~Draco Szemszöge~
- Igen? Fürkèztem kiváncsian a lányt amikor kiléptünk a Szárnyas Vadkan ajtaján.
- Tudom hogy nem szeretnél erről a témáról beszélni de...ha ma esetleg meglàtogatod még Harryt akkor add àt neki ,hogy ő a legbàtrabb ember akit ismerek...amit tett érted....nem biztos hogy más is megtette volna...
- Pansy...több mint egy hónapja nem találkoztam vele...mit mondhatnék neki?
- Amit érzel... simította meg a karom.Tudom hogy nem könnyű főleg neked.de megmentette az életedet...ennyivel tartozol neki...
- Nem tudom hogy képes vagyok rà...már régen vissza kellett volna mennem hozzá de mégis itt maradtam...
- Ha gondolod elkisérhetlek...
- Köszi de most egyedűl mennék... úgyse szabadott volna lejönnöm mèg Roxmorts-ba. Túl veszélyes .Menj vissza a többiekhez.Holnap találkozunk.
Köszöntem el tőle majd szorosan megöleltem.Pansy az egyetlen ember aki megért.és nem csinál viccet a dolgokból. Harmadikba lettünk igazán jóba . Amikor csatlakozott hozzánk. A kapcsolatunk soha nem volt több baràtsàgnàl. Persze terjedtek Roxforti Pletykák Rólunk. De nem törődtünk velük.
Nagyjából fél óra alatt értem vissza a kastèlyba . A folyosókon nèma csend honolt. Nekem se szabadott volna ilyenkor mászkálnom. Minden fordulóba megàlltam ès füleltem hogy tiszta e a levegő. Nem lett volna kellemes összetalálkozni ilyenkor Frics el. Egyszer hallottam a macskája nyávogását. Nem tudom miért de mindíg paràztam attól az àlltól. Ezért Amilyen gyorsan csak tudtam irányt változtattam.
A gyengélkedő ajtaja keservesen felnyikorgott mikor beléptem rajta. A hold beszűrődött az ablakokon
Harry ágyát tökéletesen megvilágította. Vettem egy mély levegöt majd Lassan odasétáltam a fiúhoz.Aludt. Éppenhogy lélegzett . Egy ideig tanàcstalanúl álltam az àgya mellett majd erőt vettem magamon és lelűltem a székre. Arca hó fehér ,Allig volt benne élet. Óvatosan megérintettem a kezét ami most a kelletnèl is hidegebb.
- Semmi baj... simítottam meg az arcàt ...most màr itt vagyok...suttogtam..
Hirtelen elöntött a félelem mi lesz ha meghal?azt sose bocsájtom meg magamnak..Egy idieg csak szótlanúl üldögéltem mellette.később gondoltam egyet és levettem a cipőmet . Majd odabújtam mellé. Arcomat belefúrtam a hideg nyakàba. És a testemmel próbáltam melegíteni a haldokló fiút. Legördűlt egy könnycsepp az arcomon. Aztán még egy.
Nem tudtam visszatartani a zokogást. Tuddjátok azt a fàjdalmas zokogást .Mikor egyszerre törnek elő az érzések.***
Fogalmam sincs mikor aludhattam
el. De arra keltem hogy a nap vakítja a szememet .A fejem Harry mellkasàn volt ujjaimat pedig ràkulcsoltam a kezére.
Amilyen halkan csak tudtam felvettem a cipőmet majd gondosan betakrtam mèg egy paplannal .hogy ne hűljön ki a teste ennél is jobban. Lehelltem egy lágy csókót jéghideg ajkára.végűl csendesen Kiosontam az ajtón mert muszáj volt valami ételhez jutnom.-De korai vagy ma Lepődött meg Zambini mikor leűltem mellé.
- Nem tudtam aludni.. vontam meg a vállam miközben elvettem egy szelet kenyeret.
- Hova tűntél az este?
- Dolgom volt.
- Kàr pedig Crak annyira berugott hogy úgy kellett haza támogatni. Kezdett bele a storyzgatásba . Még jó hogy nincs benne a csapatba .tuti leszédűlne ma a seprűről. Röhögött. Jut eszembe.. csatlakozol újra a csapathoz?
- Nemhiszem válaszoltam unottan...
- Pedig te voltál a legjobb fogónk.
- Majd talàltok mást. Zártam le a témàt.A reggeli az elkövetkezendő egy órában néma csendben zajlott . Pontosabban a többiek beszélgettek . Csak én zártam ki a külvilàgot. Nem beszéltem senkivel .És hozzám se nagyon szóltak .néha tettek egy egy megvető pillantást de Nem foglalkoztam velük. Minnel hamarabb beakartam fejezni a reggelit hogy visszamehessek Harry-hez.
________________________________
Sziasztook ❤️
itt is van a kövi rész igen tudom egy kicsit érzelgős lett de néha kellenek az ilyen fejezetek is.
Ha tetszett vote vagy Comment
Ui: Meglett az 1k 😍😍Hihetetlenek vagytok❤️Nem gondoltam volna hogy ennyien elfogjátok olvasni a storyt🥰🙏🏻❤️
Puszi😘
És Szép Hétvégét
_____________________________
BINABASA MO ANG
Miattad Megváltozok
Fanfiction"Ahhoz hogy felvállaljuk az érzéseinket tudnunk kell ,hogy kik vagyunk valójában"