Vezess (Larry ff) /Befejezett/

21 fejezet

A telefonomat idegesen ráncigáltam ki a zsebemből. A névjegyzékben rögtön megkerestem Lottiet majd csörgetni kezdtem. Istenem vedd már fel!

-Szia Louis! – ahogy meghallottam a hangját szinte megkönnyebbülve engedtem ki egy sóhajt.

-Tim ott van? – tértem azonnal a lényegre.

-Azért egy, hogy vagy hugicám jól esett volna...

-Nekem meg egy: Élsz-e még Louis..., de nem kaptam meg. – morogtam mérgesen. Nem szabad eltérnem attól, amiért hívtam.

-Ne haragudj csak sok dolgom volt és... – milyen sok dolga?! Szexelni egy bűnöző fiával vagy csak szimplán a leárazásokat nézni?

-Tim ott van?

-Nincs... Nem is láttad még akkor miért akarsz vele beszélni?

-Mi a teljes neve Timnek?

-Ömm.. fogalmam sincs. Igazából ezt sose kérdeztem. – Lottie soha nem idegesített még ennyire mint most.

-Lehet, hogy ő Sirett fia! Ha ő az, akkor miatta lopták el az autót. Ő az, aki miatt biztosan elveszítjük Félicitét! Mikor akartál szólni, hogy elvitték? Vagy bármelyikőtök?! Eszetekben volt egyáltalán, hogy mi van velem? – éreztem, ahogy egy áruló könnycsepp végig folyik az arcomon majd a kezemre csöppen.

-Honnan szedted, hogy ő a fia?! Ne vádolgasd meg a pasim ekkora baromságokkal! Féltékeny vagy arra, hogy boldogok vagyunk és arra, hogy rám figyel valaki. Nem vagy már 5 éves! Mit vártál, hogy majd minden nap küldünk egy jó éjt üzenetet vagy mi?! Most szólok utoljára, ha még egyszer megvádolod Timet azzal, hogy elárul... – ha eddig nem törtem össze most biztos. Én segíteni akartam a családnak és Félicitének! Az sem érdekelne senkit, ha már másnap felkötném magam!

-Mi lesz akkor Lott? Mi?– kérdeztem nyugodt hangon. Nem is Tim az, aki elárulja Lottiet, hanem Lottie engem... és a családot. Ha igazunk lesz és tényleg Tim Sirettnek hívják, akkor is Tim mellé áll? Akkor is hagyja, hogy a családunk darabokra hulljon? Bár már darabokban van...

-Elmondom apának, hogy meleg vagy. – ennyit volt képes hozzám vágni. Egy olyan dolgot, amiben még én sem vagyok 100%-osan biztos.

-Lehet, hogy az jobban fogja érdekelni, hogy a családunk miattad megy csődbe.

-Rohadtul semmi alapja nincs annak, amit beszélsz! Az, hogy buzi vagy az ezzel nem fog változni! Miért jó neked az, hogy hátba támasz?! Miért akarod ezt arra az emberre kenni, aki nekem fontos? Szánalmas vagy Louis! Nagyon szánalmas vagy!

-Én támadlak hátba? Gondolj bele, ha minden alkalommal ezzel a stratégiával szakítanak tömérdek mennyiségű pénzt, hogy keresnek egy naív lányt, akivel elhiteti Tim, hogy a szeme fénye. Legalábbis addig míg nem kapnak elég pénzt és utána dobja a csajt. De nem baj Lott állj ki mellette, de ha egyszer eldob, akkor készülj fel, hogy nem lesz senki, aki segítene felállni...

-Undorító vagy! Rohadtul utállak érted?! – kiabálta majd kinyomta a telefont. Én csak meredten magam elé és sírtam. Nem érdekel, hogy hányan vannak még rajtam kívül ebben a kocsiban. Semmi nem érdekel.

Már a telefon hívás óta csend van. Senki nem mer megszólalni. Én pedig nem tudok. Soha nem csalódtam még ekkorát a testvérembe. Vissza értünk a motelhez majd szótlanul bementünk a szobába.

-Lottie nem hisz nekem... – suttogtam, de tudom, hogy hallotta.

-Hallottam. Sajnálom Louis. – a hangjában vagy a tekintetében sem láttam gúnyt. Harry egy picit közelebb kúszott majd megölelt. És én még őt hittem szörnyetegnek? Mikor a saját családom volt az... -Hogy vidítsalak fel? – suttogta a fülembe, de még mindig szorosan ölelt magához és erre most nagyon szükségem van.

-Nem kell felvidítani. Valószínűleg nem is tudnál, de elterelheted a figyelmem. – engedtem el. Máskor biztos, hogy adtam volna magamnak egy mentális pofont, de most nem. Egyszerűen csak oda hajoltam hozzá és megcsókoltam. Szinte rögtön vissza csókolt és most először érzem, hogy pillangók repkednek a hasamba... Olyan, mintha senki nem lenne mellettem csak ő. Az a Harry Styles, aki néha bunkó és arrogáns, de nagyon kedves. Biztos, hogy nem ismerné el, de az. Aki miatt most több száz pillangó verdes a gyomromba. Fáradtan sétáltunk vissza a motelbe.

-Vedd le a felsőd... – suttogta a fülembe majd rögtön tettem, amit mond. A felsőt az ágy szélére tettem majd a kezét a mellkasomra teszi és végig dönt az ágyon. A nyakamtól egészen a mellkasomig végig csókolgat majd a fogai közé veszi az egyik mellbimbómat. Szinte villám csapásként hasít végig bennem a vágy. A csípőmet fellöktem mire elmosolyodott. -Nyugi... – motyogta a hasamra majd egyre lejjebb haladt. Már a v vonalamat cirógatta pille puszikkal.

-Te is vedd le... – rántottam meg az inge nyakát. Harry fel mászott hozzám majd várt. Egy kicsit reszkető kézzel gomboltam ki az ingét. A tenyereimet a nyakához csúztattam, onnan a vállára közben pedig lehúztam az ingét. Hirtelen ötlettől vezérelve a hátára löktem. Harry meglepetten vigyorgott, de egy pillanatig sem ellenkezett. Az ölébe ültem majd a mellkasára tettem a kezeim. Lassan végig simítottam rajta majd a mellbimbóira vezettem az ujjaimat. Engedély kérően pillantottam rá, de nem reagált semmit, így az ujjammal kezdtem morzsolni. Közelebb hajoltam, hogy utánozzam, amit egy pár perce ő is csinált, de megtorpantam. Az ujjbegyem végig húztam egy kis rózsaszín folton a melle alatt.

-Tudom vissza taszító. Négy van. – mondta majd a másik kezem a negyedik bimbóra tette. Nem vissza taszító. Egy kicsit sem...

-Különleges. Mint te. – suttogtam majd leszálltam róla.

-Szerinted különleges vagyok? – mosolyodott el mikor bólintottam. A fejem fél fordítottam, hogy a szemébe tudjak nézni. – Ez egy heteró sráctól nagy dicséret. – nem vagyok heteró. Tettél róla, hogy ne legyek az, de rájöttem, hogy ezt egy kicsit se bánom...