Miattad Megváltozok

~ Még ne add fel!

~Harry szemszöge~

-Kérem... zokogtam.. nem mertem oldalra  nézni bár a könnyeimtől úgyse láttam volna sokmindent.

-miért is sírunk pontosan? Kérdezte továbbra is a torkomat szorítva
-Csak Ne..bántsa..vettem könyörgőre de a szavakat egyre nehezebben mondtam ki.
-Ki mondta hogy megölöm? Gondoltam szórakozunk vele egy kicsit. Mit szólsz?

Nem válaszoltam. Még utoljára a fiúra néztem aki ugyanolyan állapotban volt mint tíz percel ezelőtt.
-Szeretlek... suttogtam majd behunytam a szemem. Igazából fogalmam sincs mi történhetett mert az eszméletemet elvesztettem. Minden elsötétűlt. Meghaltam volna?

*****

Miért van ilyen világos ? Pislogtam nagyokat majd körbenéztem. A Roxfort udavarán voltam. Talán... tavasz lehetett..
-Mione!! Kiáltottam amikor megpillantottam a lányt ahogyan olvas az egyik fa alatt.
-Harry??? Ölelt àt amikor meglàtott ,de arcárol egyből lehervadt a mosoly.. mit keresel itt?
-Azthiszem.. én... vakartam meg tanácstalanúl a fejemet. De nemtudtam értelmes választ adni.

Mi folyik itt.. túrtam idegesen a hajamba. Az utolsó kép az hogy.. Voldemort az arcomba Vigyorog én meg... de az nem lehet. És Hermione...... He.. ..Hermione.. azért.. van itt.. mert..
lassan kezdtem összerakni a képet. Te jó ég! Ujra ránéztem a lányra arca nyugodt és kisimúlt volt.
Mire összeraktam magamba a kirakós utolsó darabját már nem tudtam állni a lábaimon. Kétségbeesetten lerogytam a földre és zokogtam Percekig mellkasom rázkódott a sok sírástól.
Kezemet az arcomba temettem .Ez nem lehet igaz... A fájdalom annyira úrrá lett rajtam hogy felkiáltottam...

közbe a könnyeim megállás nélkűl potyogtak.. miért? Miért velem történik mindez?
-Harry.. simogatta meg Hermione a fejem búbját ... majd leguggolt elém és hüvelykujjával letörölte könnyeimet
-ki ...fog...ki fog noszogatni minket hogy tanúljunk?.. hüppögtem
- Mindíg itt leszek! Tette kezét a szívemre.. majd elmosolyodott. -és kérlek vigyázz Ron-ra tudod milyen összeszedettlen néha.
( tette hozzá)

Fogalam sincs mennyi idő telhetett el... de a lànyt egyre homályosabban láttam.. mikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen szobába találtam magam.

- Hogy érzed magad? Hajolt fölém valaki de nem láttam az arcàt.
-Her...Hermi.. (próbáltam megszólalni)
-Szerintem a kommunikàciót egyelnőre ne ertőltesd
Pár pecig még némán feküdtem. A látásom egyre jobban kitisztúlt . Így Legalább betudtam azonasítani hol is vagyok pontosan.

-Mi történt? (Suttogtam)
- Mikor Voldemort védőpajzsal körbezárt minket pár percre teljesen leblokkoltam. (Mesélte Will)
Régen találkoztam vele ,és az-az idő amit a Nagyúrral töltöttem nem volt valami szórakoztató.
De apám Minden bizalmát Voldemortba öntötte. Aki pedig könnyen az újjai köré csavarta.
Ezalatt sokat voltam egyedűl.. égésszen addig amíg nem találkoztam.. Draco Malfoy- al aki akkor még csak Hat éves volt . Soha nem  felejtem el azt a napot amikor megismsertem őt. Emlkézetett vissza.

________________________________
*Will Emlékei:

Odakinnt Egész nap szakadt az eső.. de rettentően unakoztam..
apám szokásosan Voldemortnál, én meg otthon a házvezető nővel aki már az agyamra ment. így kulcsrazártam a szobám ajtajàt nehogy bejöjjön.
Egy ideig elvoltam a képeskönyveim lapozgatásával amígnem arra lettem figyelmes hogy havazni kezdett. Egyből az ablakhoz rohantam. Imàdom a havat annyi mókás dolgot lehet benne csinàlni. Egy ideig bámultam a hópelyheket amik egyre sűrübbek lettek.
-Hát ez meg.. hunyorogtam mikor megpillantottam egy tejfölszőke hajú fiút az udvarunkon. Sárga gumicsizmát viselt és egyik pocsolyából a másikba ugràlt .

Egy kis vacilálás után úgydöntöttem hogy lemászok az ereszcsatornán.
Hát ez nem volt tul jó ötlet mert megcsúszott a lábam így hàrom négy métert biztos zuhantam.
-Jól vagy? Kérdezte egy vékonyka hang.
-Aúú.. dörzsöltem a nyakamat..
-Elég nagyot estél.. te valami betörő lennèl? Kérdezte
-Ha az lennék már rég nem itt beszélgetnék veled.. tápászkodtam föl a földről.
-Akkor miért az ereszcsatornán közlekedsz? Kiváncsiskodott tovább.
-Ha majd nyolc éves leszel elárúlom.. vigyorogtam.
-kár....Mégcsak hat vagyok.. biggyeztette le a szájàt.

_____________________________

- Nyolc évesen ismerted meg? Kerekedett el a szemem.
-Igen ezután .. sok évet töltöttünk együt de a legtöbbett nyàron találkoztunk. És ahogy nőttünk rájöttem arra hogy máshogy nézek rá.. Talán tizenhárom ,tizennégy lehettem amikor.. realizálódott bennem az   hogy..kigyógyíthatatlanúl szerelmes lettem a legjobb baràtomba.. 
És igazsàg szerint gyűlöltem ezt az ismeretlen érzést. 

*****

Amikor  pedig meglàttam ahogyan ott
Lóg kikötözve eszméletlenűl, elborúlt az agyam.
Mert eszembe jutottak a közös emlékeink .Csak az lebegett a szemem előtt hogy meg kell mentem őt  , és Meg kell mentem téged .  Mert ha nem teszem és hagylak mindkettőtöket meghalni a Voldemortól való félelmem miatt..azt soha nem bocsájtom meg  magamnak.
-Hol van most? Kérdeztem.
-A Szent Mungo-ban de Harry.. jobb ha.. nem mész oda..
-Micsoda? Miért...(háborodtam föl)
-Mert... mire megmenntettem volna Dracot  is
Voldemort... kitörölte az emlékeit..

Folyt.köv

________________________________
❤️Sziasztooooook❤️
Meglepiiiiiiii.
Itt van az uj  rész 😍igaz  hajnali négy van
de mindenképp  szerettem volna  hogy reggelre már kinnt legyen a fejezet. Remélem Tetszett ha
igen vote vagy Comment

Ui: A sulihoz meg  kitartást mindenkinek😘