Vezess (Larry ff) /Befejezett/

24 fejezet

Már három napja a szobámba ülök. Apa elvette a telefonom „büntetésből". Az már egy teljesen más kérdés, hogy nem csináltam semmi rosszat. Lottie tegnap reggel úgy nézett rám, mint egy bűnözőre. Én elhiszem, hogy elvakítja a szerelem, de ennyire?!

-

Louis kérem jöjjön le ebédelni. A reggelit is kihagyta. Az apja nem igazán nézte ezt jó szemmel... – jött be Sebastian. Kérdés nélkül ült le mellém az ágyra.

-Apám már a létezésem se nézi jó szemmel! Mond meg neki, hogy nem vagyok éhes. – vágtam oda majd átültem az író asztalhoz az egyik régi képregényemmel. Már vagy hatszor végig olvastam, de most nagyon úgy kell csinálnom mintha érdekelne. Azt akarom, hogy Sebastian kimenjen.

-Kérem úrfi ne éheztesse magát. – állt oda mellém. Klassz... nem fog elmenni.

-Nem vagyok kíváncsi se apára, se pedig Lottiera!

-Ennyire fontos volt ez az út? – kérdezte kedvesen bár engem ez sem igazán nyugtatott meg.

-Ez az út volt az egyetlen, ami alatt azt éreztem szabad vagyok! Azon a baktérium telepen otthonosabban kezdtem már érezni magam, mint itt. Te nem tudod ez milyen! Bármikor felmondhatsz. Bárhová elmehetsz senki se akadályoz meg benne. Ott van Félicité! Mikor akartatok szólni?! Harry ember számba vett! Ő az egyetlen barátom. – csaptam idegesen az asztalra.

-Barát? Mennyire fontos barát?

-Ez milyen hülye kérdés? Nagyon..

-Lottie szerint... – hát ilyen nincs! Most annyira gyűlölöm Lottiet! -Semmi baj azzal, ha nem teljesen vonzódik a hölgyekhez.

-Nincs vele baj? Apám ott helyben meg akart folytatni pedig csak... – összebújtunk... sírva tudnám magam a földhöz verni. Vissza akarok oda menni. Vissza, hogy megtudjam ő is csak játszotta e azt, hogy bír..

-Az apja nem akart rosszat csak meg kell értenie, hogy ő is zaklatott. – miért védi ennyire?! Zaklatott? Én is az vagyok még se foglalkoznak vele! -Az apja nem rossz ember.

-Engem hibáztat mindenért! Legfőképp az ő hibájáért.. Én csak.. – vettem egy mély levegőt -Harry mellkasán feküdtem és kiakadt. Te is pontosan tudod milyen apa mikor nem az van, amit ő akar. Mi lenne, ha... ha előállnék, hogy igen én meleg vagyok?

-Tudja a látszat néha csal. Én tényleg az önnel is vagyok, de muszáj az édesapja pártját is fognom. – miért muszáj?!

-És Félicité? Mi lesz vele? Vissza kell mennünk Sebastian! Mi lesz, ha bántják? Azt is rám keni majd? Meg Harry...

-Félicité egy nagyon erős lány. Ne értsen félre én is rettenetesen aggódok érte. Ha tudnék higgyen nekem segítenék. – én annyira nagyon hülye vagyok...

-Hol lakik Harry? – elmegyek hozzá. Ő az egyetlen, akivel végig tudnám csinálni ezt.

-Louis pontosan tudja, hogy nem mondhatom meg..

-Te pedig pontosan tudod, hogy akkor kiderítem. Vissza kell mennünk minél gyorsabban...

-Nem tőlem tudja... Caledon 5. Hat utcányira van innen. Kérem nagyon vigyázzon magára! – bólintottam majd kisurrantam a szobából. Apám dolgozó szobájában van nyomtató. Idegesen kapcsoltam fel a számítógépet. Az e-mailek vannak rajta megnyitva. Van itt egy csomó átutalás. Nyomozó irodák. Csempész áruk... mindig sejtettem, hogy a pénzünk nem teljesen tiszta helyről származik. Semmi más nincs itt vagyis... még van egy levél az egyik reptérről. Remegő kézzel nyitottam meg majd olvasni kezdtem a levelet.

„Mr. Tomlinson! A kérését a körülményeinket tekintve teljesítettük. A 479366-os számú poggyászt  vissza szállítjuk két napon belül. Az adományt megkapta a légitársaságunk. Köszönjük, hogy minket választott!” – ez valami vicc?! Apám kérte, hogy ne kapjam meg a csomagom? Miért?

A lehető leghalkabban próbáltam becsukni az ajtót, hogy a nyomtató hangja ne hallatszódjon át. Kiskerestem a térképen az útvonalat és kinyomtattam a térképet. Utólag bele gondolva lehet egyszerűbb lett volna a telefonomat vissza lopni, de már teljesen mindegy.

A család kint ebédel az étkezőbe így nem fogják észre venni, ha a hátsó bejáraton kimegyek. Soha nem csináltam még ilyet és kezdek félni. Gyakorlatilag elszökök itthonról. 20 éves vagyok! Azt csinálok, amit akarok! Félek! De el kell mennem... Az normális, hogy az idegtől veszekszem saját magammal?!

El sem hiszem... kint vagyok! Mennyi esély van arra, hogy sorozatgyilkosok mászkálnak kint pont itt és most? Az úton csak egy botos nénike sétál az unokájával. Rengeteg ház sorakozik egymás mellett és van, ahol sütkéreznek odakint vagy csak kihallatszódik a TV zaja. Idegesnek kellene lennem, hogy egyedül vagyok kint, de most valahogy mégis a nyugalom fog el. Minden olyan szép és nyüzsgő, de valahogy mégis ez adja meg a megfelelő harmóniát ennek az egésznek.  Caledon... meg van az utca! Egy kicsit lepukkant házat kerestem a tekintetemmel, de hatalmasat tévedtem. Egy két emeletes hófehér ház köszön vissza. Harry itt lakik? Wow..

Hezitálva, de végülis megnyomtam a csengőt. Lehet, hogy nincsennek itthon? Csengettem még egyet közben egy fehér hajú hölgy nyitott ajtót.

-Üdvözlöm. Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva. Legalább nem rivalkodott rám ez már kezdetnek nem is olyan rossz. -Várj te vagy Louis?

-Jó napot... igen én vagyok. Harry itt lakik? – a hölgy válasz helyett csak hátra lépett az ajtóból majd a fejével biccentett, hogy menjek be. A ház belül is szép és tiszta. Kicsit szégyenlem magam, hogy Harryt egy éppen össze dőlni készülő házba képzeltem.

-Az emeleten az első ajtó jobbra.

-Köszönöm. – az egész lépcső márvány akár csak nálunk. Az első ajtó jobbra egy mogyoró barna fa ajtó, ami résnyire nyitva van. Finoman beljebb löktem majd benéztem a szobába. Ott feküdt az ágyon egy könyvel a kezében. Tud olvasni? Mármint sejtettem, hogy tud, de nem néztem sose egy olvasós srácnak.

-Mondtam, hogy nem vagyok éhes... Louis?! Te mit keresel itt? – először a meglepettség ült ki az arcára utána pedig elmosolyodott. – Ennyire hiányoztam szépfiú? – istenem mennyire hiányzott az a perverz mosolya! Normális, hogy ennyire hiányzott?

-Nem hiányoztál -annyira... -De kell valaki, aki nagyon jól vezet és vissza jön velem Los Angelesbe.

-Azt hittem apád talált valakit, aki sokkal jobban vezet egy utca gyereknél.. – utca gyerek... a mostani helyzetünket figyelembe véve ez az utca gyerek jobban áll anyagilag, mint az iparmágnás családom...

-Talált, de hiányoltam, hogy egyiknek sem volt nagy szája és nem akartak megfektetni. – mosolyodtam el most már én is.

-Mekkora szád lett pár nap alatt nem? Egyébként tudom, hogy bírod a képem. – megráztam a fejem nevetve. Most vagy soha... oda mentem hozzá majd megöleltem. Minden szabadkozás nélkül vissza ölelt. -Szépfiú vissza megyek veled, ha megcsókolsz... – suttogta a számra majd megéreztem a puha ajkait. Nem löktem el magamtól, de kit álltatok már meg sem fordul a fejembe ellökni. Szeretem az ajkai íze adta mámort. Harry még mindig magához ölelt miközben nyelveink szinkronban mozogtak. Úgy tűnik mégis van, aki nem lök el...

Sziasztok💚💙
Sokáig bírták egymás nélkül tudom... Na, de hogy tetszett?
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰