Vezess (Larry ff) /Befejezett/

1 fejezet

-Apa! Rendeltem magamnak egy pár ruhát mehet a számládra? – kiabáltam le a lépcsőn. Majd lassan kisétáltam a konyháig. Apa éppen telefonált így a konyha ajtóba hallgattam a beszélgetést.

-Rendben. Leszállítom pont egy hónap múlva... igen... karcolás mentesen... megértettem.... – fogalmam sincs kivel beszélt apám, de ha nagyon őszinte akarok lenni nem is érdekel. Csak a ruháimat akarom kifizetni.

-Rendeltem pár cuccot és... – kezdem vázolni a helyzetet ő pedig csak bólint és a kezembe nyomja az egyik kártyáját. Imádok gazdagnak lenni! Legalább ennyim van. Nincsenek barátaim, bár kinek kellenek barátok? Azok csak arra vannak, hogy lehúzzanak anyagilag és ott hagynak. Legalábbis az egyik netes haverom Zayn szerint, soha nem találkoztunk, de gyanítom nem is fogunk.

Idén leszek 21 éves. A szüleimmel lakom és 2 lánytesómmal. Magán tanuló vagyok az egyetemen így gyakorlatilag soha nem voltam még iskolába, de valahogy nem is bánom. Nem hiányzik, hogy ott bármelyik veszett gyerek megcsapjon vagy valami... nem, nekem teljesen jó így. Gazdagon és egyedül. Anya egyszer fizetett egy gyereknek, hogy legyen a „barátom", de mondanom sem kell, hogy nem volt hosszú életű a barátság. Arról nem is beszélve, hogy amikor apám megtudta, hogy buzi rögtön elküldte. Nem hagyhatta, hogy egy genetikai selejt legyen az egyetlen fia barátja. Nem voltunk valami jóba a sráccal igazából olcsó kölni szaga volt és a kamu vans cipőjétől röhögőgörcsöt tudtam volna kapni.

 Most viszont készülődök az esti vacsora meghívásra. Egy hete terveztek nekem egy egyedi öltönyt, amire rá van hímezve a Tomlinson család jelképe. A vacsorán apa barátai és rokonai lesznek. Kártyázgatnak vagy éppen a következő bevételük forrását mesélik egymásnak. Szeretem úgy érezni, hogy teljes értékű tagként bevesznek a beszélgetésbe. Fél hét van szóval már így is késik a limuzin, aminek pont félre itt kellet volna lennie... szánalmas. Egy dolguk van és még azt se tudják normálisan csinálni ezért borravalót tuti nem fog kapni! Harminchat van mire ide ér mi pedig beszállunk és megyünk a kereszt szüleim villájába.

-Kötöttem egy egyességet Mr. Sirettel- mondta teljesen nyugodt hangon apám én pedig majd nem félre nyeltem a pezsgőt. Mr. Sirett London legnagyobb maffia vezére. Egész Angliába körözik és apám bele ment egy egyességbe ezzel az emberrel. Elfogyott a pénzünk vagy mi az oka annak, hogy konkrétan céltábla lett a fejünkre rajzolva?!

-Te teljesen megvesztél?! Ha nem tudod teljesíteni az alkut, akkor mind meghalunk! – akadt ki teljesen anya, amit most maximálisan megértem. Apa a hangnem miatt egy olyan pofont adott anyának, hogy éppen, hogy nem maradt ott a keze nyoma. Mindig ez megy. Apa az úr a háznál és ha anya egy kicsit is megemeli a hangját apa vagy felpofozza vagy éppen a bank kártyáját veszi el. Nem igazán tűri, hogy felemelje a hangját.

-Ilyen hülyének nézel?! Hogy van pofád? – dörren rá apám. -Egy kocsit kell leszállítanom neki egy hónap múlva, ami már a garázsunkban van. A legújabb Koenigsegg One:1 minden fejlesztéssel felszerelve plusz némi kábítószer a kárpitban vagy a motorháztető alatt. Ezzel hatalmas pénzeket kaszálunk be. Biztonságba elszállíttatjuk neki Liverpoolba. Ebben nem lehet bökkenő. – tette keresztbe lábait majd bele kortyolt a pezsgőjébe. Ha ettől még több pénzünk lesz akkor tőlem 3 ilyen kocsit is kiszállíthat. Ahogy ide értünk a bejáratnál már keresztanyám puszikkal üdvözölt minket.

-Gianna! – ölelte magához apám.

-Rég láttalak már titeket Mark. Louis! De helyes vagy már megint! – dicsért meg majd beinvitált minket a házba. Anya és a tesóim a ruhatár a vagy a mosdóba mentek ki tudja. Már az ajtóba a pincérek az orrunk alá nyomta a pezsgős poharakat. Gyorsan megkerestem a helyünket majd letettem a kabátom és leültem az asztalhoz. Pár perc múlva már hozta is a pincér a lazacos, kaviáros tésztát. Lehet idén nincs olyan nagy bevételük, mert most csak 8 pincért láttam és általában szokott lenni vagy 15 felvett ember. Nem mehet mindenkinek olyan jól, mint nekünk.

Egy kicsit zavar, hogy hozzám most senki nem jött oda beszélgetni. Lottie elment egy magas fekete hajú és kék szemű sráccal. Bezzeg hozzám nem jönnek ilyenek. A fiú csak egy fekete ing van, ami annyira szépen kiemeli a bicepszét. Nem vagyok meleg! Csak megjegyeztem. Van, hogy egy pasi szemeibe könnyebben veszem el, de ez nem jelent semmit. Bár, ha az is lennék apám tuti, hogy kitagadna a családból. Mondjuk már voltam lánnyal szóval ez a veszély nem fenyeget. A 18. születésnapomra kaptam apától egy... örömlányt? Csak azt kellet megígérjem, hogy nem mondom el anyának.  Felállt rá szóval nincs akkora gáz. Félicité csak esetlenül ül mellettem míg anya beszélget valakivel. Nem sűrűn fordul elő, de most elő veszem a telefonom és áttekerem az instámat. Van egy kamu profilom valami teljesen random névvel. Az ég világon semmi izgalmas sincs se itt se a telefonba. Mikor éppen el akarom tenni a zsebembe a telefont megvillan a kijelző, hogy üzenetet kaptam.

„Louis kérem szóljon apjának, hogy sürgősen hívjon fel! Nagyon fontos!” – írta Sebastian. Ő a fő inasunk vagy házvezetőnk, ha úgy tetszik. Gondolom nem érte el apámat. Igaz most hiába adnám neki oda a telefont olyan részeg a sok italtól, hogy azt sem tudja milyen rendezvényen van. Így inkább én hívom fel.

-Sebastian figyelj apám az enyhén spicces. Szóval mond nekem. – ittam bele közbe a narancslébe, mert már elegem van a sok pezsgőből.

-Louis kérem! Nagyon fontos lenne! Úrfi kérem nagyon nagy baj van! – a hangjáról tényleg süt a kétségbeesés.

-Kezdek megijedni... – győzködöm majd sóhajt egy nagyot.

-Kérem szóljon az édesanyjának Louis... – kérlel tovább.

-Beszélget... de mond már! – parancsolok rá

-Ellopták az autót. Ami Sirettnek kellet volna elvinni...

Sziasztok 💚💙
A véleményetekre most nagyon kíváncsi vagyok. Hogy tetszik idáig? Remélem szeretni fogjátok🥺
Legyen szép napotok 🥰TPWK🥰