Miattad Megváltozok

~ Hagyd hogy segítsek

Harry Szemszöge

-  Potter!! Engedj el!!! Szabadította ki magát a szorításomból...
- Draco... kérlek...
- Nem!! te ezt nem érted...
- Akkor magyarázd el... lèptem közelebb hozzá óvatosan megérintettem az arcát.  De Ellökte a kezemet majd berakta a muffinokat a sütőbe.
- Innen...megy egyedűl is..
- Nem foglak itthagyni!tettem mérgesen keresztbe a kezem
- szerintem  van még dolgod...
- Miért vagy ilyen ellenséges? Fakadtam ki - îgy hogy...  végűl nem mondtam ki a mondatot   a szám elé kaptam a kezem
- Ha már elkezdted fejezd is be!.. mordúlt rám
-Mond csak ki ! Erősködött
- úgy is tudod mire gondolok..
- A te szádból akarom hallani Potter

- Tudod te mit.... éreztem hat éven àt? Amikor ok nélkűl bántottál?. miért voltál Dühös Malfoy?Szúrtam bele tekintetem az övèbe. Mi volt a valódi oka a gyűlöletednek?
- Miattad kerűlt apám az Azkaban falai közé!!! Még ezek után meg mered kérdezni hogy miért voltam dühös?? Az eszem megáll!
- Malfoy én....Segíteni szeretnék...  fogtam az   arcàt a kezeim közè.  Néz rám!!  Hallod!! Nèz rám!!

A mardekáros szemei hirtelen   könnybe lábadtak... majd fejét ráhajtotta a vállamra és  keservesen zokogni kezdett. Làgyan simogattam Fejét  nem szóltam semmit csak vártam hogy megnyugodjon.

- Gyűlölöm ezt az életet... gyülölöm hogy írányítanak hogy nincsenek sajàt döntéseim én csak boldog akarok lenni....
- Boldog lehetsz... ha mellettem maradsz és ha hagyod hogy segítsek. simítottam meg a hátát majd eltoltam magamtól.
Letöröltem a könnycseppet a szeméről és megcsókoltam... éreztem hogy nyelve egy idő után átvandorol a számba..a mardekáros érintésétől megremegett a testem..
Egy határozott mozdulattal hozzányomott a pulthoz... majd rámarkolt a farkamra amitől felnyögtem..a könyökömmel még levertem a tálat is amiben a muffin tészta volt.de a jelen helyzetben ez egyáltalán nem érdekelt. Draco lerángatta rólam a taláromat. Én meg kigomboltam az ingjét. Nem törődtem a sötét jeggyel... úgy tettem mintha rajta se lett volna. Kicsatoltam az övét és lerántottam róla a nadràgot....

- Ne!! Ugrott hátra hirtelen amikor letérdeltem elé
- Jól vagy?
- igen csak... nekem ez nem fog menni.... mondta majd fölvette a cuccait ... - Leég a süti.. váltott hirtlen témát.
- Most nem igazán érdekelnek a muffinok Malfoy!! Mi történt az előbb? Mintha...
- Csak egy rossz emlék... oké?
- Ha beszélni szeretnél az estéről akkor....
- Nem!!! rohadtúl nem fogom pont veled megosztani a történteket...rivallt rám. Majd kivette a sütiket ..

Néma csöndben figyeltem ahogy teleszórja a muffinokat porcukorral .
- Kérsz? Nyújtotta felém a tálat
- Elment az étvágyam... -vacsoránál találkozunk
Mondtam majd az ajtó felé vettem az irányt
- Nem kellenek a cuccaid? Kiáltott utánam
-Holnap ráér visszaadnod.
Azzal hátat fordítottam és otthagytam.
Az igazság az hogy belefáradtam. Belefáradtam a fiú folytonos hangulatingadozásaiba. Fájt hogy nem beszél az érzelmeiről . A Jóról
A rosszról. A bűntudatról ami nyomja a lelkèt. Így hogyan tudnék neki segíteni? Ha nem engdi?

A pince felé vettem az irányt. Inkább most adom vissza Pitonnak a kulcsokat. Mint vacsora után.
- Tessék!! Jött a már jól ismert hang az ajtó másik oldaláról.
- Jó estét tanárúr...
- Nocsak...nocsak.. màr a büntetőmunkádon gondolkoztam Potter.. éppen időben
- Professzor úr.. lehetne egy .....kérdésem? Kerestem a szavakat ... miközben leraktam a kulcscsomót az aztalra
- Igen. miről van szó?
- I... igaz az a pletyka hogy maga .. személyesen kezeskedik Malfoy ért? Kérdeztem bár kicsit féltem mit fog válaszolni
- Látom itt a falnak is füle van. Sóhajtott
- Akkor igaz?
- igaz...megkötöttem Narcissával a megszeghetetlen esküt..
- Ez mit jelent pontosan? Kíváncsiskodtam
- azt hogy a Malfoy fiú a védelmem alatt áll bármi történjen .
- Meg lehet... bontani ezt az esküt?
- Nem...
- Biztos? Semmilyen mód nincs rá hogy ...esteleg
- Mr. Potter!! Jó lenne ha nem ütné bele az orràt a dolgaimba! Mordúlt rám . Ugy tudom csak a kulcsok miatt jött. Most pedig Távozzon
Intett az ajtó felé.

******

- Piton megkötötte Narcissával a Megszeghetetlen esküt? Csodálkozott Ron a vacsoránál
- Igen. Bólintottam
- Gondolhattuk volna....mondta Hermione miközben belekortyolt az italába .
- Segítenem kell Malfoynak. Szaladt ki hirtelen a számon.
- Ugyan miért kéne? Piton ott van neki.
- De az nem elég...
A lány kérdően nézett rám..
-Mione csak gondolj bele mi itt voltunk egymásnak mindíg, de neki? Ki volt? Senki ... a barátaira soha nem számithatott ... ha jobban belegondoltok Egyetlen igaz baràtja sem volt.

- És mit akarsz tenni? Kérdezte Ron -tudod mi a véleményem Malfoy-ról ... hozzáteszem nézz csak oda.. biccentett a mardekárosok asztala felé. Nem úgy néz ki mint aki nagyon rosszúl érzi magát.
- Hát nem érted? Ez csak a látszat .. egy álarc valójában ... szenved..pillantottam a mardekárosra . Aki észrevette hogy figyelem. Tekintetem belefúrtam az övbe. Jól tudta hogy mire gondolok.

________________________________
❤️Sziasztoook ❤️
itt vagyok a kövi résszel. Remélem tetszett ha igen tuddjátok vote vagy comment🥰
Ui: mit gondoltok? Harrynek sikerűl majd jó útra téríteni Dracot? Kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Puszi❤️
________________________________