Vezess (Larry ff) /Befejezett/

16 fejezet

Csak bámulok megfagyottan az autóra. Harry autójára. Zayn szája is enyhén elnyílt majd intett az embereknek, akik rögtön oda rohantak. A Porsche beért a célba. Meg sem állt és ez lehet, hogy Harry életébe került! Hogy volt képe?! A csávó kiszállt az autóból majd Harry felé nézett.

-

Mit tettél? – fordulok felé majd gúnyosan néz rám. Még csak nem is kiabáltam. Nem tudok.

-Én csak befordultam. Miért nem tanult meg vezetni a buzi? – rántja meg a vállát bennem pedig elkezdett sűrűsödni a fekete köd. Oda léptem hozzá majd ököllel az állába ütöttem. Zayn rögtön lefog.

-Hey! Álljatok le! Troy ki vagy zárva! Az elején érthetően elpofáztam, hogy tiszta versenyt akarok nem?! Ilyen hülye vagy, hogy nem tudtad felfogni? Mi?! – kiabált rá Zayn majd Troy elindult felé, de Zayn előrántott egy pisztolyt. Troy megállt majd idegesen vágott a kocsi tetejére. Meg kell néznem Harryt. Lehet, hogy az életét áldozta értem és a családomért?! A két testőr az autó ajtaját szaggatják fel majd kihúzzák belőle Harryt. Él! Oda rohanok hozzá. Látnom kell mennyire sérült meg.

-Harry jól vagy? – lihegek majd bólint.

-Az a nyomorék rám húzta a kormányt. És az autóm... – nézett az össze tört Nissanra.

-Nem érdekel az autó! Te hogy vagy? Fáj valahol? – néztem rá kétségbe esve majd elmoslyodott.

-Élek. Édes, hogy aggódsz értem szépfiú. – terel... tuti fáj neki valahol. Te jó isten, hogy menjünk el egy kórházba? Ilyenkor mennek buszok vagy valami? -A kezem fáj... – sziszen egyet mikor felemeli a jobb karját.

-Szálljatok be! – utasított Zayn majd beszálltunk egy kocsiba. Ennek idegesíteni kellene, hogy egy idegen autójában vagyok, bár Zayn elvileg a barátom. -Elviszlek egy korházba. Magán rendelésre. – mondta tömören. Kezdek kiborulni. Egy kórházba tartunk míg a családom, akiket nem érdekel mi van velem, otthon ül és várja, hogy tegyek csodát. Ez nevetséges! Apámnak kellene ezt az egészet csinálnia, átélnie és nem nekem! Harry szenved apám hülyesége miatt! Ezt nem érdemeltem meg. Zayn a parkoló hátsó részén állt meg majd a hátsó ajtó felé vettük az irányt. Zayn és én kint maradtunk míg Harryt elkísért egy ápoló. -Mindent elintéztem. Ha akarod a szállásodra viszlek. – ült le mellém a várakozóba Zayn.

-Nem kell. Itt maradok. – mosolyogtam majd elköszönt.

Olyan kettő-három órája ülök itt és csak bámulok. Néha az egyik nővér megkérdezi, hogy hozzon e valamit, de ennyi. Semmi hírem Harryről vagy arról, hogy van. Nem akarom, hogy baja legyen. Valamilyen szinten fontos nekem Harry. Itt tartunk... Louis Tomlinson eljutott odáig, hogy beismerje fontos neki egy fiú. Jesszusom ez még csak a gondolataimban is rosszul hangzott. De hisz ő az egyetlen barátom. Akivel csókolóztam... istenem.. De én nem vagyok meleg! Nem lehetek meleg! Soha nem izgultam fel egy fiúra sem. Akkor nem vagyok meleg!

-Uram hajnal 4 van. Nem akar haza menni? – néz rám egy idősebb nővérke. Én csak válasz képpen megráztam a fejem. -Harmadik emelet 78-as kórterem. – mosolyodott el majd vissza ment a pult mögé. Megkerestem a liftet majd felmentem a harmadik emeletre. A lift melletti első ajtó a 78-as. Halkan nyitok be hátha alszik vagy van még vele valaki.

-Louis? – ült fel Harry. -Azt hittem már rég fogtál egy taxit. – még csak meg sem fordult a fejemben...

-Hogy vagy? – ültem le a mellette lévő fotelra. Látni, hogy magán kórház. Egy szobában csak egy ember van és olyan, mint egy minimalista hálószoba.

-Eltört a jobb alkarom és hajszáll repedések vannak a bal kézfejemen. Az orvos azt mondta piszok nagy mázlista vagyok, hogy ennyivel megúsztam. Azt mondták ma már maradjak bent és ha a véreredményem is jó lesz, akkor haza mehetek. Sajnálom, hogy elbuktam a versenyt. – ráncolja össze a homlokát majd hátra dől.

-Kizárta a srácot a versenyből szóval gyakorlatilag tovább jutottál.

-Ja szánalomból... és a kocsim Louis? Nekem nincs több pénzem egy újra! Mivel induljak legközelebb biciklivel?

-Majd Greg ad újat. Úgy volt nem? – már nem válaszolt csak egy aprót bólintott.

-Menj vissza a motelbe majd holnap én is vissza megyek. – meredt a plafonra majd a gipszes kezét a takaróra tette. A másik keze csak be van tekerve.

-Nem megyek vissza...

-Azért egy taxit csak tudsz fogni nem?
-Nem megyek vissza nélküled. Együtt kezdtünk bele ebbe akkor nem hagylak magadra. – hajoltam felé , hogy a szemébe tudjak nézni. Ez az egész nyálas hangzott, de tényleg így döntöttem. Most senki nem áll mellettem csak Harry. Azt nem tudom ő mikor lökte a kutyák elé, de ennyi idő alatt nem tette. Most miért tenné?

-Azért vágod, hogy nem a halálba akartam rohanni, ugye? De aranyos vagy komolyan, de vissza mehetsz a motelba. Nem bánom, ha itt hagysz. Nyugi nem fogok eret vágni, ha nem vagy itt mellettem. – lehet nem kellene, de ezek most rosszul estek. Én tényleg csak kedves akartam lenni. Ő meg kifiguráz mintha egy filmbe képzelném magam.

-Oké – a tekintetem levezettem a földre majd kimentem az ajtón. Mit is vártam?! Hogy azt mondja szüksége van egy barátra vagy rám? Harry soha nem fog bennem bízni. Senki nem bízik bennem... Miért? Már eltekintettem attól, hogy meleg és úgy bánok vele, mint bárki mással, akkor mit csináltam rosszul? Mi baj van velem?! Egy szimpla beszélgetésbe bele törik a bicskám. Az hogy valakit kiismerjek az meg egyenlő a lehetetlennel. Elindulok a lift felé, de megállok előtte. Harry legyen bunkó, de én nem akarok az lenni. Lehet, hogy megint megkapom, hogy nem tudok taxit fogni vagy bármi hasonló, de nem megyek vissza. Leülök a lift másik oldalán lévő székhez. Szembe a 78-as szobával.

Éppen egy külföldi sorozatot nézek felirattal így nem kell hangot adjak rá. Az egész kórházban kezd világos lenni. Egy fél órája ülök itt kint, majd kinyílik a szoba ajtaja. Csak áll az ajtóban, de nem szólal meg csak mellém ül.

-Tudom egy fasz vagyok. Szóval ugorjuk át ezt a részt. Lejössz velem az eredményeimért? Ha már együtt csináljuk végig. – mosolyodik el, de én nem tudok mosolyogni.

-Ha ezt gúnyolódásnak szántad, akkor nem érdekel a folytatás. – fontam keresztbe a karom majd elszakítottam tőle a tekintetem.

-Mi? Nem akartam gúnyolódni. Esküszöm. Aggaszt, hogy a kézfejem nem gipszelték be... – kezdte idegesen járatni a lábát. Akár csak én a kávézóba mikor vártuk Greget. Vettem egy nagy levegőt majd a kezem a combjára csúsztattam. Megállította a lábát.

-Lemenjek veled? – próbáltam elmosolyodni ő pedig bólintott. Harry ment előre majd egy üveges falnál megállt és megnyomta a pici csengőt. Én nem mentem oda mellé így csak annyit látok, hogy a kezébe nyomják a papírt. Leül majd kinyitja. – Minden rendben? – sétáltam hozzá.

-Igen. Azt hittem műteni kell a kezem, de nem! – ugrott fel majd átölelt. Próbáltam a lehető leggyengébben átkarolni, de mégis magamhoz húzni. Mikor fogok végre kiigazodni rajtad Harry Styles?...

Sziasztok 💙💚
Egy hét múlva újra jön a következő rész. Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰