Miattad Megváltozok

~ A múltnak a múltban kell maradnia(1)

~Harry szemszöge~

Az elkövetkezendő heteket Will-ék nél töltöttem. Megismerkedtem Daniel- el aki elmesélte azt az időszakot amikor Voldemort parancsait követte.

Egyik este A fiú régi fenyképeket mutatott amiken inkább ő és Draco-volt. Elmosolyodtam amikor meglattam az akkor hatéves mardekárost
-Will... én.. tudni akarom mi volt köztetek. (Mondtam hirtelen)
-Mindenről? Vonta fel a szemöldökét
-Mindenről.. bólintottam.
-Hàt jó... sütötte le a szemét majd kényelmesen elhelyezkedett a kanapèn

________________________________
⬇️Írói megjegyzès⬇️
Most két fejezetet Will emlékeinek szentelek.mivel eddig nem írtam sokat arról hogy mit jelentettett neki Draco pontosan
_____________________________

•Will(15 éves)
•Draco (13 éves)

- Nem mész a Roxfortba és erről nem akarok többett hallani!
-Miért? Csak azt az egy okot mondjad meg hogy miért vagy ennyire ellene annak az iskolának!!! Fakadtam ki
-A Malfoy fiú is oda megy nem?
-Draconak ehhez semmi köze! Keltem a vèdelmére
- Nem szeretném hogy ha találkoznátok többett.
-Tessék??? Ő az egyetlen baràtom!!
-Szerintem itt már règ többről van szó mint barátsàg.közölte

Már nyitottam volna a számat de aztàn mégis bezàrtam. Mikor elhangzott ez a mondat két perces sokkot kaptam.Honnan veszi ?? Több mint baràtság?
-Én...nem...ő nekem nem.. ràztam meg a fejem. Miközben Apám kérdően nézett rám.
-Rendben van akkor ma nyugodtan hívhatom át vacsorára őket ugye?
- igen.. bólintottam. Próbáltam hatàrorozott maradni

Az este vészesen gyorsan közeledett fél nyolckor már kezdem ideges lenni és fogalmam sincs miért. Szedd már össze magad William... Gondoltam megmosom vízzel az arcom hàtha attól észheztérek de nem segített sokat.
kétségbeesetten àlltam a tükör előtt. Mikor megszólalt a csengő. Vettem egy nagy levegőt. Menni fog.. csak viselkedj természetesen.. mondogattam magamnak miközben lementem a lépcsőn.

-Will! Csillant föl Draco szeme. Amikor meglàtott. A szokásos pacsinkkal köszüntünk egymásnak de a szívem jobban vert a kelletnél. Ez így nem lesz jó.
-Na talád ki melyik házba kerűltem! Húzta ki magát büszkén mikor a nappali felé sétáltunk.
- Csak azt ne mond hogy a Griffendél mert akkor az a süveg nagyon benézett valamit. Nevettem
-Dehogy is.. Mardekàros lettem.
-Azért.. bár valahogy sejtettem persze nem rosszindulatból.. és milyenek a többiek?..
-Hàt.. két baràtom már van Crak.. és Monsro illetve próbáltam kijönni az egyik griffendélssel... aki ilyesztően hasonlíottt rád. Bár a stílusa màr kevésbé tettszett..
-Csak mert nem fogott veled kezet attól nem biztos hogy rossz ember
- Teljesen mind egy. Utalátos volt akkor is.
-Megse lepődök hogy pont Harry Pottertel volt nèzeteltérésed. Mondta Lucius.
-Nagyon ismerős a neve.. tűnődtem el
-Persze hiszen a Kis Túlélőt ki ne ismerné.
-Kis túlélő?
-Voldemort megölte Potter szüleit és vele is vègezni akart de..... kezdte Draco és be is fejezte volna ha az apja nem vág közbe
-Elég legyen! Mordúlt rá a fiura aki illyeden összehúzta magàt.

Lucius mindig szigorúan bànt vele. Előfordúlt olyan hogy àtkot szórt rá... így kénytelen volt azt csinálni amit mondott neki. Apám és Lucius barátok. Nem csodálom hisz...Draco Apja szintén Voldemort csatlósa.

-És Mondd csak Draco valami helyes lány nincs a láthatàron? Kérdezte Hirtelen apám mikor később leűltünk az asztalhoz

Jól Tudtam mire megy ki a jàték.. gondolom a reakciómra volt kiváncsi. Ha Draco igennel felel

-A lányokkal eddig nem igazán beszéltem... talán.. Pansy Parkinson-al váltottam pár mondatot de semmi több.
-Értem... de biztos aranyos
- Kinek mi.. nekem nem az esetem. Vonta meg a vállát.(majd óvatosan rámpillantott) A szívem megint többett dobbant a kelletnél.. ezért a fejemet gyorsan lehajtottam nehogy észrevegyék a vörös arcomat.