38 fejezet

1K 103 10
                                    

-Mi?! Én nem a te gyereked vagyok...? – a kérdést inkább csak a levegőbe suttogtam, mint apának. Vagyis nem is az apámnak, hanem... -Tudod, hogy ki a vérszerinti apám?

-Nem. Louis te nem vagy Tomlinson szóval nem kell ezt a nevet viselned. – a hangja kezd egyre ridegebb lenni. Szóval ennyire hatotta meg, hogy nem tőle vagyok. Csak egyel kevesebb teher. Ennyit jelentek neki?!

-Megtudtad, hogy nem vagy az apám és már el is dobsz.

-Tudja ön is, hogy nem így értette. – szólt közbe Sebastian.

-Akkor, hogy értette?! De tudod mit nem kell, hogy többé a fiadnak tekints! – ordította a telefonba majd kinyomtam. Idegesen tárcsáztam volna anyát, de Harry elvette a telefonom.

-Egy picit próbálj megnyugodni. Lehet, hogy nem a legjobb döntés lenne most ilyen állapotban felhívni még anyudat is... – nyugtatgat. Ne nyugtatgasson! Felnőtt vagyok és azt csinálok, amit akarok! -Komolyan mondtam! Ideges vagy és ez érthető, de segíteni akarok! Tudod, hogy jót akarok neked és tudom, hogy hallottad, amikor azt mondtam szeretlek...  – tényleg kimondta.

-Tényleg nem álmodtam. Én is szeretlek. – rántottam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Hevességemen elnevette magát. Magához ölelt majd a homlokunkat össze döntötte. Tudom, hogy a figyelmem akarja terelni és nyugtatni, amiért nagyon hálás vagyok neki.

-Mit akarsz majd csinálni? -suttogja csukott szemmel. A fejünk még mindig össze ér, így utánzom és én is lecsukom a szemeim.

-Elmondani anyának, hogy a fia is meleg és mindennél boldogabb egy fiúval. Ezek után valószínűleg hajléktalan leszek és csak reménykedek benne, hogy az a fiú befogad.

-Befogad. – motyogta az ajkaimra. -És ha jól fogadja?

-Most viccelsz? Ilyen nem valószínű, hogy lesz. – sóhajtottam majd megfordultam az ölébe, hogy a hátam a mellkasomhoz érjen. A telefonomért nyúltam majd ránéztem Harryre, aki csak a vállamra tette az állát. Ma leszarom tudni az összes bántó telefon hívást...

-Szia drágám! – szólt bele anyám. Mély levegő.

-Beszéltem Sebastiannal és a nevelő apámmal... – annyira furán hangzik ez. Valószínűleg soha nem is fogom megszokni.

-Sajnálom, hogy egy ilyen elfuserált emberrel kellett együtt élned. Új életet kezdünk! Végre boldog család lehetünk! – elfuserált... boldog család? Miről beszél?! Azt hiszi, hogy mindent helyre hozhat egy új férfivel és pénzzel. Nem tudom, hogy akarok e még ebbe a családba tartozni.

-Egy maffiózóval?

-Ne ítélkezz! Ettől ő nem rossz ember. Ő mindent megadhat nekünk, amit csak szeretnénk! – szóval én ne ítélkezzek...

-És apa? Őt miért ítéled el? Mert meleg? – a hangom már szinte már olyan mintha csak az időjárásról beszélnénk.

-Az az ember arra nem volt képes, hogy eltartson minket. Tudod milyenek a buzik... a faszt választják a családjuk helyett. Még hálás is lehet, hogy egy ilyen torz szülötthöz nincs közöd. Kemény idők voltak míg elkellett viselnem és nem csinálom tovább. És neked sem kell. Hagyd azt a hülye kocsit! London Blue Rose Street 7. Ide gyere. Hidd el minden sokkal jobb lesz. – Harry keze ökölbe szorult. Hogy élettel ekkora burokban? Mióta ilyen anya? Vajon mindig is ilyen volt?

-Szeretek itt lenni. Harryt sem szeretném itt hagyni.

-Lottie említette, hogy a srác is buzi! Nem tudom milyen elferdült világba élünk. Gyere hozzánk drágám és végre együtt lesz a család, degenerált emberek nélkül csak mi. Sirett egész London ura. Végre bármi a miénk lehet. Azzal a féreggel meg ne foglalkozz. Peter úgyis elintézi, hogy többet ne zavarjon. – még soha nem undorodtam ennyire embertől, mint tőle most.

-Apát is elintézi? Többet nem zavar minket? – kérdeztem mire Harry mondani akart valamit, de a szájára tettem a kezem. Felé fordulva tátogtam neki, hogy anya biztos ne hallja meg: „Bízz bennem!”

-Ő nem az apád. És soha többet nem fog erről biztosíthatlak.

-Rendben. Nemsoká találkozunk, össze pakolok és megyek is. – mondtam mire Harry elhúzódott.

-Jól döntöttél. Ha haza érsz Peter bevesz a vállalkozásba. Végre fontos lehetsz. Ne szúrd el. – én már itthon vagyok Harry mellett. Ha nincs hasznom nem vagyok fontos...

-Alig várom. Szia. – köszöntem el majd kinyomtam.

-Ugye nem gondoltad komolyan? – kérdezte Harry mire megráztam a fejem.

-Rájöttem mit tegyek. Vissza adom anya árulását.

-Mi?! Louis nem értelek.... – nézett rám értetlenül.

-Megmondom Gregnek hol van Sirett. Őt keresi a rendőrség évek óta. Segítek nekik. – Harry arca egy pillanatra megfagyott, de csak bólintott. -Az az ember vagy 50 ember haláláért felelős! Egyszerűen nem hagyhatom, hogy még vagy háromszor ennyivel végezzen. És persze mert félek... mi van, ha megöli apát, Sebastiant vagy téged? Azt az 50 valahány embert nem ismerem, de titeket igen! Utálom apát, amiért eldobott, de nem akarom, hogy meghaljon! A testvéreimet is féltem mert.... mert mi van, ha megunja őket és megöleti?! Szerinted rossz, amit tenni akarok? – néztem rá félve mire megfogta a kezem.

-Szerintem jól döntöttél. Akármi lesz én itt leszek veled.- ennyi nekem bőven elég, hogy megmerjem ezt tenni.

Én: Tudom hol lakik Mr. Sirett! Küldjetek rendőröket Londonba a Blue Rose Street 7-re.

-Elküldtem.. – dobtam le a telefont.

Harry kitárta a karjait majd szinte rögtön oda másztam. Én is elárultam a családot, de csak az a kérdés jól döntöttem e....

Sziasztok💚💙
Ez megint elég eseményes lett. Louis helyébe vissza mentetek volna vagy hasonlóan tesztek? Szerintetek ezzel elárulja a "családját"? A következő részekben majd ismét jobban foglalkozunk a kapcsolatukkal ígérem, de valahogy ezt az egész Sirettes ügyet meg kell oldaniuk előtte.
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰

Vezess (Larry ff) /Befejezett/Место, где живут истории. Откройте их для себя