nem tudok segíteni – néztem a szemébe.

- Tudom – mondta bűnbánóan.

- Fussunk neki még egyszer – sóhajtottam és megdörzsöltem az arcom – Mit nem értesz? – ültem le ismét az asztalomhoz és kinyitottam a füzetem.

- Semmit – kaptam ugyanazt a választ mint eddig.

- Jó, menjél olyanhoz aki élvezi ha szórakozol – kezdtem el masszírozni a halántékom.

- Én ezt teljesen komolyan mondom – mondta halál komolyan.

- Szívatsz – néztem rá döbbenten.

- Nem – rázta meg a fejét.

- Jó – sóhajtottam elfogadóan – Akkor kezdjük év elejéről – előre látom, hogy ez hosszú lesz. Amíg ő előkészült, addig én bejelöltem az anyagokat a füzetben, hogy mik kellenek nagyon. 10 anyagot vettünk át eddig, mindegyiknél az elmélet részével kezdtünk, alaposan kiemelve azt, hogy fontos. Utána néztünk egy alap példát és addig gyakoroltuk a feladatokat ameddig nem mentek neki. Este 10kor fejeztük be a feladatokat.