Vezess (Larry ff) /Befejezett/

41 fejezet

-Szépfiú bepakoltál már? – kiabált ki Harry a fürdőbe. Ma megyünk vissza Londonba és látogatjuk meg a családom börtönben tartózkodó felét. Utána pedig meghatározatlan ideig Harryékhez költözöm. Apámmal sem beszéltem azóta mióta gyakorlatilag eldobott magától.

-Igen. Induljunk? – kérdeztem mire bólintott.

***

-Nem lesz semmi baj. – simította meg a hátam mire sóhajtottam egyet. Már vagy 4 órája utazunk, de olyan ideges vagyok, hogy anya szemébe kell nézzek. Fogalmam sincs, hogy mondom meg neki, hogy van egy pasim. Ő is elfog dobni úgy, mint apa..

-Tudom, de engem fognak hibáztatni. Jogosan. És még nem tudom, hogyan mondjam el... – dadogtam el a végét mert még csak az hiányzik, hogy vele is össze vesszek.

-Nem bánthatnak. Legalábbis fizikálisan nem. – próbált segíteni, de valahogy ez sem nyugtatott meg. Válaszként bólintottam majd újra bámultam ki az ablakon. -Akkor sem jó, hogy ennyire be vagy feszülve! – mondta majd megforgattam a szememet.

-De mit csináljak vele? Nem tudok az egyik pillanatról a másikra megnyugodni.

-Legalább hagyd, hogy segítsek. – piszkált továbbra is.

-Ezen, hogy lehet?! Ahhoz, hogy segíteni tudj el kellene szívnod belőlem a feszültséget vagy valami... – mondtam majd elvigyorodott.

-2 perc múlva gyere utánam a mosdóba... – mondta majd felállt a helyéről. Csak most kezd bennem tudatosulni, hogy mi jutott eszébe..

-Várj! Most... komolyan? – kérdeztem meglepetten mire rám mosolygott. Úristen.. Harry kiment a mosdóba én pedig idegesen néztem a telefonomon az időt.

Annyira ideges voltam, hogy az egyik stewardesst majdnem fellöktem. Zavartan kopogtam az ajtón. Olyan érzésem van mintha mindenki tudná mire készülünk. Az ajtó zárja hirtelen zöldre kattant és résnyire kinyílt. Még egyszer szét néztem majd beléptem az alapból is kis helységbe. Harry rögtön vissza zárta az ajtót majd rám vigyorgott. A szívem konkrétan pár percnyi van attól, hogy szívrohamba ne részesítsen.

-Meglátjuk tudok e rajtad segíteni... – suttogta majd hátra lökött a falhoz ő pedig letérdelt és egy rántással lehúzta rólam a nadrágot.

***

-Johanna Tomlinsont jöttünk meglátogatni. – mondta Harry a börtönőrnek, aki a pult mögött nyomkodni a számítógépét.

-Hozzátartozók vagytok? – kérdezte unottan a bajszos rendőr.

-Igen. – válaszoltam rögtön. Mire oldalra kopogott az üveg plexin át egy szőke kontyozott hajú nőnek.

-Készítsd elő Johanna Tomlinsont! – adta az utasítást mire a nő undorodott arckifejezéssel felállt az asztaltól.

-Jöjjenek velem! – mondta mi pedig rögtön indultunk utána. A nő még megállt egy másik pasas mellett, hogy hozzák ki anyámat. Egy telefonos üvegfal mögé vezettek minket, aminek mind két oldalán két-két telefon volt elhelyezve.

-Én kint megvárlak, rendben? – kérdezte Harry mire megöleltem. – Nem lesz semmi baj! – suttogta a fülembe majd nyomott egy puszit a homlokomra és kiment a szobából.

Idegesen pillantottam vagy az ajtóra vagy az ajtónál álló őrre. Pár perc múlva nyílt az ajtó az üvegfal másik oldalán. Anyát vezették be bilincsben és egy egybe részes overálban. Az arcára volt írva az irántam táplált érzései: düh, bánat és talán egy kis elkeseredettség. Mikor őt is leültették remegő kézzel nyúltam a telefonért.

-Szia anya.. – mondtam halkan miközben meredten bámultuk egymást.

-Eddig hol voltál? – kérdezte idegesen.

-Miamiban voltam. – mondtam, de már nem nézek a szemébe.

-Neked volt pofád nyaralgatni miközben én és a húgod itt rohanunk meg?! Félicité pedig újra annál a mocskos buzinál kell legyen! Gyűjtöttél már pénzt az óvadékra? – szinte ordítva mondja, de látom a vonásain, hogy nagyon vissza fogja magát az őr miatt.

-Nem. – mondtam egyértelműen mire anya keze ökölbe szorult.

-Te is olyan semmire kellő vagy, mint az a buzi! – mondta mire idegesen csaptam az asztalra.

-Apa nem buzi, hanem meleg! Érted? – emeltem fel a hangomat.

-Mi ütött beléd?! Az a nyomorult buzi nem az apád! Minek neveznéd azt a genetikai selejtet, aki férfi létére faszra gerjed?! Hm? Válaszolj!

-Melegnek! Vagy biszexuálisnak! – kiabáltam vissza a telefonba.

-Istenem csak ne mond, hogy az a másik gyerek elhitette veled, hogy az ilyen normális? Az ilyenből semmi nem lesz csak egy haszontalan szar kupac! – hogy nevezhetem én ezt a nőt anyámnak?! Kinek hiszi magát?! Semmivel nem különb ember ő, mint én vagy apa! Minden létező sajnálatom iránta szinte rögtön elillant.

-Tudod mit hitetett el velem? Azt, hogy nekem is jár a szerelem! Igen anya mond ki mi vagyok! – álltam fel és támaszkodtam neki az asztalnak. Anya arca egy csapásra ledermedt.

-Nem... te nem lehetsz... olyan undorító lény, mint ezek! – dadogta sokkoltan.

-Mond ki! Meleg vagyok! Együtt vagyok azzal a fiúval! Lefeküdtünk nem is egyszer! És sokkal jobb volt, mint azzal a csajjal! Sose hittem, hogy lesz ilyen, de szerelmes lettem! Csak sajnálni tudlak, ha ez téged undorít. Engem is undorít, hogy a pénz imádatod miatt szétszaggattad a családunkat. Lottieért lefogom tenni az óvadékot. – nem mondtam ki, de rájött, hogy csak a tesómért fogom letenni.

-Hogy lettél te ilyen selejt? – kérdezte már sokkal nyugodtabbnak tűnő hanggal.

-Nem tudom. Mivel fogalmam sincs ki az igazi apám, így őt nem ismerem. De nem is kell ismernem. Biztos vagyok benne, hogy minden selejtes gént tőled örököltem. – mondtam mire felállt, de az őr beállt a háta mögé.

-Te nem vagy az én fiam! – köpte a szavakat mire az megfogta a karját.

-Nem baj. Én nem haragszom rád. Neked is lesz itt 25 éved arra, hogy megbékélj. És végre sikerül az, amit mindig is szerettél volna. Külön lehetsz a családodtól...

 Sziasztok 💙💚
Ennek a történetnek is egyre közelebb lépkedünk a végéhez, de ez még a jövő. Hogy tetszett a mai rész? Szerintetek, hogy viselte Louis ezt az egészet?
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰