Vezess (Larry ff) /Befejezett/

6 fejezet

Nincs jó előérzetem. A konyhába Sebastian és apa is idegesen rohangál. Nekem nem kell több csavar!

-Holnapután indultok LA-ba. Remélem rá tudtad venni azt a srácot, hogy veled menjen... – morogta idegesen apa. Majd valami iratokat hajított az asztalra. Sebastian pedig egy kávé mellett kezdte olvasgatni azokat.

-Igen. – az utóbbi napokba rájöttem, hogy mindenkinek jobb úgy, ha én csak tömör és lényegre törő választ adok. Ki tudja mikor kattan el valami apámnál...

-Kérem Louis értesítse az indulással való dolgokról Harryt. Holnap pedig személyesen tárgyalok vele és családjával. Természetesen, ha szeretne holnap velem tarthat. – nézet rám majd miután befejezte a mondanivalóját újra az összes figyelmét a papírokat szentelte. Isten ments, hogy vele menjek! Elég lesz vele isten tudja meddig össze zárva lenni. Rántsuk le gyorsan a tapaszt... még most rá írok mielőtt megint túl sokat gondolkodnék.

Én: Szia holnapután indulunk. Kezdj el pakolni!

Styles: Szia :)

Styles: Hova is megyünk szépségem? – szépségem? Fiú vagyok az eljutott a csökött agyáig?! A szépfiú még csak-csak, de a szépségem? Van olyan fiú, aki ezért az ölébe hullik? Chh... szánalmas.

Én: Los Angelesbe, menj és pakolj szia!

Styles: Nem áll jól a főnök szerep szépfiú... hányan megyünk?

Én: Csak mi ketten

Styles: Már most várom ;)

Nem is értem komolyan... azt a részt elolvasta, hogy LA-ba megyünk?! A szülei minden kérés nélkül elengedik? Mondjuk most engem is elengednek... várjunk. Anya vajon tud róla? Apa viszont nagyon simán elengedett, ahhoz képest, hogy én vagyok az egyetlen kicsi fia. Lehet nem kellene, de nagyon zavar. Egy teljesen idegen emberrel leszek össze zárva. Próbálom nem a legrosszabbat feltételezni Harryről, de ilyen vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek. Voltam már Amerikába, de csak a családdal. Egyedül szinte sehol. Ez most mondhatni egy teljesen új dolog lesz nekem. Bele gondoltam már párszor, hogy mi lesz ha megerőszakol? Nagyon fog fájni? Ez hülye kérdés tuti, hogy fájni fog...

-Szóltam neki, hogy holnapután indulunk. Biztos, hogy nem mehetnél mondjuk te vele? – ültem le Sebastannal szembe. Az orrán egyensúlyozó olvasó szemüveget pedig az asztalra helyezte.

-Biztos. Ön úgyis sokkal jobban kijönne vele, mint én. Lehet lesz egy új barátja. Na meg momentán nem nagyon van más választás...

-Lottie? – ő miért ne mehetne? Most jöttem csak rá, hogy ugyan ott vagyok, mint pár napja. Kerülni akarom ezt az egész utat.

-Ön szerint hány napot bírna ki Tim nélkül? – tud Timről?! Vajon ezt tudja Lottie?

-Honnan?

-Én engedem be néha az urat a hátsó ajtón... – mosolygott majd a papírjait kezdte egy kötegbe rendezni. Egyre jobban érdekel mennyit is van nálunk ez a Tim... -Ha szabad kérdeznem ön, hogy áll a pár kereséssel?

-Elég rosszul? Azt hiszem. – kezd nem tetszeni ez a beszélgetés.

-Még egy pont, amiért jó ha elmegy. Lehet, hogy talál párt magának. – veregette meg a vállam és kiment a konyhából.

***

Szinte megállni alig tudok a lábamon úgy remegek. 1 óra múlva indul a gép Los Angelesbe. 11 óra utazás. Hála istennek kiderült, hogy nem egy osztályon van az én helyem és az övé. Nekem nem elég 11 óra felkészülni. Csak az az egyetlen reményem van, hátha olyan analfabéta, hogy nem találja meg időbe a gépet és nem száll fel. Gáz, hogy ilyenekkel reménykedem?

Már itt vagyok a kapunál és lassan szálunk be a gépbe. Direkt hamarabb jöttem, hogy addig se keljen egy helyen lenni. 3 filmet töltöttem le és a kötelező olvasmányt, amit a tanár adott fel is elhoztam. Remélem túlérett ezt a 11 órát és ami utána jön...

A fülem be van dugva, amin hallom a történelem tanárom hangját. Éppen, hogy nem sikítottam fel, ahogy hozzá ért valaki a vállamhoz. Idegesen kihúzom a fülesem majd a mellettem lévő üléshez fordultam.

-Mi lesz a program, ha oda értünk? – kérdezte majd a lábát fel tette az ülésre. A bal kezével a hajába túrt bár nem hiszem, hogy van rajta mit igazgatni...

-Vedd le a lábad! Nem otthon vagy. – böktem meg a lábát a történelem könyvemmel. Az anyja nem tudta megtanítani a viselkedésre?!

-És ha nem veszem le? – ez komoly?! Mintha egy óvodással vitatkoznék!

-Nem illik feltenni a lábad ráadásul ez nem a te helyed! – terelés képpen a könyvet kinyitottam egy teljesen random oldalon, hogy lássa teljesen hidegen hagy a jelenléte. Menj el! Gyerünk! Miért nem megy el?!

-Kurva unalmas vagy... – én vagyok unalmas? Ő meg egy... egy... most nem jut eszembe mi, de nagyon idegesítő valami!

-Ne beszélj így. – mi az istent csináljak, hogy felemelje a seggét és menjen vissza a helyére?

-Igenis apuci. – úgy vigyorog, mint egy elmeháborodott. Ebben volt bármi vicc...? -Csináljunk valamit vagy bele döglök az unalomba! – legalább akkor nem fogsz idegesíteni...

-Tanulok... – néztem rá majd megforgatta a szemeit.

-Annyi sokkal izgalmasabb dolgot lehetne itt csinálni... – akkor csinálja csak hagyjon békén!

-Akkor miért vagy itt? – ahogy ezt megkérdeztem felnevetett.

-Annyi sokkal izgalmasabb dolgot csinálhatnánk ketten... – ugye nem arra céloz? Fúj!

-Heteró fiú vagyok! – miért nem játszik valamelyik beválalósabb légiutas kísérő csajjal?!

-Ha nem lennél fiú nem lennék itt, amúgy én kártyázásra gondoltam...túl piszkos a fantáziád. – az a beképzelt arc, amivel néz rám... úgy fel tudnám pofozni!

-Neked meg a szád piszkos! 1-1...

-Pedig nem is tudod miket csinálok vele. De ne legyél már ennyire karót nyelt...

-Nem vagyok karót nyelt! Tanulnom kell szóval, ha megbocsátasz. – vettem  magamhoz a laptopom.

-Már most értem, hogy jóba leszünk.. – forgatta meg a szemeit. Tudom, hogy szarkazmus volt, de egy kicsit se zavar. Nem kötelező barátoknak lennünk. Ha úgy nézzük ez munka...

Sziasztok 💙💚
A lényeg, hogy már az elején szimpatikusak egymásnak 😂 a véleményeteket most is várom ❤
Legyen nagyon szép napotok
🥰TPWK🥰