Vezess (Larry ff) /Befejezett/

25 fejezet

-Khm... – a pillanatot Harry anyukájának a torok köszörülése szakította félbe. Fülig vörösödve húzódtam el Harrytől. -Van kedved velünk ebédelni drága? – mosolygott kedvesen. Ma még nem ettem így bólintottam. Harry csak megforgatta a szemeit majd megfogta a kezem és lehúzott a konyháig. Leültünk az asztalhoz, ahol már a tányérokba gőzölgött a leves. -Harry nem is mondta, hogy ennyire össze melegedtetek. Remélem védekeztek rendesen...- ahogy ezt kimondta sikeresen félre nyeltem a levest.

-Anyu nem vagyunk együtt... – szólt neki Harry. Az anyukája csak mindentudóan elmosolyodott.

-Louis szívem van kedved Harryről régi képeket nézni?

-Nincs! – vágta rá rögtön Harry.

-Akkor csak az egérkés előadást mutatom neki...

-NEM! – megmosolyogtatott, ahogy Harry így tiltakozik az anyukája pedig direkt húzza az agyát. A mi viszonyunk anyával sose lesz ilyen. -Felmegyünk Louisval és ne hozz fel képeket! Kérlek... – tette oda a végére finomítani képpen mire halkan felkuncogtam. Felálltam az asztaltól majd segítettem elpakolni az edényeket miután végeztünk. Harryvel egy benti kert szerű helységben mentünk, ahol volt egy kanapé és két fotel. Hangulatos.

-Szép. – mondta közben végig simítottam az egyik növény levelén.

-Szépfiú, hogy gondoltad tovább. Mikor menjünk vissza? Nem hiszem, hogy apád támogatja ezt... – ennyi idő alatt ki is ismerte apámat.

-Holnap vagy talán holnap után... Apa nem tudja, hogy itt vagyok.

-Baszki, akkor lehet, hogy találkozok ismét a gorillával?

-Az a gorilla az apám... – én se vagyok vele jóba most , de...

-Ha az az ember nem hajlandó engem ember számba venni csak, mert meleg vagyok akkor ne várd el, hogy én meg ember számba vegyem! Egyébként jobban bele gondolva apád nem jönne ide... ez túl paraszt ház neki... – ez a paraszt ház nem sokkal kisebb, mint a miénk... -Nem is csoda, hogy annyira hipochonder vagy.

-Nem vagyok az!  

-Ha meglátsz egy piszkos dolgot már nyavalyogsz.. – ez nem is igaz!

-Szóval te vagy Mr. Tökéletesség? – húzom fel a szemöldököm.

-Biztos van hibám nekem is... – vigyorog önelégülten. Hova jutott a világ, hogy egy ilyen önimádót hiányoltam?

-Titok? Félsz, hogy kinevetlek?

-Neked nincsennek titkaid szépfiú? – a te titkaid valahogy jobban érdekelnek... -Mindenkinek vannak szóval ez nem gáz. – ezt most nekem mondta vagy lehet, hogy magát nyugtatta vele?

-Annyira bele néznék most a fejedbe.

-Az a hely túl piszkos neked... – suttogta majd közelebb mászott a kanapén. Szinte teljesen elfeküdtem rajta mikor megcsókolt. A kezem szinte rögtön a hajába vezettem. Hogy lehet ilyen selymes és puha a haja? Soha nem nyögte még fel csók közben, de amikor rám markolt kiszáradt belőlem egy hangosabb nyögés. Úristen! Mi van, ha az anyja meghallotta?!

-Harry! – szóltam rá lihegve. Keze még mindig dörzsölte az ágyékomat. Szinte érzem, ahogy a vér egy pontba összpontosul.

-Igen? – kérdezte tetetett ártatlansággal. A kezeit elhúztam mire lebiggyesztette az ajkait. Azt a vastag piros... oké Louis állj le!

-Harry! Gyere le egy pillanatra! – kiabált fel az anyukája mire megforgatta a szemeit. Nem fél, hogy úgy marad? Sóhajtva feltápászkodik majd kisétál. Legalább most van egy kis időm szétnézni itt és persze lenyugodni. Biztos, hogy az anyukája hobbyja a kertészkedés. Minden virág szépen és gondozott néz ki. Miért ne alapon kimegyek a szobából majd a lépcsőhöz veszem az irányt. Lehet, hogy nem szép dolog, de hallgatóink kezdek. -Szóval ő amolyan Leo pótlék? – ki az a Leo?

-Ez így elég szarul hangzott...

-Vigyázz a szádra! Louisnak már elmondtad?

-Nem, de nem is fogom. Nem tartozik rá... – mi ez az egész? Én hülye! Még azt hittem, hogy valakinek fontos vagyok. Azt hittem neki érek valamit. Én barom, hogy mekkorát tévedtem! Pótlék... erre vagyok csak jó. Amíg nincs itt a pasija vagy vőlegénye addig jó volt velem szórakozni? Mikor akarja ezt elmondani? Meddig akarta velem ezt játszani, amíg meg nem fektet?! Elegem van az emberekből! És még inkább elegem van az életből! Biztos, hogy ezzel az emberrel én nem megyek sehová! Hova gondoltam mikor ide jöttem? Szánalmas vagyok! Meg is értem, hogy miért használnak ki folyton...

Idegesen leviharzok a lépcsőn. Még egyszer felém pillant, de amikor meglátja az arckifejezésem elindul felém.

-Louis mi történt? – nem kell, hogy kedves legyen. Nincs szükségem az álszent szövegére! Sőt rá sincs szükségem!

-Azt hittem te más vagy... Mekkorát tévedtem!

-Te most miről beszélsz? Az előbb még semmi bajod nem volt... – persze, hogy az első gondolata az, hogy én vagyok bolond.

-Miért én vagyok a B terv? Várj kitalálom! Könnyű célpont egy gazdag, magányos fiú. – Harry arca még mindig értetlenül mered felém.

-Ezt most honnan szedted? Ez most valami Tomlinson féle vicc? – ez tényleg azt hiszi, hogy szórakozok vele?

-Csak válaszolj a kérdésemre. Én vagyok a helykitöltő valami Leo után? – egy pillanatra láttam elsuhanni Harry arcán a döbbenetet.

-Igen rólad beszéltünk, de félre érted.

-Akkor magyarázd el milyen helyet töltöttem be! Mi az, amit megtettem Leo helyett! – ennyire ideges még szinte sose voltam. Miért nem lehet értékelni azt az embert, aki én vagyok?!

-Ezt nem tudom elmagyarázni, de tényleg rosszul gondolod – mentegetőzik közben pedig közelebb lép, hogy végig simítson az arcomon, de elhúzódom tőle.

-Nem vagyok hülye! Képes vagyok felfogni... – suttogtam szinte magam elé. -Haza megyek. – sarkon fordultam majd az ajtó felé vettem az irányt. Harry anyukája szinte már kétségbe esett pillantást vetett rám.

-Ne menj el! Megmagyarázom! Én... nem használtalak ki... ezt csak félre érted, de én... – magyarázkodik lihegve Harry majd beáll az ajtóba. -Azt beszéltük, hogy minden embernek vannak titkai emlékszel? Ezt én még...

-Igen, de ha közöm van ehhez tudni akarom..

-Van hozzá közöd, de nem úgy ahogy gondolod... – én csak megrázom a fejem és megpróbálom lefejteni a kezét a kilincsről, hogy ki tudjak menni, de nem hagyja. -Oké! Elmondom csak ne menj el...

Sziasztok💚💙
Mi a benyomásotok most Harryről? Lehet, hogy fontos infót titkolt el..? Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰