Vezess (Larry ff) /Befejezett/

19 fejezet

(16+)

A telefon csörgésére ébredni mondjuk úgy, hogy borzasztó. Álmosan tapogatóztam a telefonom után, de az istenért se találom.

-

Vedd már fel baszki! Vagy nyomd ki! Leszarom melyik lesz csak csinálj vele valamit! – morgott Harry majd a párnát megpróbálta a fejére nyomni. Kikeltem az ágyból majd felvettem a telefonom.

-Igen? – ásítottam bele a telefonba.

-Itt Greg. 10 perc múlva legyetek a szokott helyen! – hadarta bele a telefonba.

-Azzal van némi probléma. Elég sok probléma...

-Mi? Mi történt? – kérdezte komolyabb hangon.

-Szállast kellett váltanak így sokkal messzebb vagyunk, mint eddig. Harrynek pedig balesete volt az előző versenyen így autónk sincs.

-Hát ez csodás... Harry, hogy van?

-A jobb alkarja tört el és a bal kézfején vannak hajszál repedések. – soroltam majd ránéztem az említettre. Harry kérdőn felhúzta a szemöldökét majd ellátottak neki, hogy Greg az.

-Üzend meg a túlélőnek, hogy ma új kocsit kap. – mondta majd kinyomta a telefont.

-Ma kapsz egy új autót.. – mondtam majd Harry elmosolyodott. Én bármit csinálhatnék biztos nem mosolyogna...

-Végre! Nem mondta milyet? – kérdezte majd megráztam a fejem. Hogy tud úgy viselkedni mintha tegnap nem történt volna semmi? Nála ez annyira természetes!?
-Mond...

-Tessék? – kérdezek vissza, mert igazából fogalmam sincs mire gondol.

-Csak bámulsz rám. Mi van? – hát igazából nem tudom túl tenni magam azon, hogy ezt az egészet ilyen jól kezeled... azon kívül semmi.

-Bocs. Nem nézhetlek? – miért kérdeztem ezt meg?! Most úgy felpofoznám saját magam.

-De... asszem. – rántott vállat majd bement a fürdőbe a ruháival. Lehet, hogy mindent elrontottam a tegnapival. Most távolabb érzem magamtól, mint eddig. Mármint... nem akarom, hogy kedveljen , de nem ártana mivel egy helyen élünk gyakorlatilag. Ezt is el tudtam rontani. Jó vagyok én egyáltalán valamire? Bármire...? -Még mindig ott ülsz. – igen én is észre vettem... Harry neki dőlt a falnak majd egyenesen rám nézett. -A tegnapi miatt vagy ennyire befeszülve? Ha én nem vettem nagy dolognak, akkor te se. – könnyű azt mondani.

-Rendben... – mondtam majd elkezdtem pályázni a pokrócon lévő szálakat...

-Ezt nem csinálom tovább! Állj fel! – zavartan néztem rá majd megismételte. -Állj fel! – nyeltem egy nagyot majd tettem, amit kért. Harry közelebb lépett majd felemelte az állam. -Ha ki egyenlítek, akkor is ezt fogod csinálni? – suttogta mintha bárki más is hallhatná.

-Én... – a bal kezét a mellkasomra tette majd elkezdett hátra tolni. Mikor a hátam neki ütközött a falnak közelebb hajolt. Az orrunk is össze ért, de a szánk nem. Van köztünk 1 cm. Nem csinál semmit csak néz és vár. Azt akarja, hogy én csókoljam meg? Miért csinálja ezt? Miért nyalogatja azt a telt rózsaszín ajkát? Miért nem tudom elszakítani a tekintetem tőle? Szinte egymás szájába lélegzünk, de nem mozdul én pedig nem tudok. -Ne várass... – suttogta és már szinte sorolják egymást az ajkaink. Nyert... a kezemet a nyaka köré fontam majd arra a törvénytelenül rózsaszín ajkaira tapadtam. Ennyi irányítást hagyott majd átfúrta a nyelvét a számba. Még érzem a nyelvén a mentolos fogkrém intenzív ízét. A bekötött kezével elkezdte cirógatni az oldalam nekem pedig elkezdett bizsergni a gyomrom. Miért van rám ekkora hatással? És a jobb kérdés... Miért nem bánom? A kezemet átvezettem a hajába, amibe annyira jó érzés bele markolni. -Szeretnéd? – morogta míg egy pillanatra elvált tőlem. Nem értem miről beszél... combját a lábam közé tolta majd dörzsölt kezdte vele a farkam. Meghökkenve húzódtam el tőle.