Miattad Megváltozok

~ Mint a gitár húrjai-(2)

~Harry szemszöge~

Az önuralmam egyből elveszett amint a fiú megcsókólt. De soha senkinek nem adnám oda ezeket a perceket.  Annyira élveztem amit a szájával csinált hogy örömömben még egy könnycsepp is elhagyta a szememet.

Amikor újra ràmnézett magamhoz  húztam és ràerőssen megcsókóltam.

Történjen bármi mindíg emlékezni fogok rá.
A Szívem egy darabkája még akkor is Szeretni fogja amikor feleségem és gyerekeim lesznek

- Hol jár az eszed? Kérdezte kis idő után
- Úgyis tudod... mondtam miközben a fejét simogattam
- Nem tudok mindíg belelátni a gondolataidba
- Csak azon tűnödtem hogy egy kis részem soha nem fog elengedni téged.
- Harry ezt már megbeszéltük. Fordúlt felém.
-Tudom de nem leszek kèpes mást szeretni.
- Ha boldog életet akarsz akkor kénytelen leszel .Néha áldozatot kell hoznunk. Éppen ezért jobb ha ezt most itt befejezzük mielőtt megjobban sérülünk.
-Tessék?Ez nem megoldás! Csattantam föl. Te mindíg menekűlsz a problémák elől ahelyett hogy megoldanád őket!! Nem hagylak csak így elmenni. Húztam vissza a karját mikor  feltápaszkodott.

Ez biztos csak egy rémálom valaki ébresszen fel!

-Ez a valóság. Ràntotta ki magát a szorításomból. Majd mélyen a szemembe nézett. Ne merészelj utánam jönni!
-De...a Kviddics meccs és a bál...
- Ég veled Harry

Egy szó nélkűl összepakolta a cuccait majd becsukta magamögött az ajtót. Még csak hátra sem nézett. Egyszerűen itthagyott a gondolataimmal

A lelke teljesen összetörött. Az érzés ami folytogatta eddig bírta. Immár úgy kinőtte magàt benne mint valami vírus. Mióta gyötörhette? Mióta Dacol ellene? Szíve Úgy hullott apró darabokra mint a jégcsap. Bárcsak érezhetném a fájdalmát. Bàrcsak mellette lehetnèk. De hagytam elmenni mégis hogy tehettem ezt?

________________________________

~Draco szemszöge~

-Ég veled Harry!
Mondtam majd Kirànottam magam a fiú szorításából. Elakarok tűnni ebből a szobából ami tele van fájdalommal és olyan érzelmekkel amelyek csak az álmainkban léteznek. Hatalmas gombóccal a torkomban zártam be magammögött az ajtót majd vettem egy mély levegőt. Letöröltem szememről a könnycseppet .Nemszabad sírnom az a gyengéknek való.

Egy jó ideig még a folyosókon sétáltam mire megtalátam a professzort.
- Tanárúr! Intettem neki.
- Á Mr. Malfoy.. húzta széles vigyorra a száját mikor meglàott.
- Sajnálom de haza kell mennem.. tértem egyből a lényegre..
- Történt valami? Kérdezte aggódva
-Nem vagyis...majd fog..
- Harry hol van?
- A szobánkban... már beszéltem vele.. Ha nem lenne fontos ittmardék. De a családom élete forog kockàn.
-Rendben van... nem örülök neki.. de ezt tisztelem benned hogy a szeretteidet képes vagy megvédeni az életed árán is.
-Maga honnan...?
- Draco... én sok mindent tudok lehet már idős vagyok de nem most jöttem le a falvédőről.
Miért nem álltok ki magatokért? Kérdezte hirtelen
-Tessék? Kerekedett el a szemem
- jajj ugyan.. látom hogy néztek egymásra ... már év elején tisztában voltam a dolgokkal.
- Örülök hogy ilyen jó a megfigyelő képessége de már vége.. mondtam majd hàt fordítottam.
-Draco várj!!! nyújtott àt egy kis borítékot
- Mi ez?
- Csak olvasd el....
- Ő küldte?
Nem mondott semmit csak bólintott.
-Köszönöm.. vettem át a levelet.

****

A vonatút most sokkal hosszabbnak tűnt mint szokott . Egy ideig vaciláltam majd végűl kinyitottam a borítékot és olvasni kezdtem
________________________________