Vezess (Larry ff) /Befejezett/

35 fejezet

Miután Zayn telefont kapott elmentünk mellőle. Az egyik italt osztó pincér tálcájáról lekaptam a pezsgőt majd kimentem a teraszra. Úgy érzem szükségem van egy kis levegőre. Harry is jött velem majd beállt mellém.

-Hogy is híhettem, hogy majd egyedül megoldok mindent. Eszembe se jutott, hogy esetleg nem jut tovább. – mondtam majd bele ittam a pezsgőbe.

-Most hogyan tovább? A McLaren nem a miénk, de mondjuk a nyert kocsi árából... figyelj Louis abból se jön vissza a Koenigsegg ára.

-Tudom. Szóval ennyi volt? Holnap utazhatunk haza. Megint csődöt mondtam... – hajtottam a fejem a korlátra. Harry bíztatóan végig simított a hátamon.

-Ne mond ezt. Te tettél a legtöbbet a családodért. Igenis büszkének kellene lenniük arra, hogy ennyire csodálatos gyerekük van, mint te. – szavaira egy picit égni kezdett az arcom. Kiegyenesedtem majd átöleltem. Most csak erre és csak rá van szükségem.

-Köszönöm. Szerinted menjünk haza? Mármint a szállásra... – és öngólt rúgott Louis Tomlinson!

-Menjünk – mosolyodott el majd szóltunk az egyik inasnak, aki rögtön a szolgálatunkra állt. Intettünk Zaynnek majd beültünk a limuzinba. -Szerinted fogunk még találkozni?

-Ne búcsúzz már! Van még egy napunk és amúgy is. Nem is tudom melyikünk szökött át a másikhoz egyedül... – megfogta az állam majd maga felé fordított. – Nem szabadulhatsz meg tőlem ilyen egyszerűen.

-Nem is akarok! – hajtottam a fejem a kezébe.

-Fogunk még találkozni és még amúgy is itt vagyok! Nehogy depresszió legyél mert azt biztos nem fogom túlélni.

-Szerinted ilyen fontos vagy nekem, hogy miattad depresszióba essek? – forgattam meg a szemeim, de akárhogy is próbáltam a mosolyt nem tudtam eltűntetni vagy elrejteni arcomról.

-Remélem, hogy leszek ilyen fontos... – hajolt felém én pedig már szinte végig feküdtem az ülésen. -Megakarlak csókolni. – fogalmam sincs, hogy ezt kijelentések szánta e, de megkönnyítettem a dolgát és össze érintettem ajkainkat. A nyelve már gyakorlottan kezd táncba az enyémmel. Imádom a nyelve simogatását, az illatát, ami teljesen kitölti az autót. A kezem a nyaka köré fontam, hogy még közelebb húzzam magamhoz.

Az inas szolid köhögése zavart meg minket mire zavartan keltünk fel az ülésről. Kuncogva néztünk egymásra. Az út utolsó pár percében már nem igazán szóltunk egymáshoz. A szálláshoz érve a csend megmaradt és fogalmam sincs, hogyan törjem meg. Egy olyan gondolat fogalmazódott meg bennem, ami miatt izgulok. Félek megszólalni, mert.... szeretnék kérni tőle valamit. Rettentően félek. Attól, hogy nem az lesz a reakciója, mint amit szeretnék. Vagy csak nem lesz olyan, mint amilyennek képzelem.

-Szépfiú mit csináljunk? Film vaaaagy.... ömm.. menjünk le biliárdozni? – törte meg végül a csendet.

-Mi lenne, ha megfürdenénk? – kérdeztem reménykedve mire bólintott. -Együtt vagy...?

-Külön. Nagyon le vagyok izzadva. – mondta majd be is ment. Hát ezt nem teljesen így képzeltem. Mondanom kellett volna, hogy nem zavar a szaga? Amit rohadtul nem éreztem mivel szerintem most is nagyon jó az illata.

Már az összes appot átpörgettem a telefonomon, de még mindig bent van. Kínomban elmosolyodom rajta, hogy milyen mérges volt régen is mindig mikor ezt megemlítettem neki. De komolyan nem értem mit csinál. Mármint voltam már vele a fürdőbe, de akkor normál időbe kiért. 50 perc alatt ki is ért mire elnevettem magam ő pedig összevonta a szemöldökét.

-Azt hittem nem érsz ma ki Ariel. - cukkoltam.

-Már vártam..  de tudod időbe telik, hogy így nézzek ki. – vigyorgott rám.

-Szerintem nem szeretnélek kevésbé, ha kevesebb időt töltenél bent, de... – Harry arca szinte lefagyott. Mit mondhattam? Szerintem nem szeretnélek... ÚRISTEN! Én nem vagyok normális?! Azt mondtam neki, hogy szeretem....

-Ezt komolyan mondtad? Tudod, hogy melyik részére gondoltam. – kérdezte közben végig az arcom fürkészte. -Nem baj, ha nem... - vettem egy nagy levegőt...

-Igen komolyan. Ömm... tudom, hogy te nem érzed ez és... és ez nem baj. – dadogtam fülig vörösödve.

-Szóval te szerelmes vagy?

-Ezt abból szűrted le, hogy szeretlek? – nevettem rá zavartan. Nem tudom honnan szedtem ennyi bátorságot, hogy a szemébe merem mondani, de valahogy mégis jó érzés.

-Lehet, hogy én is szerelmes vagyok... – simított végig az arcomon majd az eddigi legszebb csókot kaptam meg tőle. Gyengéd és tényleg szerelmes. A gyomromban egy komplett pillangó horda kavarog. Annyira boldog vagyok és nem akarok haza menni. Picit ködös tekintettel váltunk szét és csak egymás arcát nézzük.

-Mutatsz ma este is valami újat? – kérdeztem miközben az arca vonalát simítottam végig.

-A legnagyobb örömmel. – megállította a kezem majd adott rá egy csókot. -Rám bízott magad vagy láttál valamit, amit ki szeretnél próbálni? – mosolyodott el sejtelmesen.

-Szeretném, ha azt csinálnánk. – Harry egy pillanatra elfelejtett levegőt venni.

-Ezt... komolyan mondtad? Figyelj tényleg fogunk még találkozni. Nem kell azért lefeküdnünk mert úgy érzed kell.

-Te nem szeretnéd?

-De nagyon...

Sziasztok💚💙
Ez most érzelmileg lett pörgős rész. Louis kérését szerintetek teljesíti majd Harry?😏
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰